Lemez

Bevált és újító

Pearl Jam: Gigaton

Zene

A Pearl Jam előző, Lightning Bolt című lemeze kapcsán jegyeztük meg 2013-ban, hogy Kurt Cobain és Layne Staley halála óta az Alive című dal már amolyan extra jelentéssel, vagy ha úgy tetszik, jelentőséggel bír.

A Nirvana frontembere 1994-ben hagyott itt minket, az Alice in Chains énekese nyolc évvel később, és aztán a Soundgarden vezére, Chris Cornell is csatlakozott hozzájuk 2017-ben. A nagy seattle-i négyes közül mára a Pearl Jam maradt az egyetlen zenekar, amely soha nem oszlott fel és amelynek még él a frontembere, Eddie Vedder.

Érdekes, hogy a Pearl Jam a 2010-es években mindössze egy lemezt jelentetett meg, bár az tény, hogy a Lightning Bolt után sem állt le a zenekar, hiszen rendületlenül koncertezett tovább. Az elmúlt hét évben ki is jött tőlük 6 (!) élő album, és a védjegyüknek tekinthető Live Bootleg szériával sem álltak le. 2017-ben aztán beiktatták őket a Rock & Roll Hall of Fame-be – a beszédet David Letterman mondta, miután a zenekar mentora, Neil Young az utolsó pillanatban meggondolta magát. Közben a tagok foglalkoztak a saját projektjeikkel meg a magánéletükkel, szóval az ő szemszögükből viszonylag gyorsan eltelt ez a közel hét év.

A Gigaton című albumnak állítólag már 2017-ben nekiálltak, de a zenészeken egyre jobban eluralkodó perfekcionizmus lelassította a munkálatokat. Végül tavaly tavasszal ultimátumot adtak maguknak, és kitűzték a megjelenési dátumot idén tavaszra. A producer Josh Evans lett, aki különböző funkciókban (gitártechnikus, hangmérnök) már közel 15 éve dolgozik a zenekarral. És aki Brendan O’Brient hiányolja, azt is megnyugtathatjuk: a jó pár korábbi Pearl Jam-lemezt gondozó szakember két dalban is billentyűzik.

Az ötvenes éveik közepén járó zenészek az eddigi leg­experimentálisabb munkájukat tették most le az asztalra, de a jól bevált, védjegyüknek tekinthető hangzásról sem mondtak le. Ez azt jelenti, hogy mindenki megkapja a magáét – a változásokért kevésbé rajongók, illetve azok is, akik egy kis újítást vártak a Pearl Jamtől. A nyitó Who Ever Said egyesíti a két világot: az old schoolos alapokra rákúszik egy furcsa szintiszóló, az első 20 másodperce pedig színtiszta ambient. A nagy meglepetés az első kislemeznek választott new wave-es Dance of the Clairvoyants, amely felvállaltan a Talking Heads munkásságából merít, és ez kifejezetten jól is áll neki. Az elektronika az Alright című balladában sem hat idegenül, mint ahogy a korábban Vedder-szólódalnak indult és a kormánynak beszóló River Crossba is remekül illeszkedik a szokatlan hangzású orgona.

Vannak nyugisabb, akusztikusabb darabok is természetesen. Ilyen például a Led Zeppelin hasonló dolgait idéző és állítólag Cornell emlékére írt Comes Then Goes, valamint az azt követő Retrograde, bár az a második felében kellően beelektromosodik. A 90-es évekbeli klasszikus rockhangzást is képviseli jó pár dal (Quick Escape, Never Destination, Take the Long Way), és amit mindenképpen fontos még kiemelni: nagyszerű gitárszólók csendülnek fel bennük. Azért akad két gyengébb szám is, a Superblood Wolfmoon és a tinglitangli Buckle Up; illetve azt lehet még esetleg felróni, hogy az album közel egy órán át követeli a figyelmünket – mennyivel jobban állt a 2009-es Backspacernek a 37 perces játékidő. Minden­esetre a Gigaton lényegesen jobb, mint a Lightning Bolt, és most már az lenne a nagy kérdés, hogy ezek a dalok hogyan működnek élőben. Ám hiába a meghirdetett (és még le nem mondott) július 15-i időpont, 24 éves várakozás után sem biztos, hogy Pearl Jam-koncert lesz Budapesten.

 

Monkeywrench/Universal, 2020

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.