Kultúra

Csodavárók

„Merre van a csodák mezeje?” – kérdi üvölt­ve egy Paparazzo névre hallgató fotóriporter Federico Fellini Az édes élet című, 1960-ban bemutatott filmjében (innen a paparazzo szó eredete). Így kezdődik minden idők talán legismertebb és legtöbbre tartott olasz filmalkotásának híres csodajelenete. Történhetnek-e még csodák egy korrupt, a hagyományos erkölcsi és kulturális értékeket semmibe vevő, a hiénamédia által vezérelt, elbutult világban? – teszik fel a máig érvényes kérdést az elemzők.

A történelmen kívül

A Coen-testvérek 2018 óta külön utakon járnak (bár az a hír járja, hogy hamarosan ismét együtt rendeznek majd): Joel 2021-ben a Macbeth tragédiájával egészítette ki életművét, míg Ethan egy váratlan fordulattal a leszbikus ex­ploitation paródiák vizeire evezett.

Harmoniemusik

„Papíron semmiségnek tűnt. Az indítás egyszerű, már-már komikus: csak egy lüktetés. Fagottok, basszetkürtök: mint egy rozsdás harmonika… és akkor hirtelen, fent a magasban egy oboa, egyetlen hang mozdulatlanul kitartva, amíg egy klarinét át nem veszi, hogy elmondhatatlanul gyönyörűséges frázissá édesítse.”

„Szabadabb emberré vált”

Októberben jelent meg Visky András új könyve, az Illegalisták, amelyben édesapja és társai bebörtönzéséről ír. De vajon megmutatná-e neki, és tervezi-e továbbírni a családi történeteket? A szerzővel beszélgetve nem kerülhettük el az Istenről, hitről, vallásról megfogalmazott nagy kérdéseket sem.

Az élet könyve

Hétszáz év történelmének viszontagságait élte túl az a zsidó ereklye, amelyért boszniai muszlimok adták volna az életüket, s amely az egymás mellett élő kultúrák gazdagságának szimbóluma lett. A szarajevói Haggada regényes történetének nyomába eredtünk.

Down Cemetery Road

Az Utolsó befutókról nem a tömeges rajongótábor és a trendiség jut először az eszünkbe (ahogy parkolópályára állított piti kémjei sem kimondottan cool figurák).