Talán kevesen tudják, de a Fedél Nélkül csapata minden hónapban megjutalmaz grafika-, próza- és verskategóriában egy-egy alkotót, akik ezért cserébe az újsághoz beérkezett adományokból kapnak néhány ezer forintot. „Az Év Alkotása” tehát csak hab a tortán, melynek sorsáról a szakmai zsűri dönt. Fekete András (Barnus Kiadó), Kukorelly Endre író és Szélyes Imre színművész az irodalmi művek elbírálásáért felelősek, Szász Lilla és Eifert János fotóművészek pedig a képzőművészeti alkotásokat méltatják.
Kukorelly már hosszú évek óta részt vesz a szakmai zsűri munkájában. „Azért vállalom el, mert magam olyan helyzetben voltam körülbelül 29 éves koromig, amiben teljesen magamra voltam hagyatva, ami az írást illeti. Tulajdonképpen nem ismertem senkit.” Mint mondja, nem tartozott olyan társaságba, ahol megbeszélhette volna az írásait. Számára a műalkotás nem magányos elfoglaltság, sokkal inkább közös munka. Ez az írás területén nehezen megvalósítható dolog, hiszen az eléggé magányos tevékenység, de Kukorelly szerint kell valaki az ember mellé, aki visszajelez a szövegekkel kapcsolatban, különben nagy magányában nem fogja tisztán látni a saját munkáját. Az író azt tanácsolja a Fedél Nélkül szerzőinek, hogy mindenképpen próbáljanak meg valamilyen művészeti műhelyt, csoportot létrehozni.
| ||
A péntek délutáni gála nem csak a díjátadásból állt. Különböző műsorszámokkal készültek a szervezők, amik között Huzelka Péter próbálta gyerekes viccelődéssel oldani a feszültséget. Igen, oldani kellett, mert húzós dolgokat hallhatott/láthatott a közönség.
Kezdésnek „Branyó” énekelt néhány dalt, amelyek igen súlyos és lényegre törő dalszövegei betekintést engedtek a mindennapokkal küzdő nincstelenek világába. Ezt követően néhány negyedéves színész olvasott fel olyan verseket, illetve novellákat, amelyek megjelentek 2013-ban az FN-ben. Zömmel itt is keserű szövegeket hallhattunk, azonban a végére jutott néhány viccesebb rész is. De nem sokáig ülhettünk így, mert jött ismét Branyó, hogy odacsapjon a dalaival.
Aztán megérkezett a zsűri. Fekete András már tíz éve vesz részt ebben a projektben, a Barnus Kiadóval pedig már négy, hajléktalan művészekkel foglalkozó könyvet adott ki. „A próza- és verskategóriában rettentő nagy volt a verseny. Öt-hat alkotás is szóba került mint potenciális győztes” – számol be az idei felhozatalról. Fekete elmondta, hogy idén már nem terveztek különdíjat adni, de az alkotások színvonala ezt nem engedte meg, így hát Deli Bálint kapta az egyik ilyen díjat, aki versben és prózában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 2013-as esztendőben. Verskategóriában az év nyertese Dvorcsák Gábor Alternatív történelem című műve lett – a szerző egyébként megnyerte az év grafikája díjat is. Szenográdi Rita, az FN koordinátora a Narancsnak elmondta, hogy Gábor szinte minden hónapban elnyeri képzőművészeti alkotásaival a havi jutalmat. Mivel régóta jár már egy melegedőbe, ott megengedték neki, hogy egy sarokban festegethessen. Olajfestékkel dolgozik, és eljár valakihez rajzot tanulni. Prózakategóriában a győztes Leé József lett A szavak ereje című művével. Minden alkotást egy-egy fiatal színész olvasott fel.
| ||
.jpg "false")
„A képzőművészeti alkotások bírálatánál a képi megoldások, a téma fontossága, a kiemelések tudatos használata, a pontosság, újszerűség voltak a szempontok, illetve az, hogy mennyire volt számomra meglepő a kép” – olvassa fel Eifert János Szász Lilla fotóművész üzenetét, aki nem tudott eljönni a díjátadóra. A fődíj mellett – ami egyébként egy oklevél és 15 ezer forint – ebben a kategóriában is két különdíjat osztottak ki. Deli Bálint Barlangrajz, XX. század című grafikájáért, Kovács Béla pedig egy portréfestményéért vehette át a jutalmat. Az év képzőművészeti alkotását pedig a korábban már díjazott Dvorcsák Gábor kapta PseudoFantasy1 című festményéért.
| ||
.jpg "false")
A díjak átadása után Branyó játszott valami vidámat, páran táncoltak is. Volt még tombolahúzás, de szomorú módon csak olyanok nyertek, akik nem szerzői az FN-nek. Ennél is lehangolóbb, hogy a díjazottakon kívül egy-két embert leszámítva nem jelentek meg hajléktalanok, pedig állítólag több száz pályamunka érkezett be. Pedig formáló lelki trip volt ez: néhány óra erejéig elfelejtettem, hogy a megjelent alkotóknak nincs hová kiakasztaniuk az oklevelet. Talán ők is.
