"Andersen meghalt, mese nincs" - A képzelt beteg Pécsen (színház)

  • Csáki Judit
  • 2008. április 17.

Zene

A színpadon néhány akvárium a díszlet - szép tárgyak ezek, helyes halacskák úszkálnak bennük (nem mindben!), zöldes fény járja át őket, és jók mindenre: asztalnak, széknek, ágynak. Argan, a képzelt beteg szereti a díszhalakat. Poén is lesz ebből, csak ki kell várni.

A színpadon néhány akvárium a díszlet - szép tárgyak ezek, helyes halacskák úszkálnak bennük (nem mindben!), zöldes fény járja át őket, és jók mindenre: asztalnak, széknek, ágynak. Argan, a képzelt beteg szereti a díszhalakat. Poén is lesz ebből, csak ki kell várni.

Mohácsi János Pécsen rendezte meg a saját "képzelt betegét", miután Mohácsi Istvánnal alaposan átírta a darabot. És ezúttal szerencsés csillagzat alatt dolgoztak: gördülékenyen a végére jutottak, megtalálták azt a közeget, amely részint a mai világunkat találja telibe, részint nem veri agyon Moliére-t. És legfőképpen: olyan nyelven sikerül megszólaltatni a darabot - akárkié legyen is az -, amely a komédiát és a baljós árnyalatot is közvetíteni képes. Vagyis leginkább Moliére szellemében dolgoztak: ahogy ő annak idején, az 1670-es években, ők itt és most alkották meg a képzelt betegség, a parvenüség, az emberi önzés és a divathóbortok keserűen röhejes kórképét. Jelenkori darabjuk így válik egyszersmind hommage-zsá.

Ezenfelül még ötletparádé is: mindjárt az elején felbukkan például a Halál maga, ráadásul Auguste ReNoire névre hallgat, de csöppet sem a festő, noha maga is "elplenerezget" olykor; zenész rohambrigádját, a Kovács Márton vezette és vezényelte kis létszámú zenekart pedig végig hátrahagyja, ők meg húzzák a baljós hangokat rendületlenül. Tévedékeny Halál ez: palmtopját fürkészve zavartan ismeri be, hogy mindjárt az elején tévedésből jött el Arganért, hiszen Moliére neve szerepelt a listán.

Argan megkönnyebbül, de rögtön neki is keseredik: "hamarosan" ő is sorra kerül. Fekete-szürke csíkos háziköntösben, fekete papucsban sertepertél a színen, és próbál családfőként viselkedni fiatal felesége, felnőtt leányai, valamint a cselédlány által működtetett televényszerű, szerteágazó érdekszövevényben. Privát hóbortja, a hipochondria csak arra ürügy, hogy különb-különb sarlatánok újabb és újabb érdekek szerint növeljék a nyomást. Stenczer Béla fürgén csoszogó Arganja emblémája a csapdába esett, gyöngeségét minduntalan túlhabzó határozottsággal leplezni próbáló túlélési reflexnek.

Az idősebbik lány - Mimolette - Cléante-ba szerelmes, de elszántságát nem önmagánál, hanem a talpraesett szolgálónál, Toinette-nél tartja. A kisebbik lány mísz, életunt és kelletlen bakfis, mindaddig (majdnem a végéig), amíg a nővérének "kiutalt" ifjabbik sarlatánt ágyba nem dönti. A fiatal feleséget viszont nem az ágy gyönyörei, hanem az egyelőre alá nem írt végrendelettől remélt anyagi lehetőségek fűtik.

Az előadásban minden leplezetlen, mondhatni, pofátlan. A feleség önzésétől a lányok nyafogásán át a "tudatos egyénnek" nevezett természetgyógyász doktor fontoskodásáig, a Halál csetlés-botlásáig minden kinyilvánított érzelem pőre, minden érdek pucér (illetve puncér, hogy idézzek egyet). A szerelmes ifjú "lágy őszi tájból és sok kedves nőből" állítja össze szerelmesét, "ki vagy te?" kérdésre "maga van ki" felel. A kávé azért sós, mert a cselédlány éppen a pulykát sózta, amikor a macska beleesett a kávéba, és a sós kezével volt kénytelen kihalászni belőle. Valójában persze azért sós, mert a szerelme, Argan öccse megint egyszer elárulta őt - pedig ebben a házban hagyomány a cselédlányból úrnővé (és úrinővé) avanzsálás: Argan felesége is onnan kapaszkodott föl.

A böllérdoktor puszta kézzel "operál": húzza ki a hosszú véres madzagot Argan hasából, a la távol-keleti csodadoktorok. A "rendes" orvos hobbiböllér, akit egyszer csak legyőzött a "forradalmi dolgokat" röfögő disznó.

A szinte pillanatnyi szünet nélkül bugyborgó infernális kötőanyag tetején ott úszik a Mohácsi testvérek mai opusa: a sivár és felszínes kompánia olcsóságokkal, csalásokkal, hazugságokkal teli világa. Sem időnk, sem okunk megsajnálni a becsapottakat, hisz maguk is becsapnak; a csalókat csalják, a látszatszerelmet látszattal viszonozzák. Két alak üt el a homogén csoporttól: a szegény hülye, ám jóravaló Argan és a világ normális menetéhez makacsul ragaszkodó Toinette, a cselédlány. Előbbi csapódik a körülötte tajtékzó akaratok hullámai közt, utóbbi igyekszik szilárdan állni a lábán.

A színészeknek sikerült ráérezni a Mohácsi-stíl intonációs tartományára: figuráikat rendre fegyelmezetten és hatásosan ebben a színe-visszája kettősségben fogalmazzák. A legjobb alakítás Herczeg Adrienné Toinette szerepében; igaz, neki van leginkább módja széles skálán markáns alakot mozgatni. Lipics Zsolt, Urbán Tibor, Darabont Mikold, Zayzon Zsolt és a többiek kortársi, ezért nagyon is ismerős karaktereket hoznak, hatásosan. Kovács Márton és a másik két muzsikus jelenléte játékmesteri.

Aztán a végén persze visszajön a Halál, vagyis ReNoire. Tévedget még egy keveset - alkalmat adva ezzel látványos önlelepleződésekre; nincs az a szerelem, amely megakadályozna bárkit abban, hogy önmaga helyett szerelmesét tolja a Halál ölelő karjába. "Ha én meghalok, a világ pusztul el" - mondja Argan. Moliére tapsolna neki.

Pécsi Nemzeti Színház, április 8.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.