Kultúra

Nagyon szerethetik a Park Könyvkiadóban Mozartot, hiszen Solomon remek zenetudományi pszichoregénye (Családterápia, Magyar Narancs, 2007. március 1.) után egy évvel ismét egy Mozart-könyv magyar fordítását jelentették meg. Tudjuk, hogy az opera szelleme mindig (vagy csak végül) triumfál a gazdasági racionalizmus felett, így ez a könyv - minden vonatkozásban - nagyon is operai szellemben fogant. Csoda, ha az első pillanattól a szívünkbe zártuk?

Hangvétele, kifinomult, tiszta elbeszélői stílusa alapján akár huszadik századi író is lehetne Melville. Témái már árulkodóbbak; a különöshöz, a rejtélyeshez való vonzódása érezteti, hogy valójában a késő romantika, a nagyrealizmus korának gyermeke, aki nem akar vagy nem tud bizonyos, nagyon is evilági dolgok magyarázatával megbirkózni, hátrább lép, és csak bejelöli azokat a határokat, ahova az emberi elme e jelenségek megfejtésében elérhet.

Az Ernst Múzeumban látható kiállítás gerincét Fogarasi Kultur und Freizeit (Kultúra és szabadidő) című videoinstallációja alkotja, amely a tavalyi Velencei Biennálén elnyerte a legjobb nemzeti pavilonnak járó, kinézetre eléggé bumfordi Arany Oroszlán díjat. A nemcsak a szűkebb szakmát megosztó, nagyobbrészt negatív kritikával fogadott művet a kiállítás kurátora beágyazta a Bécsben született, magyarul kiválóan beszélő s Magyarországon is alkotó/kurátorkodó fiatal művész korábbi munkáiba, mintegy tágabb értelmezési keretet és eddig nem ismert háttér-információt kínálva a művelődési házak mai, kulturális státusára és társadalmi terére reflektáló munkának.

A Waldbauer-Kerpely-, a Magyar, a Végh-, a Budapest, a Tátrai-, a Bartók Vonósnégyes - úgy tűnik, a dicsőséges múlt után ma kevésbé látványos idők következnek a magyar kvartettek számára.

Sokáig meg voltam győződve, hogy a levendula használata csak gasztronómiai divathullám, kizárt, hogy bárki is komolyan gondolja, hogy a provence-i lila mezők és a dédi ruhásszekrényének illata valóban finom az ételekben is. Egészen addig, amíg el nem készítettem ezt a levendulás-fehér csokoládés fagylaltot.

Tisztáznunk kell ezeket a személyleírásokat. Van, ahol pontosítás is szükséges, itt van például a kitűnő Kese, tisztességes nevén Herbstsommer József.

"Vidékre ne!" - ez volt harci kiáltása a Zenegyűlölőnek évekkel ezelőtt, noha tudta, hogy a lankás tájban barna mártásban pitymallik az őzike, és egyenesen a tehén tőgyéből kapjuk a fröccsöt. De a városi kínálat oly mértékben ellensúlyozta eme gyönyöröket, hogy mégsem vitt rá a lélek meg a vonat, hogy elhagyjuk szeretett Budapestünket.

"Úgy vagyok én is, mint akit a vipera megmart. Azt mondják ugyanis, hogy akit ilyen marás ért, senkinek sem hajlandó elmondani, hogy mit érzett, csak annak, aki hasonló szenvedésen esett át; mert tudja, csak az értheti és bocsáthatja meg, amit ő tett és mondott kínjában" - idézhetné a Gasztronouta az isteni Platón Lakomáját a Csontzenésznek.

kulthírek

Van a San Gennaro kincsében egy jelenet. Ne vacakoljunk, a csúcsjelenet. A megoldás.

Közel két éve működik Budapest külvárosában, a XVIII. kerületben a SÍN Kulturális Központ egy régi színházi díszletgyár területén. A hely adottságai és a működtetők elszántsága alapján európai sikertörténet is lehetne a dologból, most mégis a bezárás réme fenyegeti az intézményt.

Az az embertömeg, amely a Szex és New York amerikai nyitó hétvégéjén 57 millió dollárt hagyott a pénztárakban (és ezzel máris lőttek a Kristálykoponyák egy hete tartó királyságának), egész biztosan akkor is összejött volna, ha történetesen jó filmet vagy csak úgy, egy filmet készítenek az igen népszerű, egyszeri tévésorozatból. Ilyenre azonban a műsorkészítők nem is törekedtek; ők jól láthatóan valami egész másban gondolkodtak. Így a Szex és New York (a mozi) egy újdonsült műfaj, a "Felvonulók kérték" bemutatkozása a filmvásznon: kérdeznénk is máris a tarka ruhás nénit Kansasből, szeretné-e Carrie-t összetört szívvel pityeregni látni?

Mit szépítsem, nagyon vártam a filmet. És nem egyedül. Az egész baráti kör rá volt izgulva a sorozatra, húgom pasija például odáig ment, hogy azt hangoztatta, ő a legnagyobb fanatikus, ebből tanulta a legtöbbet a nőkről. Mi több, az egész szexuális életére alapvető hatással volt a négy hölgy szerelmi és szexuális tébolya. Jó, hogy nem a filmmel kezdte, megállt volna a szexuális fejlődésben.

A citromos cukormázból készült depilálókrémhez címzett romantikus komédiája a tavalyi cannes-i filmfesztivál nagy sikere volt. Megjelenésünk napjától fut a pesti mozikban a Karamell, első nagyjátékfilmje, melyben - biztos, ami biztos - Layale, a gyönyörű fodrászlány szerepét önmagára bízta. Párizsban beszélgettünk vele.