Mondjad: ááá! - Steven Spielberg: München (film)

  • - köves -
  • 2006. január 26.

Zene

Áll a bál a München körül. Régi mumusaink - név szerint a rendezői üzenet és a történeti hűség - borzolják a kedélyeket ebben a vitában, miközben maga a termék - nevezetesen a film - csak a végén kullog az érvek és ellenérvek hosszú sorában.

Áll a bál a München körül. Régi mumusaink - név szerint a rendezői üzenet és a történeti hűség - borzolják a kedélyeket ebben a vitában, miközben maga a termék - nevezetesen a film - csak a végén kullog az érvek és ellenérvek hosszú sorában. Pedig Spielberg se nem próféta, se nem politikus (még ha mindkét szerep kedves is a szívének), és a München is csak egy thriller, mint a többi, gyárilag összeszerelt termék, melynek teherbírása sajnálatos módon nem teszi lehetővé, hogy a palesztin-izraeli konfliktus terheit cipelje. A hetvenkettes olimpia szörnyű tragédiájának (a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet 11 izraeli sportolót mészárolt le Münchenben) újrajátszásából és az ezt követő, kémregényekbe illő Moszad-akció rekonstruálásából - így utólag okoskodva persze - nem is jöhetett más létre, mint valami izgalmas, történelmi peep-show, melyben Golda Meir-től kezdve a palesztin terroristákon és az izraeli Moszad-ügynökökön át a lemészárolt sportolókig mindenki a nagyszabású show-műsor fellépőjévé válik. A München kínosan úgy fest, mint egy újabb tökéletes első film a terjedelmes spielbergi életműben: Karinthy jó tanulója ismét elsőre vette az akadályt, a vizsga sikerült, s ezúttal az nyert bizonyítást, hogy a rendező a hetvenes évek filmnyelvét is tökéletesen beszéli. Újat aligha mondunk azzal, hogy Spielberg műfajismerete lenyűgöző, technikája virtuóz. Egy ufóinvázió ugyanúgy nem lehet gond számára, mint egy egzotikus nagyvárosi helyszíneken (például az Andrássy úton és környékén) forgatott politikai krimi, a műfajokon túllépve azonban minduntalan megtörik a tempó és elbizonytalanodik az addig pedánsan teljesítő felelő. Spielberg olyan, mint története főhőse, a Moszad-kommandót vezető ifjú családapa, akiről a csapat rangidőse atyai jóindulattal egyszer csak megjegyzi, hogy ismeri a fajtáját. Az idős kolléga megállapítása célba talál: Avner a csendtől fél, és ez az, ami Spielberget is mindannyiszor megakasztja, amikor hagyná egy pillanatra a virtuóz mozdulatokat másra, és közelébe menne ennek a szabálytalan, szuszogó, izzadó emberi tényezőnek. Állandó mozgásban tartani a filmet, ehhez Spielberg nagyon ért, ebben a sportágban nincs is nála jobb spíler a világon, amikor azonban ennél többet akar, idegen anyagokat gyúr egymáshoz: fogja a mozgalmas akciófilmet, és hozzáforgat egy zajos tandrámát. A München mesterien kivitelezett epizódjaiban hol az (ezer szempont szerint vitatható) akciót, hol az események (ezer szempont szerint vitatható) szöveges értelmezését kapjuk. Spielberg vélhetően a Föld felnőtt lakosainak szánta a filmjét, mégis úgy diktálnak belénk mindent, mint a csecsemőkbe: egyet az anya, egyet az apa kedvéért.

A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.