Kultúra

Legénybúcsú a moziban, most ausztrál módra. S ahogy a Másnaposok hőseitől megszoktuk, a Harmadnaposok sem fogják vissza magukat, ha lagziról van szó.

Folytatjuk a múlt héten kezdett sorozatunkat a törvénnyel szembekerült popzenészekről: trükkös és dühös feketék, a gyermekbarát szakosztály, szelíd cseh lázadók, Szörényiék és Bródy vs. a törvény ökle.

A Bánkitó Fesztivál utolsó napja az oktatáspolitikával foglalkozó, workshop alapú előadással zárta színházi kínálatát. Augusto Boal Fórum Színházának aktív részvételre biztató formáját használta fel Szabó Veronika, aki a speciális dramaturgia elemei segítségével teremtett színházi keretek között valódi közösségi párbeszédet.

"Io sono il prologo", azaz "én a prológ vagyok" - lát hozzá Ruggiero Leoncavallo ars poeticájának ismertetéséhez a bohócmezbe öltözött Tonio, s jószerint valami ilyesféle szerepet tölt be e sorok írója is, amikor hétről hétre előharangozza az elkövetkező napok koncertprogramját, "egy darab életet", hogy egy fordulat erejéig még az operalibrettó tenorjában (baritonjában) maradjon soros zenei ajánlónk.

Vendégek az olvasók, míg jóhiszemű, jogcímmel rendelkező lakáshasználók a kötet szerzői, hisz a budai Bajor-villa régóta a színháztörténet kutatóinak egyik legfőbb hadiszállása. Ács Piroska, Gajdó Tamás és kollégáik most e kötettel tisztelegnek a színésznő előtt, aki sikerrel és méltán emelte önmagát a huszadik század Dérynéjének kultikus magaslatára.

rés a présen: A Pintér Béla Társulat tagjaként ismerünk, mikor csatlakoztál hozzájuk? Szalontay Tünde: Tizenegy éve jöttem haza hatéves külföldi tartózkodás után. Dániában és Olaszországban dolgoztam a Teatro Rio Rose csapatban. A sehova kapujába hívott Béla. Az első időszakban nagyon erős közösségi lét volt jellemző a társaságra, nemcsak a próbákon, hanem egyébként is együtt élt a csapat. Aztán lassan-lassan eltávolodtunk, de ez talán természetes ennyi idő után.

Amikor Sztupa és Troché megjelentek az elefántpiacon, támadt némi megütközés az ágazat hagyományos szereplői közt, de nem lett belőle különösebb balhé, úgy értem, nem tört ki a maffiaháború a piac újrafelosztásáért. Az elefántbiznisz morogva bár, de megtűrte az alkalminak hitt jövevényeket, különösen, hogy kisjátékosoknak tűntek.

A magyarországi mozdulatművészet történetével két kiállítás foglalkozik egyszerre: egy átfogó, történeti jellegű az Iparművészetiben és egy munkástörténeti fókuszú a Kassák Múzeumban. A látogató érdeke azt kívánná, hogy az intézmények kölcsönösen felhívják egymásra a figyelmet, mert az Iparművészeti Múzeum alapos dokumentációja kontextuális hátteret nyújt a Kassák kisebb léptékű, elegáns minimalizmusához.

Átalakulóban a budapesti art mozis paletta: két évtizede még nyitni, ma már zárni divat a művészfilmeket vetítő helyeket. A bezárási láz legfrissebb áldozata az Odeon Lloyd: hiába a patina, a Budapest Film Zrt. nem kér a fizetésképtelenné vált intézményből.

Egy öregember azt hiszi, lehet még számára tavasz a szerelemben - ez Don Pasquale tévedése. Július derekán derült és nyárias időjárás várható - ez meg az idei Veszprémfest szervezőié és közönségéé. Két megcáfolt vélelem, melyek közül az utóbbi megdőlte múlt szombaton a szabadtérről a Veszprém Aréna küzdőterére kényszerítette Donizetti 1843-as víg klasszikusát a hetvenes hetvenkedő megleckéztetéséről.

...de egyáltalán nem a röpke lepke száll, hanem esőfelhők gyülekeznek a nyári színház ege felett, ezúttal nem(csak) átvitt értelemben, hanem egészen konkrétan is. Mivel a kritikus ebből a szempontból (is) együtt sír/nevet a közönséggel, az elmaradt előadás nem, de a félbeszakadt bízvást lehet kritika tárgya.

A Holmi júliusi számában három rendkívüli jelentőségű, 2003-2004-ben írt levelet olvashatunk, melyeket a 2008-ban meghalt operakritikus Petrovics Emilnek, az operaház akkori fő-zeneigazgatójának küldött, és amelyeket most hagyatékából publikálnak szerkesztőtársai.