"Andersen meghalt, mese nincs" - A képzelt beteg Pécsen (színház)

  • Csáki Judit
  • 2008. április 17.

Zene

A színpadon néhány akvárium a díszlet - szép tárgyak ezek, helyes halacskák úszkálnak bennük (nem mindben!), zöldes fény járja át őket, és jók mindenre: asztalnak, széknek, ágynak. Argan, a képzelt beteg szereti a díszhalakat. Poén is lesz ebből, csak ki kell várni.

A színpadon néhány akvárium a díszlet - szép tárgyak ezek, helyes halacskák úszkálnak bennük (nem mindben!), zöldes fény járja át őket, és jók mindenre: asztalnak, széknek, ágynak. Argan, a képzelt beteg szereti a díszhalakat. Poén is lesz ebből, csak ki kell várni.

Mohácsi János Pécsen rendezte meg a saját "képzelt betegét", miután Mohácsi Istvánnal alaposan átírta a darabot. És ezúttal szerencsés csillagzat alatt dolgoztak: gördülékenyen a végére jutottak, megtalálták azt a közeget, amely részint a mai világunkat találja telibe, részint nem veri agyon Moliére-t. És legfőképpen: olyan nyelven sikerül megszólaltatni a darabot - akárkié legyen is az -, amely a komédiát és a baljós árnyalatot is közvetíteni képes. Vagyis leginkább Moliére szellemében dolgoztak: ahogy ő annak idején, az 1670-es években, ők itt és most alkották meg a képzelt betegség, a parvenüség, az emberi önzés és a divathóbortok keserűen röhejes kórképét. Jelenkori darabjuk így válik egyszersmind hommage-zsá.

Ezenfelül még ötletparádé is: mindjárt az elején felbukkan például a Halál maga, ráadásul Auguste ReNoire névre hallgat, de csöppet sem a festő, noha maga is "elplenerezget" olykor; zenész rohambrigádját, a Kovács Márton vezette és vezényelte kis létszámú zenekart pedig végig hátrahagyja, ők meg húzzák a baljós hangokat rendületlenül. Tévedékeny Halál ez: palmtopját fürkészve zavartan ismeri be, hogy mindjárt az elején tévedésből jött el Arganért, hiszen Moliére neve szerepelt a listán.

Argan megkönnyebbül, de rögtön neki is keseredik: "hamarosan" ő is sorra kerül. Fekete-szürke csíkos háziköntösben, fekete papucsban sertepertél a színen, és próbál családfőként viselkedni fiatal felesége, felnőtt leányai, valamint a cselédlány által működtetett televényszerű, szerteágazó érdekszövevényben. Privát hóbortja, a hipochondria csak arra ürügy, hogy különb-különb sarlatánok újabb és újabb érdekek szerint növeljék a nyomást. Stenczer Béla fürgén csoszogó Arganja emblémája a csapdába esett, gyöngeségét minduntalan túlhabzó határozottsággal leplezni próbáló túlélési reflexnek.

Az idősebbik lány - Mimolette - Cléante-ba szerelmes, de elszántságát nem önmagánál, hanem a talpraesett szolgálónál, Toinette-nél tartja. A kisebbik lány mísz, életunt és kelletlen bakfis, mindaddig (majdnem a végéig), amíg a nővérének "kiutalt" ifjabbik sarlatánt ágyba nem dönti. A fiatal feleséget viszont nem az ágy gyönyörei, hanem az egyelőre alá nem írt végrendelettől remélt anyagi lehetőségek fűtik.

Az előadásban minden leplezetlen, mondhatni, pofátlan. A feleség önzésétől a lányok nyafogásán át a "tudatos egyénnek" nevezett természetgyógyász doktor fontoskodásáig, a Halál csetlés-botlásáig minden kinyilvánított érzelem pőre, minden érdek pucér (illetve puncér, hogy idézzek egyet). A szerelmes ifjú "lágy őszi tájból és sok kedves nőből" állítja össze szerelmesét, "ki vagy te?" kérdésre "maga van ki" felel. A kávé azért sós, mert a cselédlány éppen a pulykát sózta, amikor a macska beleesett a kávéba, és a sós kezével volt kénytelen kihalászni belőle. Valójában persze azért sós, mert a szerelme, Argan öccse megint egyszer elárulta őt - pedig ebben a házban hagyomány a cselédlányból úrnővé (és úrinővé) avanzsálás: Argan felesége is onnan kapaszkodott föl.

A böllérdoktor puszta kézzel "operál": húzza ki a hosszú véres madzagot Argan hasából, a la távol-keleti csodadoktorok. A "rendes" orvos hobbiböllér, akit egyszer csak legyőzött a "forradalmi dolgokat" röfögő disznó.

A szinte pillanatnyi szünet nélkül bugyborgó infernális kötőanyag tetején ott úszik a Mohácsi testvérek mai opusa: a sivár és felszínes kompánia olcsóságokkal, csalásokkal, hazugságokkal teli világa. Sem időnk, sem okunk megsajnálni a becsapottakat, hisz maguk is becsapnak; a csalókat csalják, a látszatszerelmet látszattal viszonozzák. Két alak üt el a homogén csoporttól: a szegény hülye, ám jóravaló Argan és a világ normális menetéhez makacsul ragaszkodó Toinette, a cselédlány. Előbbi csapódik a körülötte tajtékzó akaratok hullámai közt, utóbbi igyekszik szilárdan állni a lábán.

A színészeknek sikerült ráérezni a Mohácsi-stíl intonációs tartományára: figuráikat rendre fegyelmezetten és hatásosan ebben a színe-visszája kettősségben fogalmazzák. A legjobb alakítás Herczeg Adrienné Toinette szerepében; igaz, neki van leginkább módja széles skálán markáns alakot mozgatni. Lipics Zsolt, Urbán Tibor, Darabont Mikold, Zayzon Zsolt és a többiek kortársi, ezért nagyon is ismerős karaktereket hoznak, hatásosan. Kovács Márton és a másik két muzsikus jelenléte játékmesteri.

Aztán a végén persze visszajön a Halál, vagyis ReNoire. Tévedget még egy keveset - alkalmat adva ezzel látványos önlelepleződésekre; nincs az a szerelem, amely megakadályozna bárkit abban, hogy önmaga helyett szerelmesét tolja a Halál ölelő karjába. "Ha én meghalok, a világ pusztul el" - mondja Argan. Moliére tapsolna neki.

Pécsi Nemzeti Színház, április 8.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.