rés a présen: Mióta vagy a Budaörsi Latinovits Színház rezidense, és hogyan kerültél oda?
Spolarics Andrea: 2014 októberében volt az első bemutatóm Budaörsön, az Ármány és szerelem. Millerné szerepét kaptam, és bár ez kisebb szerep, nagyon hálás voltam érte. A Bárka Színház hosszú, fájdalmas agonizálás után bezárt, ahol 17 évet töltöttem. Nehéz búcsú volt, és nem voltak illúzióim, hogy egy középkorú színésznőnek mennyi ajánlat jön egy ilyen helyzetben. Egy évig szabadúszó voltam, aztán 2015-ben a Budaörsön frissen alakuló társulathoz csatlakoztam. Ez igazi mentőöv volt.
rap: Milyen a budaörsi kollektíva most? Mi ebben a te feladatod, szereped?
SA: Egy igazán kicsi csapat jött létre hét színésszel. Elindultunk, és ami számomra nagyon fontos volt, lassan kialakult a közös gondolkodás, hogy milyen színházat szeretnénk csinálni, hogy mire is szövetkeztünk. Sok munkával mára összetartó, kreatív csapat lettünk, amelyben mindenki fontos láncszem a portástól az igazgatóig. Ebben a légkörben szabadnak érzem magam.
rap: Jelenleg milyen előadásokban játszol?
SA: Nagyon sok szép és nehéz feladatot kaptam az elmúlt években. Például a Liliomfi Kamilláját ifj. Vidnyánszki Attila rendezésében vagy az Alföldi Róbert-féle A sötétség hatalmában Matrjonát. De az idei évadban is megtalált két csodálatos szerep, A Négyszögletű Kerek Erdő Ló Szerafinja, illetve a Karnebál előadás Mitája. Mindkettő nagy kihívás volt.
rap: Milyen bemutatóra készültök még az évadban?
SA: Alföldi Róbert Élektrát rendez nálunk, ezt március 30-án mutatjuk be, és a titokzatos szobrász, Philebosz szerepét játszom. Az előadás Fodor Tamás átiratából készül, amely szinte az összes Élektrából lett összegyúrva. Izgalmas munka. Nem lesz könnyű sem a színészeknek, sem a nézőknek. Ez már most borítékolható. Aztán rögtön utána próbálni kezdjük az Enn Vetemaa észt író művéből készülő Vacsora öt személyre című előadásunkat Böröndi Bencével. A bemutató május 17-én lesz. Bence a színészkollégánk, szeretettel és kíváncsisággal várom első szárnypróbálgatását.
rap: A Latinovits Színházon kívül is van élet?
SA: Rengeteg feladat van itt is, de emellett még tanítok a Keleti István Művészeti Iskolában, ami igazi szerelemmunka. Évtizedek óta csinálom, néha nagyon megterhelő, de nem vagyok hajlandó lemondani róla. Aztán még vannak forgatások, egyéb fellépések, plusz a Rózsavölgyi Szalon több előadásában is játszom. De mindenekelőtt ott a családom.
A két nagy fiam és a kedvesem, akik nélkül mindezt nem tudnám lezavarni. Végül is ez a legfontosabb. A ragaszkodásaim. Akárhogy is, de rosszul lett kitalálva ez a 24 óra. Egy olyan perfekcionista nő számára, mint amilyen én vagyok, ez kevés egy napra. Feszegetem a határokat.
