Kultúra

Arról már mindenki mindent elmondott, hogy milyen a karanténlét „belülről”. Tették ezt annak ellenére, hogy mindenki más is nagyjából ugyanabban a helyzetben van, mint ők. Ez a monotonitás az egyik érdekes (bosszantó) mellékjelensége a vírushelyzetnek: nemcsak a mozgásterünk szűkült le radikálisan, de a beszédtémáink is meglehetősen kevés változatosságot mutatnak.

Az online streaminget már a vírusválság előtt is használták egyes társulatok. A mostani helyzet viszont nem hagy választást: sokak számára a közvetítések, a bejelentkezések lehetnek a továbbélés záloga. A színház mindig a jelenre reagál – most az otthon ülő néző igényeihez kell alkalmazkodnia.

Színpadon és filmen az évek múlásával ábrándos kamaszból dörzsölt életismerővé meg borostás slemillé alakult. Pályája során volt már vígszínházi üdvöske, nemzedéki dühök színrevitelének szerencsés kezű rendezője, gyakorlott improvizátor és persze büfékocsis Lali is.

Sokan a legnehezebb éveiknek tartják a színművészeti főiskolán/egyetemen eltöltött időszakot. A színészképzés pedagógiai módszereiről, az iskolai személyiségformálás lehetőségeiről az intézmény tanárát, korábbi rektorát, a Katona József Színház főrendezőjét kérdeztük.

A Pearl Jam előző, Lightning Bolt című lemeze kapcsán jegyeztük meg 2013-ban, hogy Kurt Cobain és Layne Staley halála óta az Alive című dal már amolyan extra jelentéssel, vagy ha úgy tetszik, jelentőséggel bír.

A költői visszatérés kockázatos mutatvány, ennek egyik példája az utóbbi évekből Parti Nagy Lajos Létbüféje. A lírikusként indult, irodalomtörténetileg is jelentős költői életművén 2003-ig szisztematikusan dolgozó szerző tizennégy, műfaji és műnemi kísérletezéssel töltött év után jelentkezett ismét verseskötettel, melyet nagy várakozás előzött meg.