Kultúra

Találós kérdés is lehetne: 23 éve alakult, tavaly volt 20 éve, hogy kijött első, máig kultikusnak számító, Heavenicetrip! című lemezük, az idén pedig a hetedik album is kikerült a kezük alól, elvégre sose kapkodták el a lemezkészítést…

Aki olvasott Lovasi-interjúkat az elmúlt években, értesülhetett az időtlen idők óta készülő második szólólemezről (például öt évvel ezelőtti interjúnkból is: „Mint egy osztálytalálkozó”, Magyar Narancs, 2014. március 27.).

Egy család történetének száz éve száznyolcvan percben – átlagosan 108 másodperc évenként – vagány és tiszteletre méltó vállalás, ahogy a gesztus is, amely a Rozsdatemetőt a jelennel összeérő kiindulópontnak, előzménynek tekinti, s így lényegében megkísérli rehabilitálni a megjelenésekor elképesztő sikereket elérő regényt. Persze mint minden ilyen nagy ívű, grandiózus vállalkozás, a Katona előadása is hordoz magában csapdákat.

Két évvel ezelőtti bécsi bemutatója után a Polygon Creative Empire most a pozsonyi Kunsthalle LAB-ban állítja ki beruházási mega­projektjének tervét.

Hogy a hazai közönséget nem a színtiszta sznobéria mozgatja, bizonyítja a tény: annak ellenére telt ház van a Müpában, hogy a karmesteri pulpituson váratlan betegsége miatt nem Fischer Iván, hanem az ifjú titán, Káli Gábor ragadja magához a varázslópálcát.

A Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván lakásszínházában tartotta a 2019/2020-as évadnyitó sajtótájékoztatóját. A karmesterrel a komolyzenét is sújtó taomegvonás mellett leg­újabb nagy dobásáról, a szezonnyitó produkcióról, Monteverdi Orfeójáról beszélgettünk.

Úgy látszik, Bernhard Schlinknek bekattant a fiatal srác, idősebb nő felállás. Az 1995-ös A felolvasó persze nem ezért lett minden idők egyik legtöbb példányszámot produkáló német regénye, hanem mert olyasmivel rukkolt elő, ami még a nem szokványos erotikánál is jobban borzolta a kedélyeket.

Vérezzen mégoly sok sebből is a magyar tudományos élet, némiképp meglepő olyan monográfiával előrukkolni, mint Bazsányi Sándor Nádas Pétere.