Vajon előfordulhat-e ma Magyarországon, hogy egy ember halálának a körülményeit "államérdekre" hivatkozva eltitkolják? A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egyik embere Tóth István dunakeszi rokkantnyugdíjasnak azt mondta, hogy ne kutakodjon apja halála után, mivel az ügy "államtitkot képez". Az apai örökségétől is elesett ötvenéves Tóth István váltig állítja, hogy apját hat évvel ezelőtt megölték és kirabolták, a hivatalos verzió ellenben szívelégtelenségről szól. Az ügyben talán fordulatot hozhat az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése, miszerint büntetőeljárás során a terheltet és védőjét semmilyen módon nem szabad korlátozni az iratok szabad használatában.
Egy "államtitok" nyomában
1992. február 24-én, a délutáni órákban holtan találták bicskei háza udvarán Tóth János 72 éves nyugdíjast, testén és fején külsérelmi nyomokkal. A külsérelmi nyomok ellenére a kiérkező helyi rendőrök nem intézkedtek, a helyszínt nem rögzítették, a nyomokat nem dokumentálták, nem kutattak tárgyi bizonyítékok után, de még a halottat sem szemlézték, a házba pedig be sem mentek. Legalábbis erre utal az a tény, hogy az esetről a mai napig nem került elő a rendőrségi jelentés. Az elhunyt egyetlen fiát az önkormányzat csak másnap értesítette, ráadásul a rendőri jelzés ellenére "elfelejtette" lepecsételni Tóth János házát, sőt a hagyatéki leltárat csak egy nappal később kezdték felvenni. Tóth István, az áldozat fia Bicskére sietett. Amikor meglátta apjának szétvert testét a hullaházban, azonnal feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a rendőrségen. Ennek köszönhetően a nyomozók egy héttel később, március 3-án elvégezték az ilyenkor szokásos helyszínelést. Időközben elkészült a boncolási jegyzőkönyv, miszerint a halált szívizomelhalás és heveny keringési rendellenesség okozta. Tóth István ellenben azt állítja, hogy apját annak volt "élettársa", Csányi Margit rokonaival meggyilkolta és kirabolta; halála előtt néhány héttel ugyanis ifjabb Tóth találkozott apjával, akin veréstől származó sérülések voltak; erről orvosi látlelet is készült.
Eltűnt javak
A hatóság azonban a haláleset kapcsán nem talált bűncselekményre utaló nyomot, s hamarosan megszüntette a nyomozást. Amúgy a halottról készült felvételek rosszul sikerültek, még a körvonalak is alig vehetők ki rajtuk. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a vizsgálat során a rendőrök még arra sem voltak kíváncsiak, hogy hol tartózkodott Csányi Margit a halál időpontjában. Csányi Margit kijelentette a nyomozóknak, hogy "ügyvédem jelenlétében vallomást kívánok tenni", ám erre sohasem került sor. Tóth István váltig állítja: "Csányi Margitnak és rokonainak érdekében állt apám halála, ugyanis hamis adásvételi szerződéssel most egy értékes balatonalmádi ingatlanhoz jutott, ahol Csányi Margit ma is nyugodtan éldegél."
Az elhunyt személyi igazolványát Csányi Margit húgának férje, az Érden élő Mihály András vitte be a bicskei önkormányzathoz. A temetést is ő szervezte február 26-ra (tehát a holttest felfedezése utáni második napra), reggel 8 órára. Mire Tóth István Bicskére érkezett, apja házából minden mozdítható érték eltűnt. "Kincstárjegyeket, arany ékszereket, két perzsabundát, anyám estélyi ruháját, aranyórát, ezüst étkészletet, konyhai robotgépet vittek el a lakásból mintegy két és fél millió forintnyi értékben", von mérleget Tóth István. Csányi Margit napokkal később 1,6 millió forintról szóló betétkönyvet vitt be a polgármesteri hivatalba - a betétkönyv tudniillik névre szólt, és nem az ő neve szerepelt rajta.
Előjáték
Csányi Margit 1988-ban menekültként települt át Romániából. Még abban az évben megismerkedett az érdi B. Gyula rokkantnyugdíjassal, aki befogadó és élettársi nyilatkozatot írt neki, ez a mai napig érvényben van. Ám B. Gyula hamarosan kitette a szűrét, kiderült ugyanis, hogy Csányi Margit meglopja.
Ezután ismerkedett meg Tóth Jánossal, a vagyonos öregúrral, aki a gondoskodásért cserében házat ígért az akkor 53 éves nőnek. Tóth János nem sokkal korábban adta el 12 milliót érő rózsadombi házát, a pénzből egy bicskei házat és egy ötszobás balatonalmádi villát vásárolt, amit Csányi Margitnak szánt. Kapcsolatuk azonban hamarosan megromlott, az öreg rájött, hogy a nőt kizárólag az anyagiak érdeklik. Miután kiderült, hogy az öreg Tóth nem fogja nevére írni a balatoni villát, Csányi Margit és rokonai meghamisították az adásvételi szerződést, méghozzá oly módon, hogy az ingatlan korábbi haszonélvezőjének aláírása alatti gépelt nevet egyszerűen átfestették, és ráírták Tóth János nevét. A balatonalmádi földhivatalban hamar feltűnt a primitíven kivitelezett hamisítás: Csányi Margit lebukott, az okirat-hamisítást pedig elismerte. A bíróság 15 ezer forint pénzbírsággal sújtotta Csányi Margitot és rokonait.
Az öreg Tóth azonnal ajándék-visszakövetelési pert indított. A per végét azonban már nem érhette meg. A tárgyalás napjaiban Csányi Margit és rokonai többször is megverték. "Először 1990. október 5-én bántalmazott, amiért nem akartam rokonainak befogadó nyilatkozatot adni. Ekkor Csányi Margit megrugdosott, veje és lánya nem bántott", vallotta az öreg Tóth egy 1990. október 5-i bírósági tárgyaláson. 1992. március 10-re újabb tárgyalási napot tűztek ki, Tóth János azonban február 23-án, "testén és fején külsérelmi nyomokkal" meghalt.
A balatonalmádi villa
Balatonalmádiban azonnal megindult a hagyatéki eljárás; a villát, ahová Csányi már részben átköltözött, a helyi önkormányzat lezáratta és lepecsételtette. Ennek ellenére nem volt nehéz bejutnia oda, csak el kellett mennie a polgármesteri hivatalba, meglobogtatni a hamis adásvételi szerződést - amelyről akkor még első fokú ítélet sem született -, és azt mondani (amint azt a helyszínen készült jegyzőkönyv tanúsítja): "szerződéssel igazolom, hogy az ingatlan a saját tulajdonomat képezi. A károk megelőzése végett szeretnék bejutni a lakásba." A hagyatéki ügyintéző erre a következőképp határozott: "Úgy döntöttem, hogy Csányi Margit részére a kulcsokat kiadom, hangsúlyozom, a károk megelőzésére való tekintettel."
A ma már 11 milliót kóstáló balatonalmádi villa ügyében a bíróság azóta kimondta a másodfokú ítéletet is, e szerint Csányi Margit az ingatlan jogos tulajdonosa. Annak ellenére ez a verdikt, hogy a villa adásvételi szerződéséről már kiderült, hogy meghamisították, és tudni lehetett, hogy Csányi Margit az ajándékozási szerződés megkötése idején még nem volt magyar állampolgár. Az esküt csak később, 1991 februárjában tette le Érden, miközben Bicskén büntetőeljárás folyt ellene az említett magánokirat-hamisítás miatt, az adásvételi szerződés kelte pedig 1990 júliusa. A Pénzintézeti Központ Rt.-nek a bicskei városi bírósághoz eljuttatott állasfoglalása szerint külföldi állampolgár nem vásárolhat ingatlant Magyarországon devizahatósági vagy pénzügyminisztériumi engedély nélkül. A per jelenleg a Legfelső Bíróság előtt fekszik.
Nyomok
A néhai Tóth János bicskei házában ezalatt Csányi Margit néhány rokona húzta meg magát. Csányi Margit személyi igazolványába pedig bekerült a Bicske, Deák Ferenc utca 53. lakcím, ám az adat sohasem szerepelt sem a helyi önkormányzat, sem a BM Központi Lakcímnyilvántartó Hivatalának nyilvántartásában. Ennek ellenére Tóth István apja halála után 14 hónapon keresztül nem léphette át a ház küszöbét, a hivatal kitiltotta onnan, mondván, még nem készült el a közjegyzői végzés.
1993. április 19-én Tóth István végre átvehette a megmaradt hagyatékot. Miután a hatósági tanúk távoztak, Csányi Margit és sógora, az Érden lakó Mihály András kulcscsomóval és ököllel verni kezdték Tóth Istvánt és feleségét, Csányi Margit tinédzser korú unokája pedig ágyékon rúgta Tóth Istvánt. A sérülésekről orvosi látlelet készült, s Tóthék feljelentést tettek a rendőrségen. A bíróság 6600 forintra büntette a tetteseket.
Tóth István évekig hiába futott igaza után; időközben leszázalékolták, rokkantnyugdíjas lett. Állandó rettegésben élt, és idegei felmondták a szolgálatot. Félelmét csak növelte, hogy többször is rejtélyes események résztvevőjévé vált. 1993 februárjában például éppen Bicskéről, a Csányi Margit kezdeményezte birtokháborítási perről tartott hazafelé autójával, amikor a 100-as úton, Herceghalom és Etyek között egy fehér Ford leszorította az árokba. A rendőrök nem értették, miért olyan izgatott Tóth István, amikor ki tud jönni az árokból. 1995 decemberében Tóth István dunakeszi házának udvarán valami nagyot robbant, és erős kénszag terjengett. A kiérkező a rendőrök itt ugyan jegyzőkönyvet vettek fel, ám azóta semmi nem történt.
Végső elkeseredésében Tóth István magánnyomozóhoz fordult. Csécsei István tartalékos elhárító tiszt így emlékszik az első találkozásra: "Először megijedtem ettől a reményvesztett embertől, majd jó sok időmbe telt, mire megértettem a problémáját. Elvállaltam." Csécsei István először is megszerezte a Fejér Megyei Rendőrkapitányságtól azt a nyomozási jegyzőkönyvet, amit az ifjabb Tóthnak nem adtak ki. Ebből derült ki, amire már korábban is gyanakodtak: Csányi Margitot soha nem hallgatták ki a rendőrségen.
Csécsei magánnyomozó 1996 nyarán Erdélybe utazott, ahol felkereste Csányi Margit rokonait. Megdöbbentő információkat tudott meg a nő előéletéről: többek között azt, hogy saját testvéreit, Vajda Mihályt, Vajda Pétert és Vajda Katalint kizárta az apai örökségből. Vajda Pétert 1988-ban Romániában börtönbe záratta, családját télvíz idején egy istállóba kilakoltatta, a megszerzett házat pedig eladta. Vajda Péter a györei polgármester és két tanú jelenlétében előadta a Csányi Margit által okozott megpróbáltatásokat. "Pénzzel veszteget, ver, veret, megfélemlít", mondta.
Vajda Mihály, a másik testvér szintén tanúk előtt azt állította: "Csányi Margit készült arra, hogy Tóth István apjának halála után a hozzátartozót nem értesíti azonnal, hanem a drága dolgokat elhordja, elhordatja." Vajda Mihály hiába utazott négy ízben is Magyarországra, egyik bíróság sem volt kíváncsi arra, mit is tud Csányi Margitról. Végül feladta, Esztergomban hitelesíttette vallomását, majd visszautazott Erdélybe.
Egy másik erdélyi útja alkalmával Csécsei találkozott Csányi Margit első férje testvérének lányával. Csányi Ágnes elmondta, hogy akkor jött el végleg Bicskéről és Magyarországról, amikor úgy vágták orrba Tóth Jánost egy vázával, hogy elöntötte a vér. Csécsei felkutatta Csányi Margit húgát is, aki zokogva mondta magnóra, hogy 1995-ben nővére megverette vejével és leányával.
(Természetesen szerettünk volna beszélni Csányi Margit ügyvédjével, ám Laczkó István, a Buda környéki ügyvédi iroda jogásza saját betegségére és védence érdekeire hivatkozva elzárkózott ettől.)
Titkosszolgálati belépő
Tóth István utolsó szalmaszálként 1996 elején felkereste a Széchenyi rakpart 9. szám alatti Külföldieket Ellenőrző Osztályt, ahol elmesélte évek óta tartó vesszőfutását. "Nagy Gáspár fogadott engem, aki leíratta velem az egész eseménysort, és közölte, hogy a Nemzetbiztonsági Hivataltól meg fognak keresni." Másfél hónap múlva dunakeszi lakásán megjelent két öltönyös fiatalember, s nemzetbiztonságis igazolványt mutattak fel. "Bejöttek a lakásomba. Hámori és Bóna vezetéknév használatával mutatkoztak be. Kérdéseket tettek fel, amire dokumentumokat mutattam nekik. Különösen Csányi Margit felől érdeklődtek. A papírokat eltették, majd közölték velem, hogy ne beszéljek senkinek arról, hogy jártak nálam. Még azt is mondták, ha valamilyen fejlemény következne be, jelezzem nekik."
1996 őszén Tóth István és Csécsei felkereste a Nemzetbiztonsági Hivatalt, mert "fejlemények következtek be": a már említett erdélyi tanúk anyagait és más bizonyítékokat szerettek volna átadni. Telefonon felszóltak Nagy Gáspárnak, aki elmondta, hogy már nem ő foglalkozik az üggyel, hanem Hámori úr. "Hámori Sándor közölte, hogy az ügy nem telefontéma, s menjek az Alkotmány utcai Copy Center elé, ott lesz ő is. Bemutattam Csécsei magánnyomozót, aki igazolta magát, és felajánlotta segítségét és a megszerzett okiratokat. Erre Hámori úr felém fordult, és azt mondta: nem megmondtuk önnek, hogy ne beszéljen rólunk senkinek, mert ez az egész ügy államtitok?! Ezután megjegyeztem, hogy nem írtam alá titokvédelmi nyilatkozatot, és kértem őket, hogy cselekedjenek, mert úgy érzem, visszaélés történt. Erre ő azt mondta: "Tóth úr, ne foglalkozzon ezzel, ez a mi dolgunk, majd elment." Tóth István nagyon megdöbbent. "Azt hittem, hogy segítenek kideríteni az igazságot. Most már tényleg nem tudom, hogy mire gondoljak."
Csécsei István a nemzetbiztonságiakkal történt esetet és erdélyi nyomozásainak eredményét beterjesztette a Pest Megyei Bíróságra is, ahol huzamosabb ideje folyik már az a per, melyet Csányi Margit indított néhai Tóth János tulajdonának megszerzéséért. Csányi Margit a bíróság előtt azt bizonygatja, hogy közte és Tóth János között élettársi kapcsolat alakult ki, tehát őt illeti a vagyon egy része is. Úgy tűnik, a nő eddig sikerrel járt. A Pest Megyei Bíróság idén februárban másodfokon is megállapította, hogy Csányi Margit és néhai Tóth János között élettársi kapcsolat volt, azaz "érzelmi és gazdasági közösségben" éltek együtt.
A feliratban Csécsei részletesen leírta, hogy az ügyet az NBH államtitokként kezeli. "Leírtam, mert nekem senki sem mondta, hogy ne beszéljek róla", tárja szét a kezét az egykori elhárító tiszt. Az biztos, hogy van valami a háttérben, de vajon mi? Miért ez a nagy titokzatosság? Könyörgöm, legalább jelentsenek fel, hogy nem mondok igazat."
Amit elmulasztott a Nemzetbiztonsági Hivatal, azt megtette a bíróság: Csécsei magánnyomozó ellen tavaly december óta elfogatóparancs van érvényben, ugyanis felmelegítették egy hat évvel ezelőtti közlekedési balesetét, amikor karambolozott. Két utasa meghalt, ő maga pedig súlyosan megsérült. Az ügyben évekig nem volt semmi fejlemény, majd 1996-ban, amikor elfogadta Tóth István felkérését, felgyorsultak az események. "Hiába tudom tételesen, műszaki szakértői véleménnyel bizonyítani, hogy ártatlan vagyok, halált okozó ittas járművezetésért keresnek. Ha lefognak, nem tudok védekezni", magyarázza telefonon keresztül. Személyesen ugyanis nem találkozhatunk a magánnyomozóval, hollétét titokban tartja.
Folyt. köv.
"Ez az ítélet egyszerűen vicc", mondja nagykörúti irodájában Pécsi Kálmán, Tóth István ügyvédje, amikor a napokban elvesztett élettársi perről kérdezem. Pécsi Tóth István jogi képviseletét ingyen vállata el. "Miután az irdatlan mennyiségű aktát átnéztem, rögtön tudtam, hogy az ügy szép kihívás. Az elveszett kisember különös és véget nem érő kálváriája a hatóságokkal."
Pécsi Kálmán a Tóth János haláláról készült legutóbbi orvosszakértői véleményt mutatja, amiben egyebek mellett ez áll: a külső sérülések a fejtetőn, a bal lábszáron és az arcon "egyrendbeli elzuhanással nem magyarázhatók". A boncolás leírása alapján "a sérülések közel egy időben keletkezhettek (...) a halál előtt közvetlenül, vagy néhány órával azelőtti keletkezés vélhető".
Pécsi Kálmán 1998. március 11-én felhívta telefonon Nagy Gáspárt a Nemzetbiztonsági Hivatalban. Az ügyvéd érdeklődésére Nagy Gáspár elismerte, hogy korábban beszélt Tóth Istvánnal, ám hozzátette, hogy ha az üggyel kapcsolatban bármilyen kérdése van, forduljon a panaszirodához. Pécsi Kálmán nem fordult a panaszirodához. 1998. március 16-án a személyi adatok védelméről szóló törvényre hivatkozva beperelte a Nemzetbiztonsági Hivatalt. Pécsi törvényértelmezése szerint ugyanis az NBH a Csányi Margittal kapcsolatos információit köteles az érintettek tudomására hozni.
