Kultúra

Amire a beharangozó híradások bombasztikus jelzőket aggatnak, az egészen biztosan robbanni is fog. Nincsen ez másképpen Michael Flatley show-jával sem, a konfliktus megoldása után lángnyelvek csapnak fel a mennyekbe, és az amúgy is szegényes történet minden elemét mellőzve, elkezdődhet az önünneplő ráadás - vagy ha így jobban tetszik: a levezető, lazító tornagyakorlat.

Hogy mi a színház, és mi a színház ma, lassan végleg két külön témává válik. Az új kor, így jelen és jövő színháza egyre kisebb mértékben képvisel mutogatható, kirakatba helyezhető értéket, és ez nem tendencia, ez már állapot.

Átutazni Amerikán, ugyan kérem. Mi új mesélhető e kérdéskörben Bayer Zsolt után? Tudhatták ezt vizsgált filmünk alkotói is, mert szakítottak az országúttal mint oly brutálisan kézenfekvő megoldással, hőseiket repcsire ültetik, hipp-hopp kerülünk egyik városból a másikba velük, sőt a változatosság kedvéért alkalomadtán vonatra szállunk, úgy megyünk, a mozijegy a helyjegyünk.

Magyar Narancs: Túl vagytok a Vákuum TV újabb előadásán. Több mint két éve nem léptetek képernyőre. Ezeknél a Csipkerózsika-álom típusú találkozásoknál fennáll a veszélye annak, hogy az a bizonyos, ébredés után elcsattanó pofon már nem is aktuális.

A hír, miszerint az évtized francia zenei "Nouvelle Vogue"-jának egyik elindítója, Ludovic Navarre alias St Germain a közelmúltban kiadót váltott, önmagában még nem lenne akkora szám. Újdonsült felkarolója azonban nem más, mint a legendás jazzlabel, a Blue Note párizsi képviselete. Mit keres egy kvázi technohouse-producer egy magát "1939 óta a legjobb jazzkiadóként" aposztrofáló cégnél?

Igaz, hogy a Sonic Youth mögött már közel két, gondosan végigmuzsikált évtized áll, és igaz az is, hogy ennyi idő általában mindent kivesz egy rockzenekarból, ami egyáltalán kivehető, mégis ezt az együttest még ma is azon kevesek közé kell sorolnunk, akiket izgatottan várni és akikre számítani lehet.

Szegény WOMUFE. Hogy negyedév aszály után majdnem elmosta az eső, azt túl lehet élni, mi több, annak e rendezvény történetében már-már hagyománya van. Inkább az a hír ütött, hogy a Matáv kiszáll a buliból; nem nagyon tudni, meddig nyújtózkodhatunk jövőre, ha egyáltalán. Szar ügy: egy nyolcéves, egészen megbízható WOrld MUsic FEsztivál kezdheti gründolni magát, elölről.

részeg napokrészeg éjekami közelmessze széledlucsok mocsokzokog tocsogöreg majommotyog makogszáraz éjekszáraz napoksara peregsívó homokhomok évekévtizedeksivatagiszele sziszegholott élekholott halokhalott élőélő halottegész valómnemvalóságkoszorú-drótrothadt rózsákamit én csakfélve sejtektudván tudjákmár a sejtekegész lényemlüktet gennyednem fogadnakbe a mennyeknem fogadnakbe a poklokhalálombabelebotlokesetlen beverem orrommint a bohóca porondonvalaki másnem én vagyokki az ágyonhűlten vacogkiben ételnem maradikmár a szájánátal szarikhasa püffedszára száradzsibbad lüktetszíve fáradszikla közönytompa fogolymár csak sugárszike fogjaaztán néhamégis mégisföllobbantjaa poézisde többnyiremégse mégsenem érdeklimár a vég seállandó kínéle tompulbizony már csakegyet gondolbárha végreodalenneés fekünneodalenn e.A vers a Magvető Könyvkiadónál megjelent Amíg lehet című kötetből való. . .

nt face=Arial,Helvetica size=-1>A következő napokban tarthatunk keletnek és nyugatnak, de maradhatunk a fővárosban is: megbízható folk- és világzenei fesztiválokba toppanhatunk. Sőt.

Idén immár ötödik alkalommal rendezték meg a legendás 1969-es Greenwich Village-i Stonewall Inn nevű melegbárból indult lázadás emlékét őrző Meleg és Leszbikus Fesztivált Budapesten. A rendezvény vidámabb, sokoldalúbb, színesebb volt, mint tavaly. A vonulás közben kevesebb frusztrált tahó kiabálta be, hogy hülye buzik, és többen érkeztek vidékről meg külföldről. Egyedül a parádés, karácsonyfának öltözött transzvesztiták voltak régimódiak és megbízhatóan szemérmetlenek.

Magyar Narancs: Végül is ki a szerző?

Kortárs szobrok a Városligeti-tavon

Mintha a vidámparkok elvarázsolt kastélyait látnánk Reimholz Péter legújabb, a Bécsi kapu tér egyik sarkán álló téglaépületében. A középkorias, várra emlékeztető összforma zártságát nehézkes, gótikus ablakkeretek sora, széles körívvel megnyíló, baldachinszerű előtér, barokkos oromzat, ide-oda dülöngélő csúcsívsor töri meg. A látszólagosan esetleges elhelyezés játékossá teszi. Ezekkel a régies formákkal az építmény nemcsak felidézi a környező öreg házak jellegzetes, mindenki számára ismerős részleteit, hanem mint valami gipszöntvény, felveszi a szomszédos falak, a művet övező tér határainak alakzatait is. A sarok például fent, emeletmagasságban többszörösen megtörve visszaugrik, így a mélyedés pozitív megfelelőjévé válik a szemben álló ház kerek sarokerkélyének. A környezetbe való tökéletes beilleszkedés kétféle módszert is használó törekvésének külön apropója az a középkori falmaradvány lehetett, amelyet az épület a földszinten a bejárat körül és oldalt foglal magába, s amelyet a korábban itt állt épületből bontottak ki.

Nem lehet könnyű egy olyan kiállítást összeállítani, ahol a fenti matyós című és témájú képek sorakoznak egymás mellett. Meg gólyák, nádfedél, szürkemarhák, gémes kút és még matyók. Meglepő módon mindez mégis hatalmas sikert hozott hazánknak a harmincas években. De vajon mítosz volt-e a siker? Vagy fordítva? És mi maradt belőle egyáltalán?