Tavaly március 1-jén együttes ülést tartottak Szarvason a Magyar Országos Horgász Szövetség vagyonfelmérő és -rendezőbizottságának tagjai és a szövetség ügyvezető elnökei. A megbeszélés során dr. Varga Miklós, a Mohosz akkori elnöke az eseményről készült emlékeztető szerint kijelentette, hogy "ami a HOKÉV-nál (a szövetség százszázalékos tulajdonában lévő, horgászfelszereléseket gyártó és árusító cég) történt, az Orbán úr (a szövetség akkori ügyvezető elnöke) ötlete volt. Ha ő (mármint Varga Miklós) is végrehajtotta volna, amit mondtak neki, letartóztatták volna."
Lehet, hogy dr. Varga látnok volt.
Mit fogott a hálótok?
A kilencvenes évek eleje óta az ügyészség öt alkalommal óvta meg a Mohosz választmányának különféle döntéseit. A legnagyobb baj a szervezet 1993-as átalakulásával, illetve a vagyon egy részének felosztásával volt. A Mohosz egykori megyei intézőbizottságai ekkor területi szövetségekké alakultak át, és megkapták a horgászvagyon akkori áron nagyjából 200 millió forint értékű részét. Az ügyészség szerint a vagyonfelosztás jogcíme nem volt megfelelő, a területi szövetségek pedig nem jogutódai az intézőbizottságoknak. Folyamatosan bajok voltak a nem létező vagyonnyilvántartással is. A szövetség választmánya rendre elfogadta az ügyészség észrevételeit, ezeket a határozatokat azonban sohasem hajtotta végre. Hogy miért? "Jelentős anyagi érdekek miatt" a szervezet döntéshozóiban "nincs egységes akarat a törvényesség helyreállítására" - nyilatkozta nemrég Beck Károly, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze.
A Mohosz gazdasági ügyeinek felgöngyölítését a kormánykoalíció a legmagasabb szinten kezdte el. Csatári Sándor értesülésünk szerint Dávid Ibolya segítségét kérte, hogy támogassa a Mohoszhoz kapcsolódó bírósági ügyek gyorsított eljárását. Az adóhivatal Simicska Lajos utasítására kezdett vizsgálódni, a koalíciós frakciók tagjai pedig interpellációk sorát nyújtják be a napokban.
A polgári erők aktivitását a vélelmezhető törvénysértések mellett az is magyarázhatja, hogy a Mohosz vezetése jó kapcsolatokat ápol szocialista és szövetkezeti agrárkörökkel. A Magyar Hírlap korábban beszámolt arról, hogy Filló Pál MSZP-s képviselő havi 50 ezer forintról szóló lobbyszerződést írt alá Orbán Ferenccel, a Mohosz korábbi ügyvezető elnökével. Orbán az ÉT-ben szavazati joggal bíró Agrár Munkaadói Szövetség vezetője. Irodája jelenleg a szövetkezeti lobby legerősebb szervezete, a Magyar Agrárkamara épületében van. Paszternák Józsefné, a Mohosz tulajdonú HOKÉV egykori főkönyvelője jelenleg a Magyar Agrárkamara főtitkárhelyettese.
Csatári Sándor, a Mohosz eltávolított vezetője viszont a kisgazdapárt parlamenti frakciójának munkatársa.
Idén szeptember 15-én Csatári Sándor levelet írt Simicska Lajosnak, az APEH elnökének. A Mohosz július 24-én leváltott vezetője ebben felsorolta, hogy a horgászszövetség gazdálkodásában szerinte milyen törvénytelenségeket követtek el a rendszerváltás óta. (Csatári 1997 októbere és 1998 júliusa között állt a szervezet élén.) Szerinte a Mohosz vagyonát sohasem mérték fel pontosan, nem volt egységes pénzügyi és vagyonnyilvántartás, összevont mérleg sem készült. Volt olyan megyei szervezet, ahol a nyilvántartás teljes egészében hiányzott. A volt megbízott elnök szerint több, a Mohosz tulajdonában lévő ingatlant más jogi személyek - vagyis a megyei szövetségek - bérleti vagy kezelői szerződés nélkül használnak, esetenként bérbe is adnak, miközben a tulajdonosnak nem fizetnek bérleti díjat, az államnak pedig áfát. Belső ellenőri jelentés támasztja alá, hogy a területi horgászjegyekkel egyes helyeken visszaélnek: azokat úgynevezett tőszelvény nélkül árusítják, a horgászat után visszakérik és megsemmisítik, így ezek forgalma meg sem jelenik a pénzügyi nyilvántartásokban - írta Csatári. Emiatt sem ellenőrizhető, mennyi hal kerül a vizekbe.
Hol az áru?
A Sensas gyár 1997-ben kétkamionnyi horgászfelszerelést küldött a Mohosznak a magyar horgászválogatott támogatására. Ez nem került be a szövetség nyilvántartásába; Csatári szerint alapos a gyanú, hogy kereskedelmi forgalomba került. A Mohosz egyszemélyi részvénytársasága, a HOKÉV 1994-95-ben már súlyos csődhelyzetben volt. A Simicska Lajosnak írt levél szerint a szövetség és az rt. vezetői a hitelezők és az APEH vélhető kijátszásával termelőeszközöket (például komplett gépsorokat) vontak ki a cégből, és annak bevételeit a Mohosz egyik alszámlájára irányították. A HOKÉV Rt. csődje kissé furcsa, hiszen a világ más tájain általában nyereséges üzlet a horgászcikk-kereskedelem. A legnagyobb, horgászcikkekkel foglalkozó cég Magyarországon az Eurostar, ahol úgy becsülik, hogy idehaza évente mintegy 3,5-4 milliárd forintot költenek a horgászok botokra, orsókra, úszókra, műlegyekre és még ki tudja, mire. Ezeket jórészt a Távol-Keletről (Kína, Japán, Korea) hozzák be az országba a magyarországi nagykereskedők. A Mohosz vagyonvesztése a fentiek miatt százmilliós nagyságrendű volt - summázott a kirúgott vezető. Csatári állítja, hogy amikor megbízott elnökként figyelmeztetett a szabálytalanságokra, a szövetség vezetői azzal nyugtatták meg, hogy APEH-es kapcsolataik révén bármilyen ügyet el tudnak fektetni. Ezek azonban más, azóta kissé megavasodott kapcsolatok lehettek, ha voltak egyáltalán. Dr. Simicskának viszont nem szokása a pöcsölés: a MaNcs érdeklődésére Szalai Ferenc, a Mohosz ügyvezető elnöke megerősítette, hogy az adóellenőrök már október elején megkezdték a vizsgálatot.
Elnökfogás
A horgászszövetség választmánya július 24-én rúgta ki Csatári Sándort. Ekkor választották meg elnöknek Lovászi Csabát, ügyvezető elnöknek pedig Szalai Ferencet, aki egyúttal a Mohosz tulajdonában lévő, Magyar Horgász című magazin főszerkesztője. A Legfőbb Ügyészség azonban úgy találta, hogy a választmányt alapszabály-ellenesen hívták össze, ezért bírósághoz fordult, kérve az összes itt meghozott döntés megsemmisítését és felügyelőbiztos kirendelését. A Mohosz vezetői a bevált forgatókönyv szerint reagáltak: elfogadták az ügyészség felvetését, a július 24-én megválasztott tisztségviselők szeptember 10-re új elnökségi és választmányi ülést hívtak össze, ahol megválasztották ugyanazokat.
Csatári Sándor október 5-én keresettel fordult a Fővárosi Bírósághoz, amelyben ez utóbbi közgyűlés valamennyi határozatának megsemmisítését is kérte. Ugyanebben a keresetben a leváltott elnök kérte az 1993. október 16-án tartott közgyűlés határozatainak megsemmisítését is, azzal a megjegyzéssel, hogy a Mohosz illetékesei annak idején nem a teljes iratanyagot adták át az ügyészségnek.
"A korábbi években átgondolatlan gazdálkodás folyt a horgászszövetségben. Folyik a felmérés, és elindult az a rendezés, amelyet több ügyészi óvás előzött meg" - nyilatkozta a MaNcs kérdésére Szalai Ferenc, a Mohosz szeptember 10-én megválasztott ügyvezető elnöke. Vagyoni kérdéseket vizsgáló bizottság alakult, amely minden megyétől bekérte az 1992-es év végi vagyonmérlegeket - tette hozzá. Szalai részletes adatokkal nem tudott szolgálni, hiszen, mint többször hangsúlyozta, az új vezetés két hónapja van a helyén.
Csatári Sándor ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az "új" vezetők évek óta irányító pozícióban vannak.
"A vagyoni kérdéseket rendezni kell" - nyilatkozta a Magyar Horgász novemberi számában Lovászy Csaba elnök. Csatári Sándor ezt annál inkább sürgetné, mert állítása szerint Lovászyt 1996-ban éppen az ingatlan-nyilvántartás és a valós tulajdonviszonyok jogi rendezése végett szerződtette a Mohosz jelentős havi díjazásért.
Hol a hal? Hol a lé?
A horgászok egyöntetű tapasztalata, hogy Magyarországon egyre kevesebb halat lehet fogni. Csatári Sándor adatai szerint 1993 és 1998 között 40 százalékkal csökkent a fogás. A rebellis agrárinformatikus júliusi kirúgása idején több lapban nyilatkozott arról, hogy a horgászok évente 3-3,5 milliárd forintot költenek a különféle engedélyekre. A Mohosz akkori vezetői ezt még cáfolták, de lapunk érdeklődésére Szalai Ferenc is 3 milliárd körülire tette az összeget.
A Szív TV Kapásjelző című horgászműsorának stábja kétszer egyórás riportfilmet forgatott a Mohosz körüli botrányokról. Ebben az hangzott el, hogy a 320-350 ezer bejegyzett horgász közül legalább 250 ezer a "fizető", akik átlag évi 20 ezer forintot áldoznak engedélyekre. Ez, ugye, 5 milliárd lenne egy évben. A Kapásjelző szerkesztőségének kérésére hatszáz horgász írta meg, hogy ő konkrétan mennyit - mondta el a MaNcsnak Zákonyi Botond főszerkesztő. Õk saját bevallásuk szerint 25 ezret. Dr. Balogh József, a Haltenyésztők Országos Szövetségének vezetője a műsorban azt nyilatkozta, hogy 1997-ben a "darabszámra kihelyezett ragadozókat" nem számítva 900 millió forint értékű halat telepítettek Magyarországon. Bár a horgászjegyekből származó bevételt nem kell teljes egészében telepítésre fordítani, úgy tűnik, százmilliók tűnhetnek el valakik zsebében. Hogy mekkora összeg, azt a nyilvántartások hiányossága miatt egyetlen megkérdezett sem tudta megbecsülni.
"A jegybevétel döntő hányadát a horgászegyesületek költik el" - állította Szalai Ferenc. A MaNcs érdeklődő riporterei számos - bizonyítékokkal nem alátámasztott - történetet hallottak arról, hogy milyen csalások történnek a telepítéseknél. A halak jó részét - ha egyáltalán felrakták a kamionra - útközben eladják más egyesületeknek vagy éttermeknek, a kevés betelepített túlélőt pedig néhány napon belül "állományfelmérő halászat címén" visszafogják, majd értékesítik - szólnak a rémtörténetek.
Szalai Ferenc ezzel szemben biztos abban, hogy a telepítések ténylegesen megtörténnek. (A Földművelésügyi Minisztérium nemrég átvizsgálta a halasítások dokumentumait, és nem talált összeadási hibát.) A fogási naplók tanúsága szerint az elmúlt években nem csökkent a fogás, az idén viszont elképzelhető, hogy kisebb lesz a zsákmány - mondta az ügyvezető-főszerkesztő. Ezt az orvhorgászattal és bizonyos területeken a kormoránok elterjedésével magyarázta.
Egy biztos: halat még a MaNcs szakírója is ritkán fog manapság.
Halhaszonbérlet
Mert miről is van itt szó tulajdonképpen? A horgászbiznisz alapja a halászati jog: aki ezt a kis izét birtokolja, az szedi a pénzt. A jog az államé, de a Földművelésügyi Minisztérium a Mohosznak adja kezelésbe harminc éve. A szövetség azonban a több mint 30 ezer hektárból csak 9 ezer 500-at tartott meg (ez a Velencei-tavat, a Tisza-tavat, a Határréti tározót és a Tassi V-ös és VI-os vizeket jelenti), a többit továbbadta a megyei szövetségeknek és az egyesületeknek. "Az új halászati törvény - írja egy a MaNcs birtokába került, 1997 szeptemberében írt, belső használatra készült Mohosz-feljegyzés - a korábbival többé-kevésbé megegyezően tiltja a halászati jog alhaszonbérletbe adását." A feljegyzés önkritikus szerzője szerint "várható, hogy a halászati hatóság, sőt a törvényes működésünket felügyelő bírói és ügyészi szervek előbb-utóbb kifogás tárgyává teszik, hogy a Szövetség kezelésébe adott vízterületek egy részét ma olyan területi szövetségek hasznosítják, akik nem jogutódjai a Mohosz korábbi intézőbizottságainak, tehát a jelenlegi gyakorlat ennek figyelembevételével törvényellenesnek minősíthető".
A felettes szervek ezt eddig nem tették kifogás tárgyává. Ám a horgászszövetség ennek ellenére nincs könnyű helyzetben, mivel az agrártárcától kapott halászati jog 2001-ben lejár. A jogot ezután nyílt pályázaton hirdetik meg. Szalai Ferenc a szervezet vezetésének egyik legfontosabb feladataként említette a felkészülést a pályázatra. "Az elbírálásnál tudomásunk szerint a szakmai felkészültség lesz az első számú kritérium. A Mohosz ezért helyzeti előnnyel indul" - mondta a MaNcsnak az ügyvezető elnök.
A szövetség vezetői az utóbbi időben szívesen célozgatnak arra, hogy a magántőke megjelenése után a horgászok többsége kiszorulna a vízpartokról a rettenetes engedélyárak miatt, ezért össze kell fogni, és nem buzerálni a Mohosz ügyeit. Logikus, hiszen mindenki tudja, hogy a tőkések undorító, mazochista banda, akik direkt addig srófolnák az árakat, hogy már senki se tudja megvenni az engedélyt. Még éhenhalás közben is ezen röhögnének. A Magyar Horgász novemberi szerkesztőségi cikke például így hívja fel a figyelmet az ellenforradalmi veszélyre: "Ha még sokak számára talán eddig nem lett volna világos, most már kezdik megérteni, hogy mire ment ki a játék. Hogy fals, sőt bűnös minden szándék, amely bármilyen egyéni vagy más indíttatástól vezérelve gyengíteni akarta-akarja a horgászok érdekvédelmi szervezetét, hogy egy megroggyant, legyengült szervezettel szemben sokkalta nagyobb eséllyel tudjanak szembeszállni a vizek horgászkezelését kisajátítani akaró tőkeerők."
A magyar horgász ezek szerint kedves, agyatlan ösztönlény, aki pökik az olyan nyugatos, gennyes kapitalista kukacoskodásra, mint a jogállam. A Mohosz lapjának vezércikke legalábbis ilyennek szeretné tudni: "S miközben néhány év múlva, a vízparton ülve a teljes kikapcsolódás izgalmával szórakozunk, s figyeljük, horgászok, a kapásjelző rezdüléseit, a fickándozó zsákmány feletti örömteli pillanatokban ki gondol majd arra, hogy esetleg ezzel egy időben, mint egy panoptikumban, valamely kábeltelevíziós műsor ki tudja, hányadik ismétlésében néhányan még azon vitatkoznak, hogy ki hívhatja össze a választmány ülését."
A helyzet azért nem ilyen idilli. Néhány taláros ürge a Fővárosi Bíróság panoptikumában éppen ezen vitatkozik. Dr. Simicska emberei örömteli pillanatokat élnek át az adóbevallások rezdüléseit figyelve. A BRFK és az ORFK nyomozói úgyszintén. A levizelt Teve utcai épületben a Mohosz-vagyon feldarabolását és a Mohosz-tulajdonban lévő horgászcikkgyártó HOKÉV Rt. zavaros pénzügyeit vizsgálják, ezért a rendőrök nem árultak el részleteket. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész kezébe a vizsgálatok eredményeként pedig egyre több terhelő adat fickándozik bele.
És 2001-ben eljön a Kapitalista Antikrisztus.
Szily László
(közreműködött: Kovács Róbert)
Jogkövetők
A Mohosz 1998. szeptember 10-i elnökségi ülése után a választmány megválasztotta a szövetség jelenlegi tisztségviselőit. Az ülés elején Csatári Sándor jelezte, hogy a megelőző, július 24-i közgyűlést a Legfőbb Ügyészség szerint alapszabály-ellenesen hívták össze, ezért az keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz. Részletek a kivonatos jegyzőkönyvből:
"Csatári Sándor: (...) A Legfőbb Ügyészség álláspontja az, hogy sem a 24-ei ülés, sem az ott megválasztottak által tett további lépések nem törvényesek. (...)
Szabó Imre: Hadd válaszoljak a következőképpen erre: a Legfőbb Ügyészség az ország szervei közül egy, joga van véleményt nyilvánítani, minden szervezet minden határozatáról, ugyanúgy ahogy nekem is jogom van véleményt nyilvánítani minden szervezet minden határozatáról és döntéséről. (...)"
Ugyanezen a napon, ugyanott, a jelölőbizottság ülésén:
Leidecker Jenő (Tolna) kérdezi Jánosi Imrétől: "Miért kell megismételni a július 24-ei választmányi ülést?
Jánosi Imre: Mert óvással élt egy jelen lévő választmányi tag és az ügyészséggel való konzultáció alapján jogtalanul volt összehívva az akkori választmányi ülés. (...)"
Kérdés Jánosihoz: "Ezt a jelenlegit nem lehet megóvni a továbbiakban?
Jánosi Imre: Hát... Hadd ne mondjak nevet most. Megfelelő, nem akármilyen terület vezetőjével tárgyaltunk az ügyészségtől."
hangzavar
Észak-magyarországi küldött: "Ha az ügyészség jogtalannak tartja a 24-ei választmányt és az ott megválasztott tisztségviselőket, akkor ezek a Mohoszt sehol és semmiképpen nem képviselhetik, az elnökség és a választmány ülését nem hívhatják össze olyan emberek, akik a szövetséget nem képviselhetik. A bíróság előtt van az ügy és a bíróság döntését meg kell várni.
Jánosi Imre: Erre csak egyetlenegy választ tudok adni. (...) ez pedig az, hogy itt most nem szabad húzni az időt és arra várni, hogy a bíróság mikor dönt ebben a kérdésben." hangzavar
Kontra-rekontra
Nem csak Csatári Sándor vádolja súlyos visszaélésekkel a Mohosz vezetőit. A szövetség szeptember 10-i közgyűlésén foglalkozott a leváltott mb. elnök autóügyével. A vád az, hogy Csatári a Mohosztól megvásárolt egy 241 ezer kilométert futott Peugeot gépkocsit 280 ezer forintért, amelyre ezután még 439 ezer forintot költött el a szövetség a horgászok pénzéből. Loydl Péter gazdasági igazgató egy 190 ezer kilométert futott hasonló Peugeot 405-öst vett meg 287 ezer 500 forintért. Erre a Mohosz vizsgálati anyaga szerint később még 295 ezret költött a szervezet. Az új vezetés Loydlot rendkívüli felmondással eltávolította, Csatári ellen - mint azt Szalai Ferenc megerősítette - büntető feljelentést tett. A Kapásjelző riportfilmjében mindketten cáfolták az ellenük felhozottakat.
Orvhorgászat Fonyódon
A vízbe mosódó nehézfémek és a horgászok érdekvédelmi szervezete mellett az orvhorgászat is gyéríti a halakat. A szezon tél vége felé, kora tavasszal kezdődik a Fonyódi-árok nevű, Balatonba torkolló csatornán. De ez még csak kispályázás, sőt inkább amolyan meccs előtti bemelegítés. A helyi sportolók az átlagos végólmos fenekezőre nagyon emlékeztető felszerelést használnak ilyenkor, de a szokásos helyett hatalmas hármashorgot kötnek rá, persze csali nélkül. A zsinórra kapásjelzőt tesznek, és a legkisebb rezdülésre hatalmasat bevágnak. Ezután jön a busaívás szezonja. A 30-40 kilós halakat az árokban, főleg a torkolatnál akasztgatják kívülről, általában nagyméretű harcsázó villantó rángatásával. Az ivarérett férfiak ezután elhelyezik több száz méteres eresztőhálóikat a süllő ívóhelyeinek közelében, majd epét hányva kurvaanyáznak minden geci halrabló halászhajó láttán. Az igazi mészárlás időszaka azonban a késő ősz. A balatoni harcsáknak ugyanis megvan az a logikátlan szokásuk, hogy a lehűlő vízben hatalmas csapatokba állnak össze. Ha egy vitorlás kiszúr egy ilyet, perceken belül odamotorozik egész Fonyód meg Bélatelep, és nagy kört alkotva gereblyézni kezdenek. Hitelt érdemlő szemtanúk szerint egy jobb napon akadnak 3-400 kilós fogások is. (Fejenként.) A minden évben ismétlődő vérengzést meg lehetne szüntetni, ha egy halőrt felküldenének a Fonyódi-hegy tetejére egy távcsővel.
