„Végtelenül szomorú voltam, hogy még elmúlni sem sikerült erről a világról” – idézi fel a gyerekkora óta túlsúllyal küzdő Lili, milyen apátiába zuhant, miután épp csak túlélte a Covidot. „Ahogy elkezdtem dolgozni és nőtt a stressz az életemben, úgy szedtem fel a kilókat.” Egy ponton aztán Lili elvesztette a kontrollt, 2021 novemberében pedig elérte eddigi legmagasabb testsúlyát: 175 kilót. Ez az ő esetében 58-as testtömegindexet, BMI-t jelentett (nőknél 18,5 és 24,9 között van a normál BMI-érték). „A munkahelyemen normál evőként viselkedtem, de hazafelé menet bevásároltam az ételeket, amelyeket este magányomban megettem. A home office-ban már senki sem látott, és én továbbhíztam.” Ekkor kapta el Lili a Covidot, ami, már tudjuk, különösen veszélyes a súlytöbblettel élőkre. „Ez az időszak volt a mélypont.”
Lili élete során több módszert is kipróbált a testsúlya helyreállításáért, de mind sikertelennek bizonyult, így 33 évesen komolyan úgy érezte, hogy a Covid okozta halál megváltás lenne számára. „Mivel a családban van alkoholfüggőség, elmentem egy addiktológushoz is, de még ott sem derült ki számomra, hogy a túlevés ugyanolyan szenvedélybetegség lehet, mint a drog, az alkohol vagy a szerencsejáték esetében. Az Anonim Túlevők (Overeaters Anonymous, OA, Magyaroa.hu) volt az első hely, ahol azt tapasztaltam, hogy a kényszeres evést függőségként kezelik. Tehát nem szimpla akaratgyengeségként, mint azt nemcsak a laikusok, hanem a legtöbb orvos is gondolja. Mi úgy eszünk, ahogy egy alkoholista iszik” – fogalmaz Lili.
„A hétköznapokban nagyon mély szégyent éltem meg – meséli Lili –, hiszen a túlsúly nem rejthető véka alá. Rettegtem a karfás székektől, tudtam, nem férek bele; nagyon izzadékony voltam, ami miatt nehéz volt a személyi higiéniámat megoldani; féltem, mikor idegen helyen kellett vécére mennem, hogy ki tudom-e tisztítani magam rendesen; a ruhavásárlás is egy tortúra volt… Végtelenül nyomasztó életet éltem, mégsem tudtam felállni belőle.” Lili 2022 januárjában csatlakozott az OA-hoz, azóta – 16 hónap alatt – 80 kilót fogyott.
Univerzális válaszreakció
Meg kell különböztetni a túlsúlyos vagy elhízott (obez) embert a kényszeres evés miatt túlsúlyostól vagy elhízottól, hangsúlyozza Timi, aki tavaly márciusban, „122 kilósan, teljes kétségbeesésben” talált be az OA-ba – most 70 kiló, és mentorként segíti az OA-ba újonnan érkezőket. A túlsúly kialakulhat átmenetileg, egy adott élethelyzetben, akik viszont kóros túlsúllyal élnek, vagyis – az angol kifejezés után – a morbid elhízottak (40-esnél magasabb BMI-vel), általában kényszeres túlevők.
„Náluk végül mindig az étel győz. Átmeneti megoldások vannak, tartós nincs, ebben vergődnek” – fogalmaz Timi, aki szerint az OA programjában nem a túlevés okainak kutatásán van a hangsúly (persze azt is fel kell tárni), hanem a megoldáson. „A mi megközelítésünkben a problémánk nem az étel, hanem az élet: rájöttünk, hogy számunkra minden élethelyzetre, legyen az stressz, szomorúság, boldogság, a válaszreakció az étel.” Az Overeaters Anonymous programját 1960-ban dolgozták ki az Egyesült Államokban, s az OA-hoz fordulók közt a túlsúlyosok mellett vannak alulevők, illetve bulimia nervosások is. „Szoktuk mondani, hogy azért jövünk be, hogy csinosak legyünk és azért maradunk, hogy jól legyünk. Olyan életminőség-javulás állt be testileg és főleg mentálisan, hogy már fel sem merül bennem a túlevés.”
A kényszeres túlevésre, mint mentális problémára nincs olyan BNO-kód (Betegségek Nemzetközi Osztályozása – a szerk.), mint amilyen van az alkoholizmusra vagy a videójáték-függőségre (az extrém túlsúlyra igen). „Pedig a túlevés okozta elhízás szövődményeibe sokan belehalnak – mondja Lili –, míg a videójátékozásba nemigen. Én egyetlen orvossal találkoztam, aki ismerte az OA-t – endokrinológus, és van túlsúllyal érintett a családjában, aki szintén felépülésben él –, épp ő ajánlotta nekem, hogy keressem fel őket. Mielőtt elkezdenénk a 12 lépéses programot, hat alkalommal csak jelen vagyunk, hogy lássuk, mit adhat nekünk: ez ugyanis a fizikai és az érzelmi mellett egy spirituális módszer is, ami hangsúlyozottan semmilyen valláshoz nem kötődik.”
Felelős a saját testéért
„Edzésről jöttem, fáradt voltam, a busz is a régi típusú volt, így elég nehezen szálltam föl. Amikor aztán leültem, hallottam, ahogy mögöttem egy nő hangosan és megalázó módon beszélt a külalakomról. Amikor úgy ítélkeznek mások fölött, hogy nem ismerik a történetét, az nagyon bántó tud lenni” – fogalmaz Pettkó Judit, a Túlsúllyal Élők Társaságának (TÉT) vezetője. Az egyesület egyebek mellett az elhízottakkal szembeni negatív társadalmi megítélés ellen igyekszik fellépni. „Persze a társadalmi megítélés senkit sem mentesít az alól, hogy felelős legyen a saját teste állapotáért” – vallja Judit. Mivel krónikus betegségről van szó, aminek több oka is lehet, az ebben szenvedőnek, még ha sikerül is lefogynia, élete végéig figyelnie kell az étkezésére és a testmozgásra.
A hazai közegészségügyben önmagában a túlsúly kezelése nem megoldott, csak ha már kialakultak a szövődmények, akkor küldi a háziorvos a beteget szakrendelésre. „Izlandon volt szerencsém ellátogatni egy túlsúlyosakkal komplexen foglalkozó centrumba, ahol a különféle területek obezitológus szakemberei együtt igyekeznek megoldást találni a betegek súlyproblémáira. Azon a helyen az épület kialakítása s a berendezési tárgyak is mind a túlsúlyos emberek igényeit szolgálják.”
Judit reméli, ők is végig tudnak menni azon az úton, amelyen a mozgáskorlátozottak már végigmentek, s elérik, hogy a társadalom ne a külső jegyek alapján ítélje meg őket. „Engem munkahelyi diszkrimináció sosem ért a testsúlyom miatt, mindig a munkám szerint ítéltek meg. Viszont érdekvédelmi szervezetként hallunk esetekről, amikor az állásinterjún meglátják a jelentkező alkatát, és olyan kérdéseket tesznek fel neki, hogy végül ne őt válasszák.”
Egyre terjedő világjárvány
„A nemzetközi felmérések szerint egyetlen országban sem sikerült megállítani az elhízás gyakoribbá válását. Világjárványról van tehát szó: míg 2020-ban mintegy 2 milliárd ember élt túlsúllyal (ami az elhízás előszobája) vagy elhízással (30 fölötti BMI-vel), a prognózisok szerint 2035-re 4 milliárd embert fog érinteni ez a probléma” – hívja fel a figyelmet Halmy Eszter, a Magyar Elhízástudományi Társaság ügyvezető elnöke. A 21. század legnagyobb, egészségügyi rendszereket érintő kihívása az elhízás lesz, mivel ennek talaján az életkor előrehaladtával számos krónikus betegség kialakulása várható: szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, bizonyos daganatos betegségek, légző- és mozgásszervi panaszok. De a túlsúly extrémül terheli a derekat, a csípőt, a térdet, a bokát, és lerövidítheti az élethosszt is – 40-es BMI fölött akár tíz évvel is.
Szemben más krónikus betegségekkel, itt életmódváltással mi magunk is hatékonyan tudunk tenni a megelőzésért, illetve a kezelés sikeréért. A legfontosabb: együnk kevesebbet és mozogjunk többet. Emellett figyelnünk kell a napi ritmusra, a megfelelő alvásra, a kikapcsolódásra, a káros szenvedélyek mellőzésére; és csak a kezelőorvos által előírt gyógyszereket és étrend-kiegészítőket szedjük – foglalja össze az elhízástudományi szakember. Ha mindez nem hoz kellő eredményt, ma már vannak korszerű sebészeti beavatkozások a vészes elhízás kezelésére (metabolikus-bariátrikus műtétek, ám ezek a laparoszkópos fogyasztóműtétek a társadalombiztosító által nem támogatottak), és forgalomba kerültek reményteli újgenerációs gyógyszerek, „utóbbiak hosszú távú eredményeit várjuk”.
Az átlag európai ember naponta 500 kalóriával többet vesz magához, mint negyven évvel ezelőtt, miközben egyre nagyobb arányban ülőmunkát végez, és a szabadidejében is képernyő előtt ül. De a rendszertelen élet és a két vagy három műszakos munkarend is az elhízás felé visz, mert más hormonok aktívak nappal, és mások éjjel. A stressz és bármiféle egzisztenciális bizonytalanság szintén elhízásra hajlamosít, ahogy a napi étkezés időpontjának és helyének bizonytalansága is. „Márpedig a mostani generációk életéből nagyon hiányzik a tervszerűség.”
Halmy Eszter egy 42 éves nőbetege 400 kilogrammal került a Budakeszi úti centrumba, „úgy, hogy a tűzoltók hozták ki a lakásból a kibontott ablakon keresztül. Kvázi a halálán volt. Az asszony két családtagját számítógépen végzett otthoni munkával tartotta el, közben a testtömege egyre nőtt”. A beteg több mint egy évet feküdt a kórházban, ahol két ágyat össze kellett szerelni részére, és háromfős személyzet mozgatta. „Ez idő alatt sikerült 115 kilóra levinni a testsúlyát” – idézi fel Halmy Eszter.
Kiharapott karácsonyfadísz
Ahogy minden probléma, az elhízás is gyakorta a gyerekkorig nyúlik vissza. A Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának Tűzoltó utcai részlegén tavaly szeptember óta működő Életmód Ambulancia ingyenes tanácsadást biztosít a többletsúllyal küzdő gyerekeknek és családjuknak. A személyre szabott, komplex konzultációra () azok a fiatalok jelentkezhetnek, akiket az elmúlt egy évben a klinika endokrinológiai osztályán, vagy máshol kivizsgáltak és életmódváltást javasoltak.
„Azt mondom a gyereknek a vizsgálatok után, hogy »szuper, úgy látjuk, nem betegség az oka az elhízásodnak, csak életmódot kellene váltani«, ám ez sosem egyszerű. A nemzetközi tapasztalat az, hogy akkor tud egy ily program eredményes lenni, ha a páciens és családja legalább 3, de inkább 9 hónapon át kapcsolatban marad az ambulancia szakembereivel, és a felkínált 24–26 órányi személyes konzultációt igénybe veszi” – mondja Gács Zsófia gyermekgyógyász-endokrinológus szakorvos, az ambulancia vezetője. Beszámolója szerint indulásakor az ambulancia nagy hírverést kapott, sokan telefonáltak, hogy jönnének a gyerekükkel, unokájukkal, keresztgyerekükkel. Ahhoz képest jóval kevesebben érkeztek meg. Az életmódváltás soklépcsős folyamat: lehet, hogy már a fontolgatás fázisában van valaki, de még nem jött el a cselekvés ideje. Négy terület szakemberei foglalkoznak a fiatal páciensekkel: endokrinológus, gyógytornász, dietetikus és pszichológus. „Fontos, hogy a kezdetektől reális célokat fogalmazzunk meg. Ehhez a kamaszok számára egy kiadvánnyal, a Túl súlyos füzettel is készülünk.”
A doktornő megemlít egy pozitív esetet: egy kamasz fiút sok atrocitás ért az iskolában a túlsúlya miatt, ezért kereste fel szüleivel az ambulanciát. Az első kontrollra a fiú elszomorodva érkezett, amiért nem csökkent kellőképp a súlya. Aztán a pszichológussal folytatott beszélgetésen kiderült: azzal, hogy a programnak és a szakembereknek köszönhetően tudatosabban tekintett a saját helyzetére, határozottabb lett a fellépése, így jóval kevesebbet piszkálták az osztálytársai, ő is kevesebbszer reagált agresszíven, s végre 5-öst kapott magatartásból. „Azaz beindult egy pozitív lelki folyamat, ami aztán segített a fiúnak a plusz kilók leadásában is.”
A gyerekkori elhízás oka 97 százalékban genetikai adottság és az életmód, s csupán a páciensek 2–3 százalékánál van valamilyen egyéb betegség a háttérben. Gács Zsófia felhívta a figyelmet: létezik egy ritka betegség, az úgynevezett Prader–Willi-szindróma, az ebben szenvedő embereknek az éhségközpontja elromlik, és folyamatos éhségjeleket sugároz. Az ebben szenvedők már 3–4 éves koruktól kezdődően extrém módon elhíznak. Ők azok, akik ha nem ehetnek meg minden ételt, ami eléjük kerül, akkor nem feltétlenül hisztiznek, hanem mélységesen szomorúak lesznek. „Van egy méhviasz karácsonyfadísz a rendelőben, amiből hiányzik egy darab, mert beleharapott egy Prader–Willi-szindrómás gyerek, miközben a súlyát mértük.”
„Már az általános iskola alsó tagozatában azzal csúfoltak, hogy olyan vagyok, mint egy gorilla. Pedig akkor még nem is volt rajtam sok fölös kiló, hanem hatalmas izomtömegem van. Mindenesetre ekkor kaptam az első bántásokat az alakom miatt. Akkoriban erre verekedéssel és harapással reagáltam, ma már csak visszaszólok” – meséli a 16 éves Anna, aki 130-ról 120 kilóra fogyott, amióta az Életmód Ambulanciára jár,. „Magamnak szeretnék tetszeni” – szögezi le, de a beszélgetés közben kiderül, van azért egy fiú is a dologban. „Nem is biztos, hogy kell érzékenyítés, elég, ha direkt módon nem bántjuk egymást. Ha valaki oda akar szúrni egy szituációban, akkor egyszerű fegyver a másikat a testi adottságaival támadni” – jegyzi meg Anna anyja, aki szintén érintett. „Engem épp tegnap az áruházban dagadtozott le két fiatal, miután a pénztárnál vitába keveredtünk. Nyilván tudom, hogy meghíztam, de ezzel ilyen nyíltan legutóbb általános iskolás koromban szembesítettek.”
Prevencióra delegált idő
Az alapfeladatot e területen is a házorvosoknak kell ellátniuk. „Volt egy 180 kilós nőbetegem, aki alvásproblémákkal küzdött. A pécsi Alvásdiagnosztikai Centrumba (Alváscentrum.hu) küldtem, ahol alvássegítő készüléket kapott. Így már nem volt nappal fáradt, elkezdhetett sétálni, napi 10 ezer lépést tett meg számlálóval, volt, hogy a lakásban is sétált, hogy meglegyen a napi penzum. Közben elkezdett diétás étrenden élni, végül elvégeztetett egy gyomorszűkítő műtétet. 120 kilót adott le” – meséli egy dunántúli háziorvos. Ha valaki a páciensei közül szeretne lefogyni, ezt a hölgyet szokta ajánlani neki, beszélgessen vele, ő hogyan csinálta. „A koordinációs szerepünk igen fontos: egymáshoz irányíthatjuk az elhízásban érintetteket, hogy ők maguk alakítsák ki önsegítő csoportjaikat.” A doktornő kiemelte, hogy a háziorvosoknak van prevencióra delegált idejük, ilyenkor tudnak foglalkozni a túlsúlyos esetekkel is. Mint mondja, két kérdéssel szokott kezdeni: hogyan alszik, és mit eszik a páciens.
Ha néha körülményesen is, de kórházakban minden túlsúlyos beteget el tudnak helyezni, ugyanakkor speciális intézmény nincs számukra Magyarországon. Fekvőbeteg-ellátásban jelenleg a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Anyagcsere Központja és az azon belül működő Országos Obezitológai Centrum az a hely, ahol túlsúlyosakkal foglalkoznak. Ezért, ha szükséges, a doktornő ide utalja a beteget, előjegyzés alapján bárkit fogadnak. E centrumban felkészült, a problémára érzékeny szakemberek kezelik az elhízással élő pácienseket, viszont ez még nem mindenhol jellemző a hazai egészségügyben. Az obezitás magatartástudományi vonatkozásai című kiadvány (Semmelweis Kiadó, 2021) szerkesztője és egyik szerzője Czeglédi Edit, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa, az elhízástudomány jeles hazai képviselője. Tanulmányában egyebek mellett azt írja: „Az elhízással kapcsolatos előítéletek nemcsak a súlyfelesleggel bíró páciensekkel való bánásmódra hathatnak, hanem a diagnózisalkotásra és a kezelés minőségére is. A negatív attitűdökkel jellemezhető szakemberek kevésbé állnak készen a testtömeg témájának szóba hozására, rövidebb időt szánnak a konzultációra, kevesebb edukációt nyújtanak az egészséggel kapcsolatban, korlátozottabb számú intervenciós lehetőséget ajánlanak fel, és vonakodnak bizonyos vizsgálatok, tesztek, eljárások és átirányítások véghezvitelétől.”
Disznótorostól az ultramaratonig
Sokféle út vezethet a fogyáshoz: csoport- és pszichoterápia, coaching, kórházi kezelés, különféle alternatív módszerek – utóbbiakat a hagyományos orvoslás többnyire elutasítja, mégis, van, akinek segítenek. De vannak, akiknek erős motivációval és szemléletváltással önerőből sikerül lefogyniuk.
„Azért sikerülhetett, mert csak olyat vállaltam, amit aztán tudtam tartani: elhagytam a korábbi nagy vacsorákat, este 6 után már nem ettem” – meséli Bakos András kollégánk, aki az elmúlt tíz év alatt 120-ról 85 kilóra fogyott. 39 éves korában magas vérnyomást állapítottak meg nála, majd a háziorvos közölte: a felírt gyógyszereket már élete végéig szednie kell. „Ebbe nem akartam beletörődni.” András elkezdte nézegetni a régi családi fotókat és megállapította, hogy felmenői is csak a hatvanas évektől, amikor elkezdtek jobban élni, lettek túlsúlyosak. Azt gondolta, akkor valószínűleg ő sem a genetika miatt hízott meg, így nem adott felmentést magának. „Belegondoltam: azért kell gyógyszert szednem, mert többet eszem, mint amire szüksége van a szervezetemnek. Ezen változtatni akartam.”
Andrásnak az ökölvívás, majd a futás sokat segített, s épp a sport, a mozgás élménye és öröme tette megoldhatóvá számára a feladatot. Noha gyerekkorában nem szerette a futást, ma már ultramaraton-versenyeken indul. Valamelyest az étrendjét is átalakította, disznóhúsból már keveset, inkább csirkét fogyaszt, mellé sok zöldséget, gyümölcsöt.
„2015-ben megszületett a fiam, és akkor beláttam, hogy ha fel akarom nevelni, le kell fogynom. Ez azóta is a legfőbb motivációm” – számol be Unger Balázs zenész, a CimbaliBand cimbalmosa, aki 167 kilóról eddig 122-re fogyott, és még folytatná. Balázs kirándul és biciklizik, mellette figyel az étrendjére. Havi 1–2 kilót ad le (szakemberek ezt tartják ideálisnak), nem is szeretné gyorsítani a folyamatot, mivel nagyapja azután halt meg infarktusban, hogy kórházi körülmények között 180 kilóról hirtelen lefogyasztották. „Ma már nem rágódom olyasmin, amire nincs befolyásom. A szorongás sokszor vezet túlevéshez. Inkább kiélvezek minden falat ételt, ahogy az élet pillanatait is. A kávét nagyon szeretem, most azzal jutalmazom magam, csak már nem teszek bele cukrot. És a nápolyi pizzát se hagyom ki, de már nem kettőt eszem meg, elég egy fél is.”
A súlyos tények
Az elhízás létrejöhet genetikai, központi idegrendszeri, hormonális, szociokulturális, pszichológiai vagy magatartásbeli okokból. Az obezitológia, vagyis az elhízástudomány mintegy három évtizedes tudományág, amely a belgyógyászat és az endokrinológia határterületén önállósodott. Számos betegség önmagában vagy kezelésénél fogva súlygyarapodáshoz vezethet – mondta lapunknak a túlsúly lehetséges okairól Gács Zsófia endokrinológus. Egyes gyógyszerek, például a szteroidok, mellékhatásként megváltoztathatják az anyagcserét vagy fokozhatják az éhséget, így súlynövekedést idézhet elő ezek szedése. Más esetben a szervezet betegség okozta változásai vezetnek hasonló hízáshoz, ilyen például a mellékvese túlműködése kapcsán kialakuló kortizol-túltermelés. A pajzsmirigy elégtelen működése az anyagcsere „lassításával” és az aktivitás visszavetésével vezethet súlygyarapodáshoz. Az inzulinrezisztencia kialakulásában a túlsúly lehet oki tényező, de azok, akiknek a sejtjei kevésbé érzékenyek az inzulin hatására, nehezebben tudnak veszíteni a súlyukból. A szervezet éhségközpontját, az agyban található hipotalamuszt érintő betegségek is túlsúlyhoz vezethetnek. Okozhat súlygyarapodást az idősödés, a dohányzásról való leszokás, nőknél a menopauza is.
Azoknál az embereknél, akiknek a családjában több elhízott is van, az okok között a hasonló genetikai adottságok is szerepelhetnek. „Rengeteg gén összjátéka felel az alapanyagcsere kialakításért, az inzulinérzékenységért, a szervezet takarékosabb üzemmódjáért. És vannak olyan, egyetlen vagy csak néhány gén hibájából adódó betegségek is, ahol a hízás gyakori tünet. Ilyen például a már említett Prader–Willi-szindróma” – tette hozzá a doktornő.
Jelenleg a magyar a negyedik legelhízottabb nemzet a világon: a felmérések szerint minden 2–3. felnőtt és minden 4–5. gyermek érintett túlsúlyban vagy elhízásban. Igen kedvezőtlen új jelenség, hogy a pandémia óta az elhízás gyakoribbá vált a 18–35 éves korosztályban, különösen férfiak körében. Ez kiemelt figyelmet igényel, mivel növelheti a korai szövődményes krónikus megbetegedések, például a magas vérnyomás előfordulását. Ami a 40 feletti BMI-értékkel rendelkezők, vagyis a kórosan elhízottak számát illeti, felmérések szerint az európai lakosságnak mintegy 2–5 százaléka, a hazainak 3–4 százaléka, azaz mintegy 250–300 ezer magyar ember érintett. (OTÁP2019 és MÁESZ2022 vizsgálatok).
Bővebben
Az önsegítésben súlyproblémák esetén is kapaszkodóul szolgálhatnak a könyvek. A hazai palettán üdítő színfoltként vannak jelen Lukács Liza művei. A krízistanácsadó szakpszichológus a testsúlykontrollal és az evési zavarokkal való küzdelem egészen új aspektusait mutatja be könyveiben, a két legismertebb Az éhes lélek gyógyítása és a Ne cipeld tovább! című, ezek sokaknak segítettek már. „Feltetted-e önmagadnak valaha azt a kérdést, hogy milyen célt szolgál a túlsúly és/vagy az evési probléma az életedben?” – olvasható honlapján, a Máshogy.hu-n.
