Tavaszi programajánló - Koncert

Nem játssza, éli

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára

  • Kling József
  • 2019. április 28.

Zene

Hogy a hazai közönséget nem a színtiszta sznobéria mozgatja, bizonyítja a tény: annak ellenére telt ház van a Müpában, hogy a karmesteri pulpituson váratlan betegsége miatt nem Fischer Iván, hanem az ifjú titán, Káli Gábor ragadja magához a varázslópálcát.

Nem kell Nostradamusnak lennünk, de még csak a szakmai önéletrajzát sem kell elolvasnunk ahhoz, hogy pusztán beugró teljesítménye alapján megjósoljuk, az elkövetkező évtizedekben az ő nevétől lesz hangos a komolyzenei szcéna. Káli (na, jó, egy kicsit mégis beleolvasva) egymás után nyeri a karmesterversenyeket, plusz az elmúlt pár évben vezényelte már a Don Pasqualét, a Szerelmi bájitalt, A varázsfuvolát, a Rigolettót, a Bohéméletet, az Otellót, az Arabellát, a Gyöngyhalászokat, és még folytathatnám.

Vokális műfajban való jártassága már a koncert első felében nyilvánvalóvá válik. A BFZ oszlopos tagjai, Kádár István, Szabó András, Fejérvári Zsolt népzenei triója előmuzsikálja az eredeti román népi táncokat, majd Sebestyén Márta közreműködésével a magyar parasztdalokat. A trió még Sebestyén Márta nélkül is tánc­házi hangulatot teremt. Kádár Istvánt virtuóz hegedűjátéka egyenesen a népzene Paganinijévé avatja, nem csak az én szememben. Káli ekkor még csak hallgatóként vesz részt a játékban, de tapintható, ahogy a népzene, mint valami akkumulátor, feltölti energiával. Akkor is résen van, amikor Fejérvári Zsolt nagybőgős hozzávágja a vonóját (Káli hibátlanul elkapja), hogy aztán az ujjaival csapjon a húrokba.

Kell ennél autentikusabb bemelegítés Bartók Kékszakállújához? Csak azért kérdezem, mert az operaházak és koncerttermek régóta küzdenek a kihívással, hogy mivel párosítsák Bartók frenetikus drámáját, mert állítólag lehetetlen egyórás előadásra közönséget verbuválni. Ez ihlette Vajda Gergely Barbie Blue, Eötvös Péter Senza sangue (Vértelenül), illetve Madarász Iván Prológ párdarabját. A maga nemében mindegyik izgalmas kísérlet, és ezt még csak nem is az udvariasság mondatja velem, de a BFZ rögtönzött táncháza, majd a bartóki kompozíciók megszólaltatása minden kortárs beavatkozásnál hitelesebb előjátéknak bizonyult, nemegyszer konkrétan megidézve a Kékszakállú zenei világát.

Fischer Iván a távollétében is jelen volt: a bartóki Prológ az ő hangján szólalt meg.

„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” Még soha nem éreztem ennyire átélhetőnek Wittgenstein Tractatusának hetedik tételmondatát. Mert Vizin Viktória profi színészeket felülmúló színpadi jelenlétét szavakkal csak körbejárni, közelíteni lehet, megragadni képtelenség. Hogy milyen hőfokú egy Kékszakállú-előadás, azt soha nem a címszereplő, hanem mindig az aktuális Judit határozza meg. Az értelmezések többsége a Kékszakállút a férfilélek bugyraiba leereszkedő dantei túlvilágjárásként fogja fel. Vizin segít megérteni, hogy a bartóki mű alapvetően a női lélek térképe. Mellette Cser Krisztián Kékszakállúja, noha baritonjából most is a legmelegebb színeket képes kikeverni, egy skandináv krimi sorozatgyilkosának hideg, számító, szadista figurájává sápad. Csak önigazolást keres az újabb áldozatban, nem képes felülírni saját sorsforgatókönyvét. Pedig Vizin Juditja mindent megtesz, hogy Kékszakállúból kitakarítsa a sötétséget. Ő nem eljátssza, hanem éli Juditot. Hús-vér figurát teremt, akit felszabadít az opera és a misztériumjáték műfaji szabályai alól. Nehéz megragadni, hogy mindezt mivel éri el, hiszen annyira eszköztelenül teszi. Csak az nyilvánvaló, hogy vésője-kalapácsa a rendkívüli vokális tudás, amivel új viszonyrendszert hoz létre deklamáció és ének között. Összetett, pszichológiailag hiteles és végtelenül reális alakja valódi katarzist generál. Amiben persze óriási szerepe van a zenekarnak, ahogy újraépíti, újrahuzalozza a bartóki művet. Hogy pontosan mennyi mindebből Káli Gábor érdeme, azt nem tudom megmondani. De hogy az együttesből rejtett energiákat szabadított fel, azt tanúsíthatom.

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 23. – a következő előadás április 1-jén

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.