Dávid Ibolya azzal indokolta lépését, hogy az igazságügyi orvosszakértő véleménye nem támasztja alá a kegyelmet, és hogy Kunos, illetve védője előtt nyitott még az ítélettel kapcsolatos felülvizsgálati kérelem lehetősége. Dávid Ibolya azt is elmondta, hogy döntéséről tájékoztatta Orbán Viktort, aki teljes mértékben egyetértett álláspontjával.
Egyes információk szerint azonban
a döntés előtt
egyeztettek is a kabinetek mélyén; mindenesetre a Fidesz-frakció már a múlt hétfőn jelezte, hogy csípi a szemét Göncz kegyelmi határozata. Egy bizonyos Szabó Erika fideszes országgyűlési képviselő Börtönbe ballagnak-e a bűnöző bankárok és brókerek? címmel bátran interpellált is az ügyben, amire Dávid Ibolya leszögezte, hogy kibúvók keresésében az Igazságügyi Minisztérium 1998 közepe óta egyetlen esetben sem volt partner.
Október elején még úgy tűnt, hogy Kunos ügyvédjének, Orosz Balázsnak másodszor is sikerül elérnie védence börtönbüntetésének elhalasztását, egészen a kegyelmi kérvény elbírálásáig. A kérelmet ugyanis egyszer már aláírta az Igazságügyi Minisztérium (IM) büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó helyettes államtitkára, aki, miután áttanulmányozta az orvosi véleményeket, úgy ítélte meg, hogy engedélyezhető a büntetés halasztása. Ám Tóth Mihály október 6-án még nem tudta, hogy főnöke, Dávid Ibolya miniszter módosított egy IM-rendelkezést. E szerint a büntetés halasztásához igazságügyi orvosszakértői vélemény szükséges. Márpedig Pozsgai Tamás igazságügyi orvosszakértő úgy találta, hogy "Kunos Péter jelenleg nincs életveszélyes állapotban", és a börtönben is kezelhető a beteg. Egy másik orvos, Pogátsa Gábor júliusi véleménye - amelynek alapján a Fővárosi Bíróság október 29-re halasztotta a börtönbüntetés megkezdését - ezzel szemben még úgy szólt: "Idegesség, dohányzás hirtelen halálhoz is vezethet. Kardiológiai szakintézeti kezelés szükséges."
De nem csak Kunos egészségi állapota változott az idők folyamán. Az első fokon tavaly még felmentett bankárt idén áprilisban gazdasági vesztegetés bűntette miatt börtönbüntetésre és másfél millió forintos pénzbírságra ítélte a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság. Bár új tények, adatok az első fokú döntés óta nem kerültek elő, az 51 éves Kunost mégis bűnösnek találták összesen tizenegy rendbeli, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetésben.
A történet
1992-ben kezdődött: ekkor indult a kormányrendeletben meghatározott kedvezményes egzisztenciahitel-program. A Nemzeti Bank által refinanszírozott E-hitelnek eredetileg az volt a célja, hogy a hazai kisvállalkozásokat állami vagyonhoz juttassa. 1992-ben és 1993-ban 39 ügyfél vett fel E-hitelt az Agrobanktól. A pénzt azonban csak akkor kaphatta meg a vállalkozó az Agrobanktól, ha a hozzá kerülő privatizált vagyon részvényeinek 25 százalékát és még egy szavazatot ingyen átadott egy bankvezetők által kijelölt közvetítő cégnek (ezt hívták bizalmi kezesnek). A vagyonrészt pedig csak akkor kaphatta vissza, ha a kölcsönt visszafizette. A perben a védelem arra hivatkozott, hogy az egzisztencia-hitelezés rendkívül kockázatos dolog, az adósok túlnyomó többsége ugyanis tőkeszegény, kezdő vállalkozó volt, akik nem tudtak megfelelő biztosítékot felmutatni a banknak. A vád szerint az volt a baj, hogy a bizalmi kezesek ellenszolgáltatás nélkül jutottak tulajdonhoz az adósok cégeiben, és ez még akkor is kimeríti a gazdasági vesztegetés bűntettét, ha a bank és a betétesek érdekei ezt kívánták.
A Legfelsőbb Bíróság indoklása szerint tévedett a Fővárosi Bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az E-hitelezésnél a bank tiszteletben tartotta az akkor hatályos pénzintézeti törvényt, a banki biztosítékokat rögzítő háttérszerződéseknél pedig a társasági törvényt és a polgári törvénykönyvet.
Hogy a Legfelsőbb Bíróság mit akart üzenni az ítélettel, jogász- és bankárkörökben máig próbálják megfejteni. Bácskai Tamás, a neves közgazdászprofesszor a Népszavának nyilatkozva azt mondta, hogy Kunos Péter szerinte nem kegyelemre, hanem
felmentésre lett volna érdemes,
mert egy Nyugat-Európában is alkalmazott és más magyar kereskedelmi bankoknál is szokásos gyakorlatot folytatott. A másodfokú döntés az igazságszolgáltatás súlyos tévedése volt, s hallgatni kellett volna a megkérdezett banki szakértőkre, ahogy azt az első fokú ítéletben tették.
Arról pedig, hogy mit akart üzenni a kormány a kegyelem elutasításával, a már említett Szabó Erika (Fidesz) szólt a parlamentben. E szerint Dávid Ibolya döntése mélyen kifejezi a kormány büntetőpolitikáját. Ha valaki bűncselekményt követ el, azt el fogják ítélni, és a jogerős ítéletet végre is fogják hajtani.
Reszkessetek, egerek.
K. R.
