Az önkéntes amatőrökből verbuvált csapat Bori Viktor játékmester vezénylésével olyan mindennapi történetekből álló jelenetfüzért adott elő, amely a Hoffmann-éra óta felmerülő, a felsőoktatást érintő számos alapkérdést és problémát (törvény, tandíj, hallgatói kivándorlás stb.) jelenített meg.
A történet megtekintése után visszatekertünk néhány képet, és egy konkrét, kérdésesnek vélt szituáció megváltoztatására tettünk közösen kísérletet - a nézők saját cselekvéseik alapján kipróbálhatták, hogy különböző ötleteik a szituáció során mennyire bizonyultak konstruktívnak. A nézői brainstormingot némi szerződéskreáció követte: egyfajta műhelymunka során a röghöz kötési - pardon, hallgatói - diktátum létének szükségszerűségéről, illetve annak tartalmáról szólt a diskurzus. A pedagógiai célokra is alkalmas fórumszínházi módszer remek keretnek bizonyult egy széles körű probléma megtárgyalásához. Az interaktív előadás egyszerre volt színház és társadalmi fórum, amelyben a kollektív empatikus nyitottság révén lehetővé vált az oktatás kérdéskörén belül felmerülő lehetőségek és korlátok megismerése. A közös játéktérben megszűntek az eredeti szerepek, de a jól átgondolt, mégis alkalmazkodó játék miatt az amatőr színházra jellemző esetlenségnek nyomát sem lehetett felfedezni. Lehetséges-e a színház és a játék nyelvén törvényeket megérteni vagy akár módosítani? A válasz: igen. Megfelelő moderálás mellett a fórumszínház alkalmas modell lehet, a mindenkori tartalom pedig kizárólag a témán meg persze a résztvevőkön múlik. Ez egy olyan színház, hogy itt bármit szabad.
Bánkitó Fesztivál, Bánk, július 22.
