A kisvendéglőről legfeljebb irodalmi élményeink lehetnek. Ahogy a háború után a kávéházak eszpresszókká váltak, úgy lettek a kisvendéglők másod- vagy harmadosztályú éttermek, ilyen-olyan vendéglátóipari vállalatok martalékai, zűrös helyszínek, ahol a zsír az úr. Legfeljebb a tisztiorvosi tanfolyamok terepgyakorlat-szervezői lehettek maradéktalanul elégedettek, a szakácsból tolvaj, a pincérből ellenség lett, a vendég pedig szívességet kért, de ritkán kapott.

XII. ker., Bán u. 8.

Nyitva: hétköznap 11-23-ig,

hétvégén 11-20-ig

A kisvendéglőről legfeljebb irodalmi élményeink lehetnek. Ahogy a háború után a kávéházak eszpresszókká váltak, úgy lettek a kisvendéglők másod- vagy harmadosztályú éttermek, ilyen-olyan vendéglátóipari vállalatok martalékai, zűrös helyszínek, ahol a zsír az úr. Legfeljebb a tisztiorvosi tanfolyamok terepgyakorlat-szervezői lehettek maradéktalanul elégedettek, a szakácsból tolvaj, a pincérből ellenség lett, a vendég pedig szívességet kért, de ritkán kapott.

A váltást követő mikrohullámú sütős, pizzeriás, salátabáros felhozataltól sem lett barátságosabb a helyzet, így aztán nem csoda, hogy mostanában már akadnak néhányan, akik a kisvendéglő illúziójával próbálnak sikereket elérni.

Komoly hátrányt kell ledolgozni.

A Budai Sportvendéglő tipikus példa. Az elnevezést a Testnevelési Egyetem és a Sportkórház közelsége indokolja, nem új találmány, a helyet így hívták már negyven éve is, amikor megnyílt. Sokáig afféle helyi kocsmaként működött, ahol a rend kedvéért volt egy-két egytálétel is, de a törzsvendégek nagyon jól tudták, mi az ábra, legfeljebb betévedt idegenek sértegették a személyzetet azzal, hogy étlapot kértek. Tavaly szeptember óta más a helyzet, az új tulaj a kisvendéglő-koncepcióval rukkolt elő, a "sör, bor, pálinka" szentháromságot a "házias, olcsó ételek" szlogen váltotta föl, de a vendéglő berendezése is jócskán megváltozott. A magyaros bútorok feketére lettek mázolva, az asztalokra kék abrosz került, a falakat pedig teleaggatták század eleji sportrelikviákkal, a kőkorszaki pingpongütőtől a sífelszerelésig, a bokszkesztyűtől a bőrfociig, úszósapkáig szinte mindennel, ami a témában fellelhető. A legújabb is legalább hetvenéves lehet. A plafonra versenybiciklit meg szánkót kötöztek, és tényleg már csak egy kitömött Minarik Ede hiányzik a sarokból.

Az étlap jóval változatosabb, mint amit a "házias, olcsó" (körülbelül az Újházy tyúkhúsleves-rántott szelet-marhapörkölt háromszögben mozgó) témakör sejtet. Szó sincs erről, inkább valamiféle bőségszaruról: különböző töltött pulykák, bélszínételek, sőt kacsamáj és tengeri hal, az előételek között pedig rántott camembert áfonyával. Irigyelhetjük azt, akinek a nagymamája ilyen dolgokat készített otthon.

A fokhagymakrémleves, a rántott camembert és a spárgával töltött pulyka korrekt, tehát tisztességes adag, nem kell tőle okádni. Persze katartikus élményről szó sincs, a spárga konzervből szaladt a madárra, az áfonya meg a sajt mellé, ebbe nem halt még bele senki. A mélyvízbe leereszkedve a rokforttal töltött bélszínt választjuk, ami azt jelenti, hogy egy jókora darab rántott henger a jutalmunk, sült krumplival. Pozitívum, hogy a panír alatt valóban bélszín hever, de sajnos a töltelék hidegre vágja az élvezetet, ugyanis teljes mértékben a rokfort sós íze dominál. Azt az ünnepet, amit egy szelet bélszín elfogyasztása jelenthet, vagyis az éttermekben történő gyönyör talán legmagasabb csúcsát, ez a kombináció tönkreteszi, halálos csapást mér rá, és ezen a jóllakottság érzete az égvilágon semmit nem segít.

Talán az édesség.

Az ilyen és ilyen kft fagylaltkehely-választékát elvi okokból mellőzzük, így aztán egy igazán érdekes Gundel-palacsinta-tálalási móddal ismerkedhetünk meg. A tányéron nem a desszert lángol, hanem mellette egy kockacukor, ami aztán szép lassan ráolvad a porcelánra, talán csak lefűrészelni lehet.

Az italok - illetve hát inkább ital - terén azonban a Budai Sportvendéglő tényleg nagyot alakít, van tudniillik ágyaspálinka, ami nem igazán elterjedt még a hasonló árfekvésű éttermekben, talán csak a Kolibri pincében mint rokonintézményben találkoztunk vele. Az ágyaspálinka erőteljes ital, beáztatott gyümölccsel. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet a helyes sorrendre, miszerint először az ital kerül a pohárba és csak utána a szilva, ilyeténképpen elkerülhető, hogy a gyümölcs kiemelése után az egyikben kettő, míg a másikban négy cent pálinka maradjon az aszalvány méretétől függően.

No de a lényeg a családias hangulat és a tényleg korrekt árak, mert ezekben a Budai Sportvendéglő verhetetlen. Semmi ideges kapkodás, semmi elhamarkodott mozdulat, minden a maga idejében történik, és ugyan ki szólna be a nagymamájának, hogy szedd már a lábad, nagyi, mert odacsapok a lustafával.

Mi biztos nem.

Nerobol fivérek