„A slam poetry a líra és az előadó-művészet különleges elegyeként átfedést képez a költészet és a hiphop műfaja között. A lényege, hogy minél több emberhez eljuttassa a költészetet. A nagyszabású produkció szervezői a szavak forradalmát végrehajtó mai költők fellépését a nagy elődök emlékének ajánlották” – így harangozta be a Magyar Televízió a tegnapi Pilvakert. Az elmúlt évek talán egyetlen értékelhető és szerethető nemzeti ünnepi produkciója 2012-ben épp azt bizonyította, hogy lehet igazán kúl dolgot is művelni március 15-e tiszteletére, Petőfi meg a rap sokkal inkább passzol, mint mondjuk az, hogy Varga Miklós százezredszer is elénekli a Nemzeti dalt.
Idén arra ment ki a játék, hogy a két évvel ezelőtti sikert felülmúlják, de miután már tavaly kiderült, hogy a Pilvaker '14 helyszíne az Erkel Színház lesz, és a Magyar Televízió is közvetíteni fogja, sejteni lehetett, hogy domesztikálás készülődik. Aztán egy hete valóban beigazolódott, amit az elmúlt négy évben biztosan megtanulhattunk: amiben részt vesz a köztévé, ott nyílt szövegelésnek, kritikának nincs helye. Így hát 11 szlemmer lemondta a fellépést, s kiadott egy közös nyilatkozatot, melyben ez áll: „Sajnáljuk, hogy a forradalom, a sajtó- és szólásszabadság ünnepén nem mondhatjuk el az Erkel színpadán, mit gondolunk ezekről az értékekről, a helyzet feloldására azonban valóban nem volt más mód.” Ezzel a gesztussal a Pilvaker palackjából pont a spiritusz párolgott el. Ennek ellenére nem fújták le az előadást. Sőt úgy tettek, mintha mi sem történt volna. De milyen lehet egy slam poetry nélküli slam poetry est?
| ||
Az idősebbek talán még emlékeznek Koltay Gábor Itt élned, halnod kell című „történelmi élőképére”, amit a jeles rendező 1985-ben, „felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára” állított színpadra a Hősök terén. Koltay a maga kis állami ünnepségét az akkor menő rockzenével, korabeli sztárokkal (Deák Bill Gyulától Varga Miklósig) és látványos show-elemekkel próbálta népszerűvé tenni. Most mintha ugyanerről lett volna szó: Szente Vajk divatos előadókkal, mi több, vicces elemekkel átszőtt revüvel próbált eladni egy olyan rendezvényt, ami akár állami megrendelésre is készülhetett volna – az ifjúság számára.
Így hát a Pilvaker '14 a legmerészebb várakozásainkat is alulmúlta. Egy szóról szóra, gesztusról gesztusra megrendezett ünnepi előadást láthattunk, melyból az est kultúrfelelőse, Szente Vajk épp a legfontosabbat, a spontaneitást és aktualitást száműzte. Hiába voltak sokszor szellemes, Petőfi ihlette rapszövegek, és hiába sorakozott fel a hazai hiphopszcéna krémje, Dipa, Wolfie, Diaz, Sub Bass Monster vagy épp Fluor Tomi, ha betanult koreográfia szerint, láthatóan megilletődve és a feladatra koncentrálva kizárólag a rendezői utasításokat kellett teljesíteniük, amiről nehéz lenne eldönteni, hogy teljes félreértés vagy rafinált manipuláció volt-e. Ami a legkínosabb, hogy Koltay harminc évvel ezelőtti produkciójához hasonlóan itt is a pátosz vitte a prímet, no meg a teljes gondolattalanság. A pólóban-bocskaiban feszengő repperek, az egyébként nagyszerű zenekar, a Random Trip, amint laza jammelésből az A csitári hegyek alatt hegedűszólójára érkezik meg, Kautzky Armand és Szervét Tibor megjátszott felháborodása, hogy „ezek a mai fiatalok” mind-mind olyan gesztus, amikor a néző pirul. És akkor még nem is említettük a vicces vonalat: Kiss Ádám például azzal jött, hogy Petőfi, ha ma élne, a Starbucksba menne a Pilvax helyett, és Forradalom elnevezéssel csinálna Facebook-eseményt. Ugye mekkora poén?
Persze hagynánk is a fenébe ezt az egészet, de azért jegyezzük meg: ezzel a szánalmas, a köztévé sztenderdjeinek minden ízében megfelelni igyekvő produkcióval megint csak sikerült kiherélni és megalázni egy klassz kezdeményezést.
