Könyv

Inkább frappé

Bán Zoltán András: Betűtészta

  • Kádár Judit
  • 2018. október 6.

Könyv

Elegáns küllemű könyvében a szerző a Kertész Imre sírjánál gyászbeszédet tartó Esterházy Péterre visszaemlékezve kijelenti: „vitathatatlan, hogy a dialógus folytatódik a síron túl is; és noha az élők dialógusa egyszer véget ér, talán éppen a halottak párbeszéde az, amely soha nem fejeződhet be”.

Ebbe a dialógusba, a többségükben már holt költők (és más kimagasló alkotók) társaságának egymással s velünk, a még élőkkel folytatott társalgásába kapcsolódik be az elmúlt tíz évben született esszéiből, kritikai írásaiból összeállított új kötetében a kritikus és író Bán Zoltán András, hogy a kortárs irodalom esztétikai problémáin töprengjen, a legmélyrehatóbban talán Theodor Adornóval vitázva.

Bánt különösen a magaskultúra és a tömegkultúra viszonya foglalkoztatja, olyannyira, hogy A holokauszt-irodalom zsánere című tanulmányában nem fél vékony jégre lépni sem. Amikor mostanában a szélsőjobb világszerte új előítéletet fabrikál, s a „holokausztiparért” világszerte a zsidóságot hibáztatva igyekszik antiszemita indulatot kelteni, az esztéta ki meri jelenteni, hogy „a holokauszt-irodalom tömegkulturális zsáner lett”, s a zsáner általában is a nagy formák, „a „nagy elbeszélések” helyébe lépett. Felfogásában a kultúra igazi ellentettje nem a barbárság, hanem a klisészerű készletekkel dolgozó, minden egyes fogyasztói réteg igényeit kielégíteni szándékozó kultúripar, amely széles körű társadalomkép, komplex, összetett jellemek ábrázolása híján csupán arra nyújt lehetőséget, hogy az olvasó/néző a rendelkezésre álló kollekcióból az ízlése szerint sematizált, rokonszenves karakterekkel azonosuljon. Azért, hogy mindenki számára világossá tegye, a „zsáner” szó miféle jelenséget takar, Bán a fogalom jelentéstartalmát, nem kis szarkazmussal, a pornófilmipar műszavainak segítségével magyarázza meg. Ott külön zsáner a „milf” vagy az „interracial”, a kultúripar holokausztot ábrázoló részében pedig egyre több a „gyerek-holokausztos” zsánerű alkotás, sőt lehet, hogy hamarosan a „kismamás-holokausztos” is divatba jön.

Az irodalmár természetesen elismeri a tömegkulturális zsánerré deformálódott holokausztirodalom erkölcsi hasznát: felvilágosító, nevelő szerepét, de úgy látja, hogy a népszerűség feltétele az árujelleg, mely a művészi érték, az autonómia ellenében hat. Az elzsáneresedés alól nem kivétel a magyar holokausztirodalom sem, melynek története szerinte itthon „a radikális elhallgatás gesztusával” kezdődött, mivel két korai alkotáson – Sásdi Sándor Fehér kenyér és Rudnóy Teréz Szabaduló asszonyok című 1946-ban, illetve 1947-ben megjelent művein – kívül a holokausztról jó ideig nem született magyar könyv. Ám ha ideszámítjuk Kosztolányi Dezsőné 1948-ban kiadott, jóformán visszhang nélkül maradt naplószerű visszaemlékezését is, amelynek második kiadására ötvenhat évet kellett várni, Bán részben helytállónak tűnő megállapítása, miszerint legalábbis 1958-ig „senki nem kívánt emlékezni a vészkorszakra a magyar szépirodalomban”, további – az esztétikai szempontokon túlmutató – kifejtést igényelne. A „zsidó” vagyon megszerzéséért minden gaztettre képes, a nyilasok által felhergelt s még Kosztolányi Dezső családját sem kímélő lakosság tetteit elbeszélő Tüzes cipőben című memoár ugyanis a háború után hamarosan megszületett, ráadásul nem ismeretlen nevű szerző írta, mint a másik kettőt, és a korabeli kritika ítélte „szokásos élményirodalomként” (!) feledésre.

Csak első olvasásra meglepő, hogy a „nagy elbeszélést” hiába kereső Bán kötetének másik ki­emelkedő tanulmányában az általa „bűnregénynek” elnevezett magyar krimi hiányának okait tárgyalja („A pislákoló villanykörte – futamok a magyar krimiről”). A krimit ugyanis alapvetően realista zsánernek tartja; a jó bűnregényhez tehát a realizmus „elengedhetetlen feltétel, hiszen nem más, mint a társadalmi problémák iránti fogékonyság”. Ám véleménye szerint a múlt, sőt, a közelmúlt magyar realizmusa is „vértelen” (kivételként csak Ottlik, Móricz, Nagy Lajos és Déry nevét említi), így a hazai bűnregénynek nincs mire támaszkodnia.

Esszék, kritikák és emlékezések, 2009–2018 alcímet viselő könyvének Bán a Betűtészta címet adta, utalva arra, hogy az olvasót nem csupán a magas irodalom fenséges remekműveivel fogja traktálni, az írások közt bőven lesz a kultúripar kevésbé felkapott termékeiről szóló is, ám a könyvet tervező Hrapka Tibor nem hagyta magát befolyásolni. A borító nem a menzák unalmas tésztás paradicsomlevesére emlékeztet; színvilága és a könyvön vízszintesen futó, kör alakúra ívesedő, szalagot utánzó díszítőelem a hajdani Stühmer-féle Korfu kockát idézi. Ez a kézzel formált, csokoládébevonatú bonbon mézes tojásfehérje-frappéból készült, s a frappé egy hűsítő-frissítő görög jegeskávéfajtára utalt. Bán Zoltán András lényeges kérdéseket vizsgáló, az irodalomelméleti tolvajnyelvet kerülő, ezért szakmán kívüliek számára is érthető könyve nem betűtészta – sokkal inkább frappé.

Kalligram, 2018, 327 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.