Kultúra

Hogy jön össze a szerelmes vers és Godzilla? És miért nincs értelme ezredjére is elküldeni ugyanazokat a politikusokat a picsába? A legmenőbb költő megmondja.

Arra kérik Káslert, ne adja a múzeumot egy szélsőséges vezető kezére.

NER-kompatibilissé tették, hogy illeszkedjen az igazgatóváltáshoz.

Különleges útirajzaival, kritikus esszéivel, közéleti megszólalásaival szerzett hírnevet magának. A Dunapest Fesztivál alkalmából Budapestre látogató osztrák íróval a többi közt a Vajdasághoz fűződő viszonyáról, a marginális életmódok iránti vonzalmáról, Magyarország fasizálódásáról, és természetesen Orbán Viktorról beszélgettünk.

A színfalak mögött izzik a NER-en belüli kultúrharc, az igazi kérdés információink szerint az: meddig terjed a Vidnyánszky-kör befolyása?

Ezt, ahogy mondani szokás, nem láttuk jönni. Pedig már a műsor elején kiderül, hogy ez az „utolsó utáni” adás, ami logikusan azt feltételezi, hogy jó pár hasonlóra sor került már az elmúlt hetekben, esetleg hónapokban, csak mi nem vettük észre. Mert az addig rendben van, hogy vasárnap délután nem keresgélünk különösebben semmit, csak bekapcsoljuk a rádiót, és szól, ami szól. Most éppen a Hallójárat, ám öt óra felé közeledve, a műsor utolsó harmadába érve jön a meglepetés: a Klubszerelem című betétműsor létezéséről fogalmunk sem volt.

Az óceán túlsó partjáról honosított, nemzetközi patentek és erősen lokális humor, a személytelenségig lehasznált poénok és kitartó önéletrajziság: tüntetően vegyes elemekből felépített, s mégis homogén Neil Simon színházi életműve.

Megkockáztatom, hogy az 1959-ben született médiaművész jóval ismertebb a nemzetközi képzőművészeti életben, mint Magyarországon. Ennek az egyik oka az lehet, hogy 1992-től külföldön él, és számos német egyetem után 2010 óta a City University of Hong Kong egyetemi tanára, műveit pedig olyan múzeumok őrzik, mint a párizsi Centre Pompidou, a New York-i MoMA vagy a karlsruhei ZKM, mindemellett pedig számos nemzetközi díjat is magáénak tudhat; egyebek közt az 1989-es linzi Ars Electronica Festival fődíját, a Golden Nicát.

Lassan három évtizede zenélnek együtt a Marlboro Man nevű együttesben, de idei produkciójuk más néven fut, mivel műfajt váltottak. A SmokeFish első lemeze olyan progresszívrock-album, melyhez hasonló legutóbb úgy 35 évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon.

Elegáns küllemű könyvében a szerző a Kertész Imre sírjánál gyászbeszédet tartó Esterházy Péterre visszaemlékezve kijelenti: „vitathatatlan, hogy a dialógus folytatódik a síron túl is; és noha az élők dialógusa egyszer véget ér, talán éppen a halottak párbeszéde az, amely soha nem fejeződhet be”.

Még öt-hat évvel ezelőtt is az volt az uralkodó nézet, hogy a novella halott, aki egyáltalán még vásárol könyvet, annak vaskos regényekre fáj a foga. Azóta viszont, főleg a közösségi média hatására, annyira megváltoztak az olvasási szokások, hogy ismét kelendővé vált a rövid történet, különösen az ifjúsági korosztályban. Amikor generációk nőnek fel úgy, hogy az agyuk a képcunami közepette legföljebb tweetnyi szövegmennyiségre huzalozott, a novella, úgy tűnik, kap még egy utolsó esélyt.

Mit olvassanak azok a gyerekek, akikben már megfogalmazódott az önálló olvasás iránti vágy, de még nem feltétlenül mozognak otthonosan a betűk világában?