Kultúra

kínos, jeleznem kell: ha az alábbi lemezek nem tűnnek kellőképp vonzónak, az csupán az én hibám.

Ki tudja, jó ötlet-e pár nap alatt letudni az elkövetkezendő év francia filmtermését. Merthogy erről van szó, forgalmazó áll már majdnem mind a nyolc film mögött, és ha még emlékszünk, tavaly se volt ez nagyon másképp. Elsősorban közönségfilmeket vetítettek most is, bár aki tehette, megpróbálta velünk elfeledtetni ezt - ezek a franciák már csak ilyenek, és mi is így szeretjük őket.

"Mulatságosnak találta, nevetségesnek és rettenetesnek, felháborítónak és szomorúnak, tragikusnak és gyalázatosnak s da capo mulatságosnak, hogy épp április negyedikére tisztogatja a ház elejét: hogy ne érje szó azt."

Nem tartja magát igazi filmesnek, de hogy ehelyett minek is, azt nem akarta vagy tán nem is tudta megmondani. A Pont Neuf szerelmesei rendezője, Leos Carax nyolc év után új filmet készített, a Pola X-et, amit az idei Francia filmnapokon mutattak be. Az időközben felnőtt csodagyerek élete saját bevallása szerint azóta is utazásról, találkozásokról és effélékről szólt, de gyanítható, hogy már azelőtt is. Irigyeljük érte.

Magyar Narancs: A

Igen, itt van a második rész, amit pofátlanul második részként forgalmaznak, ráadásul moziban, pedig erről a filmről a jobb videotékákban még beszélni is illetlenség lenne. Merthogy az Alkonyattól pirkadatig 2. egyértelműen B szériás horror, és készítői kísérletet sem tettek arra, hogy ennél mívesebb alkotást hozzanak létre, illetve valahol mégiscsak próbálkoztak vele, de bárcsak ne tették volna.

2000. április 1-jén a berlini Columbia-Hallében ünnepelte huszadik születésnapját az Einstürzende Neubauten. A háromórás koncerten barátok a világ minden tájáról és persze a leghűségesebb fizető rajongók: egy nemzedék mégiscsak a Neubautennel fedezte fel a világot.

Kérdhetném, némi rosszmájúsággal persze, ami az efféle hírességekkel szemben illetlenség, de annyi baj legyen: voltaképp ki is ez az Andrzej Wajda? Akit most Steven Spielberggel az élen hetven vezető amerikai filmes javasolt életmű-Oscarra, s akit a Los Angeles-i Filmakadémia elnöke, Robert Rehme "korunk egyik legtiszteletreméltóbb filmeseként" méltatott, hisz "a közönséget az egész világon a történelem, a demokrácia és a szabadság művészi szemléletével ajándékozta meg", ám aki hosszú időn át a letűnt rezsim dédelgetett gyermeke volt, aki annak idején nem röstellt úgy nyilatkozni a Hamu és gyémántról, hogy "se megalázni, se rehabilitálni" nem akarta azokat, akik "a felszabadulást követő idők zűrzavarában jóhiszeműen a rossz oldalra álltak", ám még kevésbé kívánta "kétségbe vonni azok igazát, akik azonnal megtalálták a helyes utat", sőt később, évtizedek múltán is, amikor már jószerivel az egész lengyel szellemi élet a föld alá kényszerült, ő még hosszú ideig megpróbált "semleges" maradni a hatalom és az ellenzék kötélhúzásában. Kérdhetném, mondom, de nem kérdem. Már csak azért sem, mert úgy látszik, megteszi ő magamagától. Az Oscar-díj átvétele után a Gazeta Wyborczának adott első interjújában, kissé talán dadogva, de egyszerre erről kezd el beszélni: "Nekem nem az volt a dolgom, hogy politikával foglalkozzam. Én a filmjeimmel politizáltam, és pontosan tudtam, hogy

Miközben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra készülődők szeme előtt holnapi és holnaputáni kiadványok és üzletek lebegnek, a tegnap és tegnapelőtt papírra vetett betűk piacát soha nem látott konjunktúra élteti.

Magyar Narancs: Elhiszem, hogy unod, de legalább említsük meg: 1983-ban megnyerted a Ki mit tud?-ot, és egy csapásra híres lettél, mert akkoriban a Ki mit tud? még nagy szám volt, az egész ország ott ült a tévé előtt. Mennyire változtatta meg a siker az életedet?

Magyar Narancs: A Műcsarnokban április kilencedikén mutatták be a bibliai szövegekre írott

"Testem nem mozdul, de repülök érzem, félek tőled, akarlak vagy mégsem." Ezt a sort az Irgalmatlan Nővérek zenekar tagjai énekelték enervált hangon nyolcvan-akárhányban, de ilyen és még ennél sokkal kevésbé izgalmas szövegekkel futott le a kilencvenes évek közepére a rövid élettartamú magyar dark zenei időszak. A hegyes orrú, csatos csizmás, kalózmentés, zsabós, félrenyírt hajú, elégikus jelenségre, ami Joy Divisontól Nick Cave-en át a Depeche Mode-ig kapta az ihletkúrákat, különösen a Fekete Lyuk közönsége volt érzékeny. Ott léptek fel a műfaj olyan jelentős és akkor legnépszerűbb képviselői, mint a Mátyás-Jerabek-féle Fuck Off System, akik Nostradamus pontosságával előre megénekelték, hogy eltűnünk majd a semmiben, vagy a gótikus rockot játszó, önmarcangoló Hold.