Kultúra

A franciáknál újra elérkezett az az áthatolhatatlan történelmi pillanat, ami a színházukat visszahelyezte az utcára. Ez időről időre - most éppen tíz éve - nagyon jól megy nekik. A kőszínházaktól elhúzódó, fáradt néptömegeknek itt igazán megadatik a populáris, önfeledt mulatság. A Montpellier-ben és Avignonban zajló két legrangosabb fesztivál, amelyek művészi színvonala megnyugtatóan magas, szinte elefántcsonttorony a Chalon sur Saone-i utcaszínházi fesztiválhoz képest. Engem persze ez utóbbira küldtek, bele az életnek a közepébe.

reklámozás és igazságtalan előnyteremtés veszélye nélkül nevesítve nem szólhatok, viszont azt sem állíthatom, hogy mondjuk a Szenkó Tréd ürögi csarnokában gyönyörködöm a kannás borokra hulló szűrt napfényben; tetővilágítás, ismerj magadra, menj. Nem. Egy kisebb vagy egy nagyobb vásárcsarnok, ha ellenállt a szupermarketesedésnek, és ha még mindig ott tart valaki, hogy vadászhat akciós termékre, olcsóbb árra, megfizethető neki még az ötforintos erőspaprika, vagy műanyag tányéron ráadásul húszat kap egy hatvanasért, avagy félpótkávé-keveréket tud még kikotorni valami alagsori polcról, netán a karzati büfében elébe teszik már a deci száraz fehér bort... vagyis ha játszhatja még azt a kéjes pajkoskodósdit, melynek jegyében szinte megörülünk, hogy ötezressel indul a világ, ezressel alig - csekély faldarabnyi sajt háromszáz, félliteres tejföl száznyolcvan, a liter bor is (és mi az!) kétszáz, s még milyen akkor, a pogácsa hatvan, nem folytatom. Éltem (s Londonban) 1994-ben még napi kétszáz forintból. És ha hétfőtől péntekig gombát eszem, akkor is csak a prézli vagy hagyma vagy fűszerpénzt (netán a tejfölét, az erős paprikáét! de ez szóismétlés, rendes író kerüli) kell hozzácsapnom, és londonias az összeg. Vagyis egyelőre megvagyunk, de vannak, akik még sebesebben kavarulnak a bajba. Mindegy, az életnek és az írásnak ez a kegyetlensége: vendéglők attól még kénytelenek reklámozni magukat, mert Rupliföldön tízezrek halnak éhen - különben ők is éhen halnának.

Magyar Narancs: Mikor került a fővárosba?

A Fal után - Posztkommunista művészet

A múlt héten - kk - elutazott. Egy visszhang hátrahagyásával, a bayreuthi híres játékokat élvezni. Irigylem kákát. Nem is Bay-reuthért, akkorát nagyon régen gondoltam, de már magáért az útért, annak egy kicsi, nagyon is körülírható szeletéért. Utazóm, - kk - megfontolt, ráadásul lehetőségeiben némileg korlátozott, ám nagyralátó férfiú (vö. Bayreuth plusz üzemanyagárak úgy hazai, mint nemzetközi szinten). Mindezekre figyelemmel a búcsúkor voltam bátor figyelmébe ajánlani egy általam financiálisan kedvezőnek vélt lehetőséget.

Ha jól számolom, már negyedszer történik meg, kedves olvasó, hogy van szerencsém beszámolhatni a szegedi Szabad Színházak Találkozójáról - ezúttal a tizedikről -, és hogy te erre nem emlékszel, hiszen két ilyen fesztivál között annyi minden történik veled (ősz, tél, tavasz, ki tudja, mi még), ebből nemcsak az következik, hogy a) szerintem rosszul élsz, és elveszel a felesleges részletekben (tél, tavasz stb.), hanem az is, hogy b) negyedszer beszámolót írni ugyanarról az eseményről még akkor is unalmas feladat, ha - jön végre a lényeg - maga a fesztivál csöppet sem az. Sőt. Jó. Tök jó.

Jáchym Topol a szerkesztő hátoldali jegyzete szerint a kortárs cseh irodalom szinte kultikus jelensége, ami önmagában véve is nagy kedvet csinál az olvasáshoz, elvégre a cseh irodalomról rögtön az jut az eszünkbe, hogy a csehek is szívesen ugrálnak a "kis nép - nagy irodalom" szlogenjével a zakójukon, ahogyan az összes kákáeurópai nép fiai is, leszámítva talán a vendeket és a szorbokat. Az efféle "kultikus jelenség" típusú felvezetés ugyanakkor rögtön el is ijeszt bennünket az olvasástól, mert Hasek, Skvorecky`, Hrabal, Kundera után el sem tudjuk képzelni, mit is jelenthet mindez: hogy a szerző menő pasas, a (cseh) irodalom Brad Pittje, aki a lagzijára egy milkát szór el, vagy hogy a regény milliós példányszámban fogyott el (de ezerben mindenképp), esetleg amiatt, mert a régi nagyok hagyományát folytatva ő is valamelyik prágai kocsmában emelgeti naphosszat a söröskriglit, és hamisítatlan beszélgetőember. Az Angyal elolvasása után viszont már nem nehéz kiókumlálnunk, hogy a "kultikus" kifejezés felhozása - teljesen téves módon - inkább a témára vonatkozik, a regény főhőse ugyanis régi drogos, s mint ilyen virtuális és valós "utazásokat" tesz a (")valóságban(").

Két oldalról is közelíthetünk felé: Susogó ligetek ünnepe is. b) Nemrég adta valamelyik tévé (valamelyik mindig adja) Gothár Péter immár legendásnak minősíthető filmjét, a Megáll az időt, melyben úgyszólván gyerekszínészként főszerepben tündökölt. Máig is Köves Dini figurája ugrik be róla először a kezdőknek. Az alapkérdés tehát adott. Van-e élet Köves után? És milyen az? Pláne nyáron.

Magyar Narancs: Mi vitte rá, hogy egy huszadik század közepén játszódó westernt készítsen?

Magyar Narancs: Mint társ-forgatókönyvíró, feltehetőleg nem kis része volt benne, hogy a színhely London helyett Chicago lett.

Hogy Nick Hornby milyen író, arról éppenséggel közvetlenül is megbizonyosodhattunk eddig, hiszen bestsellerei példamutató gyorsasággal fordultak le magyarra, és láttak napvilágot az Európa Kiadó jóvoltából. Hogy minden jóban van valami túl jó is, azt esetünkben a cím bizonyítja. Megmondom őszintén, ahhoz, hogy egy ilyen című filmet megnézzek, minimum azt kell tudnom, hogy ki rendezte. Mindegy, a film a regény magyar verziójától örökölte címét, ilyetén módon adottságnak is tekinthető.

A Sziget honlapja a fellépők névsorára célozván az eddigi legerősebbnek állítja a 2000-es fesztivált, ám - még ha a tavalyi sivársághoz képest idén valóban jól csengő nevekbe is botolhatunk - a rockzenei kínálattól éppenséggel nem kell hanyatt vágni magunkat. Látni- és hallgatnivalót ajánlani mindazonáltal az idei egy hétre sem lehetetlen, sőt.

Magyar Narancs: Négy évvel ezelőtt, amikor utoljára találkoztunk, azt mondtad, alig várod, hogy egyszer Magyarországon játszhass. Most úgy néz ki, összejött.

A Szigetben az is jó, hogy képes változni. Jól felfogott érdekből, kényszerűen, de fel merte venni főszponzora, a Pepsi nevét, és ettől még lazán az, ami. Érzékelve a trendet, kaput nyitott az elektronikus tánczenének, és naprakészebb, sokszínűbb lett. Volt képe ráengedni a kölyköket a 60-as évek táncdalcsillagaira, és ez a húzás a legönfeledtebb marhulásra adott alkalmat. Most pedig az eddigi egyetlen nagyszínpaddal egyenrangú, második nagyszínpad üzembe állításával készül fülek ezreit kinyitni arra a nagyon sokféle hangra, melyre a world music címkét szokás ragasztani.