„A legdurvább jogsértés, ami a gyerekekkel szemben elkövethető” – Pompásan teszi helyre az óvodásokat térdepeltető politikust az ismert gyerekjogász

  • narancs.hu
  • 2017. december 14.

Lélek

Gyurkó Szilvia szerint döbbenetes, hogy 2017-ben el kell mondani, hogy rohadtul nincs rendben az ilyen.

„A legdurvább jogsértés, ami a gyerekekkel szemben elkövethető, amikor egy felnőtt a saját vágyaira és céljaira eszközül használja a gyereket” – írta a WMN.hu-n megjelent cikkében dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász, aki szerint

a gyereket semmiképpen sem szabad biodíszletnek használni.

A gyerekjogász a Csepregen történtekre reagált, ahol óvodás gyerekeket térdepeltettek a hideg aszfalton.

„De az ég szerelmére, felejtsétek már el, hogy gyerekeket úgy használjátok a saját politikai céljaitok eladására, mintha nem lenne holnap!” – írja Gyurkó, majd azt is hozzáteszi, hogy „a gyereknek nem azért van keze, hogy átvágásra váró szalagokat fogjon. Egyetlen gyerek sem használható kampánycélra, vagy azért, mert jól mutat a fotókon.

A gyerek nem használati tárgy, nem kellék és nem ingyendekoráció.”

„Atyaég! Tényleg el kell mondani 2017-ben, hogy ez rohadtul nincs rendben? Hogy a gyerek nem biodíszlet? És nem is cuki sorminta a terem oldalában, az átadásra váró épület, úttest, szobor mellett (…)?” – kérdezi a gyerekjogász.

A sok fontos megállapítást tartalmazó cikk itt olvasható teljes terjedelmében. Gyurkó Szilviával tavaly mi is készítettünk interjút, ez itt olvasható:

„Ők vannak a tápláléklánc legalján" - Gyurkó Szilvia a gyermekbántalmazásokról

Hogyan tudja egy gyerek érvényesíteni a jogait? Mit tesz a gyermekvédelem, ha bajt észlel? Mi a szexedukáció? A Hintalovon Alapítvány alapítóját, kuratóriumának elnökét kérdeztük. Magyar Narancs: Honnan tudja egy gyerek, hogy milyen jogai vannak, ha pedig nem tud róla, hogy érvényesítse azokat?

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.