Teljes változatok - Burst: Origo; Callisto: True Nature Unfolds (lemez)

  • Tófalvy Tamás
  • 2006. január 26.

Zene

Manapság elég egy belenyugvó fejbólintással tudomásul venni: az extrémnek mondott gitárzenéket érintő legtöbb újítás - az Egyesült Államok mellett - Skandináviában születik.

Manapság elég egy belenyugvó fejbólintással tudomásul venni: az extrémnek mondott gitárzenéket érintő legtöbb újítás - az Egyesült Államok mellett - Skandináviában születik. De úgy tűnik, nemcsak az újdonságok, hanem az eddigi törekvéseket összefoglaló s egyben új kontextusba helyező felfogások is valósággal burjánzanak ezen az égtájon.

A Burst még Svédországon belül is egy különösen kultikus városból, Göteborgból származik, de ez szerencsére nem jelent determinált hangzást, nem a híres-hírhedt dallamos-gitáros "gothenburg soundot" vitték tökélyre az Origóval, hanem a Botchig, a Converge-ig és a Neurosisig visszavezethető, többek között a post-hardcore és a metal határán kialakult komplex zajhangzást. Saját bevallásuk szerint szándékosan nem akartak egy koncepciózus, zenei értelemben "nagy témákat" feszegető albumot készíteni, inkább csak összehozni pár jól megírt számot. A végeredmény szerencsére nem teljesen így alakult: a lemez annyira egyben van, hogy jobban már nem is lehetne. A megnyitó, csilingelő dallamtól kezdve (Where the Wave Broke) egészen az utolsó pillanatban hirtelen megszakadó, végletekig (poli)ritmizált káoszig (Mercy Liberation) úgy következik egymásból minden hang, mintha az egész összefüggés egyszerre született volna meg a tervezőasztalon, ráadásul valóban sikerült külön-külön is hallgatható, kerek, kidolgozott tételeket írniuk. És amellett, hogy igen, nagyon kitalált, megcsinált, professzionális munkáról van szó, az Origo mégis telítve van érzelemmel, szenvedéllyel, és aminek a meghatározásán annyi filozófus vitatkozik mindhiába: egy nagyon saját, akár pár másodperc után is jól azonosítható hangulattal.

*

Bármennyire tisztességtelen dolog a leghomályosabb területre vezetni az értelmezést, akkor is a sajátos, egységes atmoszféra meg-teremtésének képessége az, ami a Callistónak is a legnagyobb erőssége. A Svédországban felvett, és talán részben ennek köszönhetően az ambient metal Cult of Luna által fémjelzett vonalához hasonuló True Nature Unfolds a nemzetkarakterológiai elvárásoknak ellentmondva egy finn zenekar remeklése. (Egyben igen biztató jel arra nézve, hogy talán már nem csak love- és operettmetallal lehet kitörni az ottani zeneiparból.) A lassú és mély hömpölygésben utazó, kozmikus méretű metaforákban előszeretettel gondolkodó zenekarokhoz képest a műfajhű továbbgondoláson túl a Callisto egyedi-sége rapszodikusságában mutat-kozik meg. Legyen szó akár a Cold Stare dzsesszes fúvósbetétjét elsöprő kitörésről, a Storm gyerekzsivajra, dobra és gitárra komponált hangtájképéről vagy a Worlds Collide finom dallamtöredékeit elnyomó monoton, szaggatott riffeléséről, a recept hasonló: mire el lehetne merülni egy témában, azt gyorsan megszakítja vagy szétzúzza egy másik, lehetőleg gyökeresen eltérő vérmérsékletű szólam. A szélsőségesség azt is eredményezhetné, hogy a lemez darabjaira esik szét, de ez mégsem történik meg: a váltások, emelkedések, süllyedések, gyorsulások és lassulások ugyanannak az egész albumon átívelő hangulatnak a változataiként képesek hullámzani tovább és tovább.

A sokféle extrém zenei stílus sokszor ötletszerűnek tűnő kavarodásában kifejezetten jólesik olyan zenét hallani, ami éretten és fölényesen összegzi, tökéletesíti az eddig felhalmozódott örökséget. Radikális irányváltás nélkül így (is) lehet valami újat csinálni és egyben "dokumentálni" a változást. A kereszteződések, metszetek, átfedések egy időre átláthatóvá válnak, mintha már kész műfajok vagy születő hagyományok lennének. És ki tudja: lehet, hogy tényleg azok.

Relapse, 2005; Earache, 2005

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.