„Nem az étellel, az élettel van bajunk”

A fejlett világban évtizedek óta egyre nagyobb gond az elhízás – a szakemberek szerint olyan tempóban romlik a helyzet, amit képtelenség megfogni. A közvélekedés még mindig az, hogy a súlytöbblettel élő emberek egyszerűen akaratgyengék, holott a túlevés sokaknál genetikus meghatározottságú, vagy súlyos lelki betegségből adódó függőség.

„Végtelenül szomorú voltam, hogy még elmúlni sem sikerült erről a világról” – idézi fel a gyerekkora óta túlsúllyal küzdő Lili, milyen apátiába zuhant, miután épp csak túlélte a Covidot. „Ahogy elkezdtem dolgozni és nőtt a stressz az életemben, úgy szedtem fel a kilókat.” Egy ponton aztán Lili elvesztette a kontrollt, 2021 novemberében pedig elérte eddigi legmagasabb testsúlyát: 175 kilót. Ez az ő esetében 58-as testtömegindexet, BMI-t jelentett (nőknél 18,5 és 24,9 között van a normál BMI-érték). „A munkahelyemen normál evőként viselkedtem, de hazafelé menet bevásároltam az ételeket, amelyeket este magányomban megettem. A home office-ban már senki sem látott, és én továbbhíztam.” Ekkor kapta el Lili a Covidot, ami, már tudjuk, különösen veszélyes a súlytöbblettel élőkre. „Ez az időszak volt a mélypont.”

Lili élete során több módszert is kipróbált a testsúlya helyreállításáért, de mind sikertelennek bizonyult, így 33 évesen komolyan úgy érezte, hogy a Covid okozta halál megváltás lenne számára. „Mivel a családban van alkoholfüggőség, elmentem egy addiktológushoz is, de még ott sem derült ki számomra, hogy a túlevés ugyanolyan szenvedélybetegség lehet, mint a drog, az alkohol vagy a szerencsejáték esetében. Az Anonim Túlevők (Overeaters Anonymous, OA, Magyaroa.hu) volt az első hely, ahol azt tapasztaltam, hogy a kényszeres evést függőségként kezelik. Tehát nem szimpla akaratgyengeségként, mint azt nemcsak a laikusok, hanem a legtöbb orvos is gondolja. Mi úgy eszünk, ahogy egy alkoholista iszik” – fogalmaz Lili.

„A hétköznapokban nagyon mély szégyent éltem meg – meséli Lili –, hiszen a túlsúly nem rejthető véka alá. Rettegtem a karfás székektől, tudtam, nem férek bele; nagyon izzadékony voltam, ami miatt nehéz volt a személyi higiéniámat megoldani; féltem, mikor idegen helyen kellett vécére mennem, hogy ki tudom-e tisztítani magam rendesen; a ruhavásárlás is egy tortúra volt… Végtelenül nyomasztó életet éltem, mégsem tudtam felállni belőle.” Lili 2022 januárjában csatlakozott az OA-hoz, azóta – 16 hónap alatt – 80 kilót fogyott.

Univerzális válaszreakció

Meg kell különböztetni a túlsúlyos vagy elhízott (obez) embert a kényszeres evés miatt túlsúlyostól vagy elhízottól, hangsúlyozza Timi, aki tavaly márciusban, „122 kilósan, teljes kétségbeesésben” talált be az OA-ba – most 70 kiló, és mentorként segíti az OA-ba újonnan érkezőket. A túlsúly kialakulhat átmenetileg, egy adott élethelyzetben, akik viszont kóros túlsúllyal élnek, vagyis – az angol kifejezés után – a morbid elhízottak (40-esnél magasabb BMI-vel), általában kényszeres túlevők.

„Náluk végül mindig az étel győz. Átmeneti megoldások vannak, tartós nincs, ebben vergődnek” – fogalmaz Timi, aki szerint az OA programjában nem a túlevés okainak kutatásán van a hangsúly (persze azt is fel kell tárni), hanem a megoldáson. „A mi megközelítésünkben a problémánk nem az étel, hanem az élet: rájöttünk, hogy számunkra minden élethelyzetre, legyen az stressz, szomorúság, boldogság, a válaszreakció az étel.” Az Overeaters Anonymous programját 1960-ban dolgozták ki az Egyesült Államokban, s az OA-hoz fordulók közt a túlsúlyosok mellett vannak alulevők, illetve bulimia nervosások is. „Szoktuk mondani, hogy azért jövünk be, hogy csinosak legyünk és azért maradunk, hogy jól legyünk. Olyan életminőség-javulás állt be testileg és főleg mentálisan, hogy már fel sem merül bennem a túlevés.”