Mondjad: ááá! - Steven Spielberg: München (film)

  • - köves -
  • 2006. január 26.

Zene

Áll a bál a München körül. Régi mumusaink - név szerint a rendezői üzenet és a történeti hűség - borzolják a kedélyeket ebben a vitában, miközben maga a termék - nevezetesen a film - csak a végén kullog az érvek és ellenérvek hosszú sorában.

Áll a bál a München körül. Régi mumusaink - név szerint a rendezői üzenet és a történeti hűség - borzolják a kedélyeket ebben a vitában, miközben maga a termék - nevezetesen a film - csak a végén kullog az érvek és ellenérvek hosszú sorában. Pedig Spielberg se nem próféta, se nem politikus (még ha mindkét szerep kedves is a szívének), és a München is csak egy thriller, mint a többi, gyárilag összeszerelt termék, melynek teherbírása sajnálatos módon nem teszi lehetővé, hogy a palesztin-izraeli konfliktus terheit cipelje. A hetvenkettes olimpia szörnyű tragédiájának (a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet 11 izraeli sportolót mészárolt le Münchenben) újrajátszásából és az ezt követő, kémregényekbe illő Moszad-akció rekonstruálásából - így utólag okoskodva persze - nem is jöhetett más létre, mint valami izgalmas, történelmi peep-show, melyben Golda Meir-től kezdve a palesztin terroristákon és az izraeli Moszad-ügynökökön át a lemészárolt sportolókig mindenki a nagyszabású show-műsor fellépőjévé válik. A München kínosan úgy fest, mint egy újabb tökéletes első film a terjedelmes spielbergi életműben: Karinthy jó tanulója ismét elsőre vette az akadályt, a vizsga sikerült, s ezúttal az nyert bizonyítást, hogy a rendező a hetvenes évek filmnyelvét is tökéletesen beszéli. Újat aligha mondunk azzal, hogy Spielberg műfajismerete lenyűgöző, technikája virtuóz. Egy ufóinvázió ugyanúgy nem lehet gond számára, mint egy egzotikus nagyvárosi helyszíneken (például az Andrássy úton és környékén) forgatott politikai krimi, a műfajokon túllépve azonban minduntalan megtörik a tempó és elbizonytalanodik az addig pedánsan teljesítő felelő. Spielberg olyan, mint története főhőse, a Moszad-kommandót vezető ifjú családapa, akiről a csapat rangidőse atyai jóindulattal egyszer csak megjegyzi, hogy ismeri a fajtáját. Az idős kolléga megállapítása célba talál: Avner a csendtől fél, és ez az, ami Spielberget is mindannyiszor megakasztja, amikor hagyná egy pillanatra a virtuóz mozdulatokat másra, és közelébe menne ennek a szabálytalan, szuszogó, izzadó emberi tényezőnek. Állandó mozgásban tartani a filmet, ehhez Spielberg nagyon ért, ebben a sportágban nincs is nála jobb spíler a világon, amikor azonban ennél többet akar, idegen anyagokat gyúr egymáshoz: fogja a mozgalmas akciófilmet, és hozzáforgat egy zajos tandrámát. A München mesterien kivitelezett epizódjaiban hol az (ezer szempont szerint vitatható) akciót, hol az események (ezer szempont szerint vitatható) szöveges értelmezését kapjuk. Spielberg vélhetően a Föld felnőtt lakosainak szánta a filmjét, mégis úgy diktálnak belénk mindent, mint a csecsemőkbe: egyet az anya, egyet az apa kedvéért.

A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.