Kultúra

Katyn mai megítélésének ügyében nincs rossz oldal. Nincs épelméjű ember, sem Lengyelországban, sem máshol, aki - legalábbis erkölcsi értelemben - vitatná, hogy mi történt, vagy bármiféle igazolást keresne legkevesebb 16 ezer lengyel hivatásos és tartalékos tiszt meggyilkolására. (Ez nb. igaz az "orosz félre" is, avval együtt persze, hogy ilyenről aligha beszélhetünk, a történelem magyarázata ott sem a "hivatalos szervek" privilégiuma. És igaz avval együtt is, hogy bár az orosz kormány már 1990-ben elismerte, és bocsánatot kért a bűntettért, az értelmezés fontos nüanszaiban súlyos nézeteltérések vannak a lengyel és az orosz kormányok között.)

A színpadon néhány akvárium a díszlet - szép tárgyak ezek, helyes halacskák úszkálnak bennük (nem mindben!), zöldes fény járja át őket, és jók mindenre: asztalnak, széknek, ágynak. Argan, a képzelt beteg szereti a díszhalakat. Poén is lesz ebből, csak ki kell várni.

Békés Pál prózája egy olyan tweedzakós nagybácsira hasonlít, akitől majdnem mindig ugyanazt kapjuk ajándékba, de mindig örülünk neki, mert érezzük, hogy tényleg ezzel jártunk a legjobban.

A szerző gimnazista éveinek leírásánál, szinte egy mondat közepén megszakadt kézirat címe eredetileg Önéletrajz volt, az újat a kötetet összeállító Kőbányai János adta, akinek valószínűleg eszébe juthatott Márai Sándor Egy polgár vallomásai című önéletrajzi műve, okkal. Mindkét könyv a Monarchia magyar részén a XIX. század második felében nagy lendületet kapott polgárosodásról szól, ráadásul mindegyik szerzőnél gyerekkora eseményei szolgálnak a történetek kiindulópontjául, de míg Márai a kassai szászok felemelkedését és elmagyarosodását, addig Székács-Schönberger az ország pereméről - ősei esetében Újvidékről és a Vág folyó mellől - Budapestre költözött zsidóság vagyonosodását és asszimilációját ábrázolja.

Mi az ördög történhet Velencében? Milyen égbekiáltó? Felnyomják a kapucsínó vagy a Campari Soda árát? Persze, ott is eshet valami finom kis gyilkosság. De mielőtt odáig rohannánk, nem árt tisztázni, hogy velünk mi is történhet ott alkalomadtán - hacsak nem hátba szúrjuk a dózsét. Azért szükséges e könyörtelen önmagunkba nézés, mert a helyben egzisztáló amerikai írónő nagy valószínűséggel jórészt arra alapozza immár a 15. vagy a 16. regényének sorsát, ami mibennünk, mindközönségesen könyvvásárlókban a városról leülepedett (hiába ködösítünk: a megveszekedett nosztalgiára). Vegyük a legrosszabb esetet, a végére az is jóra fordul.

Valami Borges ez, mert elromlott a tévém. "Mindenekelőtt egy kép: Arizona földje, Arizona és Új-Mexikó, az aranyáról és ezüstjéről híres föld, a szédítő, éteri föld, a roppant fennsík és a törékeny színek földje, ahol fehéren ragyognak a madarak lecsupaszította csontvázak.

Rajtunk ütvén a tavasz, közeledvén a nyár, városunk lakosságának jelentős része iziben elkezd romkertelni, mi azonban nem követjük őket, miképp már most sem kertelünk, hanem cifrátlanul kimondjuk, hogy az utóbbi tizenöt évben bizony nem nyílt kocsma ebben a Budapest fantázianevű locusban.

Nemrég beszámoltunk Anton Bruckner számmániájáról, és most felvetjük a kérdést, vajon mikor unta volna meg a Zeneakadémia hátsó bejáratánál heverő csikkek megszámlálását egy jelentősebb koncert szünetében?

Volt egyszer egy híres francia szakácsdinasztia, a Troisgros. A történet a 30-as években kezdődött, amikor Jean-Baptiste Troisgros feleségével a Loire menti Roanne-ba költözött, és megvásárolta a falu vasútállomásával szembeni apró szállót.

kulthírek

Alig öt hónapja, a tizenharmadszorra megrendezett WOrld Music EXpóról tudósítva jeleznem kellett a koncertszervezők és lemezkiadók globális aggodalmait: a schengeni térségen kívül eső országok elmacerásodó vízumügyei, a muzulmánok iránti makacs gyanakvás, illetve a digitális robbanástól drasztikusan megroskadó lemezbiznisz jó kis fejtörést eredményezett. Többek arra kényszerültek, hogy lehúzzák a redőnyt, mások pedig csak alapjáraton - cédék helyett inkább a letöltések mezején - zümmögtek tovább.

Játszott Akin egyik korábbi filmjében, a Solinóban is. Most, A másik oldalon-ban egy helyét keresgélő, de nem igazán találó 30 körüli nőt ad, aki beleszeret egy problémás török lányba. A művésznő a Szemrevaló című német filmhéten járt Budapesten, akkor beszéltünk vele.

Németország helyben és világszerte legnézettebb filmkészítője. A Fallal szemben rendezőjének új filmjét megjelenésünk napjától játsszák a magyarországi mozik. A másik oldalon egy érzelmes utazás, mely a halálról és a megbocsátásról szól. A Hamburgban élő rendezővel telefonon beszéltünk.