Mit szépítsem, nagyon vártam a filmet. És nem egyedül. Az egész baráti kör rá volt izgulva a sorozatra, húgom pasija például odáig ment, hogy azt hangoztatta, ő a legnagyobb fanatikus, ebből tanulta a legtöbbet a nőkről. Mi több, az egész szexuális életére alapvető hatással volt a négy hölgy szerelmi és szexuális tébolya. Jó, hogy nem a filmmel kezdte, megállt volna a szexuális fejlődésben.
Van ugye a sztori. Az elején kapunk egy kis összefoglalást, miről lenne szó, hol hagytuk el a már nem is annyira magányos hősnőinket a sorozat befejezésének idején. Kvázi idillek kis mozaikokban. Miranda (Cynthia Nixon) vígan él kissé csoffadt férjével és kisfiával, Charlotte (Kristin Davis) szintén férjével és egy örökbe fogadott kislánnyal éli az exegyedülállók példás életét. A szexfüggő Samantha (Kim Cattrall) jó útra tért, egy hibátlan bájgúnárral osztja meg tartósan (!) sokat látott ágyát, és mivel jár a tortára hab, Carrie (Sarah Jessica Parker), New York főszinglije házasodni készül a sima modorú amorózóval, Mr. Biggel (Chris Noth). Ugye, milyen sok a jóból? Gyorsan el is kell rontani.
Carrie készül nagy garral az esküvőre, Vogue-fotózás, kétszáz meghívó szétküldése, lakás gigantikus gardróbbal, "csak téged akarlak" mantra a leendő férj szájából. Aztán pedig, nocsak, egy elejtett megjegyzés a házasságok csődjéről Miranda szájából (aki épp elhagyta férjét annak félrelépése miatt), és fuccs az egész projektnek. Mintha nem tudtuk volna az első perctől kezdve, hogy ez lesz. Rosszul összerakott gyanús jelek, a ki nem csengő telefontól a tenyérbemászóan szenvedő fejű Mr. Bigen át (aki a boldogság pillanataiban is maximum annyira sármos, mint egy porszívóügynök) az esküvői ebédről történő zokogós elrohanásig. Jaj, mi lesz most? Még csak a film első háromnegyed órájánál tartunk, és én már másodjára néztem kétségbeesetten az órámra. Tényleg, mi lesz? Sok jó nem, ezt leszögezhetem.
Nászút a csajokkal, olyan poénokkal, amit leírni is szégyellnék. (Például attól derül a szakítás után először jó kedvre Carrie, hogy Charlotte lefingja - legyen elég ennyi.) Vonszolódik, nyúlik a történet, a legrosszabb klisékkel fűszerezve. Ami a sorozatban szexi és érdekes volt, az ebből a filmből teljesen hiányzik. Az összetákolt nagyfilm alkotói is sorozatfüggőnek tűnnek, megvannak a kis történetblokkok, csak éppen bután összefűzve, kizsigerelve. New York még csak nem is díszlet, mintha nem is lenne, szex alig-alig akad. A bővérű Samantha ugyan kéjelegve szemléli a szomszédos arszlán testi tusáit, de mindez láthatóan csak azért van beépítve, mert egy kis szex ilyen címmel és múlttal azért kötelező. A kis részek humora, szemtelen könnyedsége tovatűnt, úgy látszik, beszőtték a ráncocskák és hájkupacok, mint hősnőink legendásan vágykeltő alakját. Ami miatt talán kicsit a székhez szögezhet (legalábbis a két és fél óra első részében) a film, azok a ruhák, a sminkek, a látvány. A sorozatot is jórészt Sarah Jessica Parker miatt néztem, most sem volt ez másképp. Ez a nő elbűvölő, nincs, ami ne állna jól neki. A rendező és a stylist is tudta ezt, minden snittben más ruhában látjuk, sokszor fókuszálnak a szemére, ami csodálatos. Nem járt ilyen jól Samantha: a fürdőrucis vonulást például kimetszhették volna a film testéből, ha már ennyire a szépségre mennek. Lassacskán azért csak-csak eltelik a moziidő, hirtelen megindult szüléssel, párterápiával, szenvelgéssel, Carrie asszisztensének, a tündéri Louis-nek (Jennifer Hudson) a történetével. Lesz happy end is, ahogy az dukál, a felborult világban újra rend lesz. Vannak folytatásért kiáltó, direkt elvarratlan szálak, van nézettség, gondolom, már folynak a második rész előkészületei. Addig is a film helyett javaslom a sorozat részeinek random nézegetését, egész éjjel akár, ha már az egész estét tönkretette.
Az InterCom bemutatója
