Az áltudományos nézetek ellen küzdő Szkeptikus Társaság 2023-ban Laposföld-díjra jelölte az ismert orvost, Máté Gábort, amiért „a lelki traumák és a daganatos megbetegedések közötti összefüggések tudományosnak feltüntetett túldimenzionálásával” tévhiteket terjesztett. Bár a nem túl hízelgő díjat végül nem ő nyerte, a közvélemény egyértelműen az ő nevén ütközött meg leginkább, amire persze a bestsellerlisták tetején táborozó Normális vagy című kötetének sikere után lehetett is számítani. Ez is jól mutatja, milyen erős az igény, hogy a súlyos betegségeket – a jóval kontrollálhatóbb – lelki tényezőkkel magyarázzuk, még akkor is, ha a tudomány nem, vagy csak részben igazolja ezeket az összefüggéseket. Úgy tűnhet, ennek nincs jelentősége, hiszen végül is akár egy daganatos betegség is jó ürügy mentális egészségünk rendezésére. A valóságban azonban ez a logika félrevezető és akár kártékony is lehet.
A legjobb dolog?
A legendás kerékpárversenyző, Lance Armstrong tette annak idején azt a meglepő kijelentést, hogy a rák a legjobb dolog, ami valaha történt vele. Barbara Ehrenreich író és aktivista, a 2010-es Smile or Die című kötet szerzője ennek épp az ellenkezőjét érezte, amikor mellrákot diagnosztizáltak nála – de ezzel ő számított kisebbségnek a rákbetegséget túlélők között. Ahogyan a pozitív gondolkodás „rezsimjét” feltáró könyvében Ehrenreich leírja, hamar rádöbbent, hogy a rákbetegek között a „megfelelőnek tartott hozzáállás inkább a jókedv és a kíváncsiság”. A mellrák köré épített, rózsaszínbe mártott ultrafeminin világban nem jut hely haragnak és csalódottságnak, ettől pedig úgy érezte, nem tudja megélni a traumát, amit számára ez a betegség okozott. Ahogyan írja: „A probléma legszélsőségesebb értelmezésében a mellrák nemcsak gond, de még bosszantó sem lehet, hanem egyenesen ajándék, amiért szívből jövő hálával tartozunk.”
Mindez azt sugallja, hogy a rákos megbetegedésből való gyógyulás kulcsa a gondolkodásunkban, vagy tágabban a mentális egészségünkben rejlik, azaz ha képesek vagyunk „megfelelő” módon gondolkodni, leszámolni a stresszel, pozitívnak maradni és megoldani kapcsolati elakadásainkat. Ha feltárjuk elfojtott traumáinkat, kijavítjuk az élethez való hozzáállásunkat, azzal nemcsak a puszta létezés fenntartását érhetjük el, de minőségibb, őszintébb és jobb életet teremthetünk magunknak. Csakhogy ez így nem igaz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
