Fehérvári Balázs: Édesanyám válogatott volt, Széchy Tamásnál is úszott egy ideig, én is elkezdtem gyerekkoromban, de egyáltalán nem voltam ügyes. Gyermekbajnokságokon a futottak még kategóriában indultam, így gyakorlatilag eredmény nélkül, még kiskoromban abbahagytam. '91 körül kezdtem el gyerekekkel foglalkozni, úszótanfolyamokat vezettem, napi 7-8 órában, nagyüzemben csináltam egészen 1997-ig. Széchy szinte minden órámat megnézte, állandóan figyelte, mit csinálok - ami különben elég ijesztő volt -, és '96-ban elkezdett piszkálni, hogy miért nem állok be edzősködni, mert úgy látja, van hozzá affinitásom. Akkor még tartottam attól, hogy beleugorjak az ismeretlenbe, akkor kezdett kialakulni körülöttem minden, például normális állásom és fizetésem. De az Öregnél az sose működött, hogy valamire nemet mondj. '97 nyarán megkérdezte: "Ugye kiléptél az úszóiskolából, mert innentől nekem dolgozol." Addigra már kissé futószalagnak éreztem, amit csináltam. Jön egy általános iskolai osztály a testnevelésórára, alapképzést kell kapniuk, meg a vízzel való barátságot lehet nekik megtanítani. Az edzői szakma ennek pont a fordítottja. Nem egy átlagot kell hozni, hanem esetleg csak eggyel dolgozni, de nyerni. A tehetség felismeréséről, érvényre juttatásáról szól. És nekem ez megtetszett. Mondtam, jó. Széles Sanyit és engem bízott meg, hogy építsük föl az egész szakosztályt, ami régen KSI néven működött - anno ott kezdte el a munkát az egészen fiatal Verrasztóékkal. És mindig megvoltak a generációi: Verrasztó és Hargitay, Wladár és Vermes, Darnyi és Szabó Joe, Rózsa és Czene, akik két olimpiánként cserélődtek. De '96-ra elfogytak, mert nem foglalkozott az utánpótlással. Mi elkezdtük és működött. És már két-három éve voltak gyerekeim, akikkel csomót nyertünk, jó időket is úsztak, amikor Tamás bácsi megkérdezte: hogy úsznak a gyerekek? Mutattam az eredményeket: marha jól! Mire azt mondta, nem azt kérdeztem, menynyit úsztak és mennyit javultak, hanem hogy hogy úsztak?
MN: Mi a különbség?
FB: Becsapós egy utánpótlás-edzőnél, amikor azt nézi, hogy előző évben ennyit úszott a gyereke, a következőben meg annyit - teljesen természetes, hogy javul, mert fejlődik. Testileg, fizikailag, szellemileg. A "hogy úsznak?" azt jelentette, van-e bennük perspektíva, később jó úszók lehetnek-e? Sok olyan gyerekbajnokot láttunk, aki később eltűnt. De Szélestől is rengeteget tanultam. Evelynék 10-11 évesen kerültek hozzá, és én végignéztem, mit és hogyan tanított meg nekik, milyen edzésmetodikával, milyen képességeket milyen életkorban, hogyan fejlesztett. Az, hogy ők idáig eljutottak, annak a munkának is köszönhető, amit ő 10-16 éves korukban végeztetett velük. Sok mindent átvettem tőle - bennem nincs szakmai féltékenység.
MN: Nem hátrány, hogy hiányoznak a versenyzői tapasztalatok?
FB: Kétségtelen, hogy nem lenne rossz, ha bizonyos edzéshelyzetekről lenne tapasztalatom. De van mellettem két ember, akiknek viszont marha sok van. 2006 óta dolgozunk együtt Zolival (dr. Verrasztó Zoltán, olimpiai ezüstérmes - S. A.) és Fülessel (Horváth Péter, egykori válogatott - S. A.).
MN: Ki kicsoda ebben a hármasban?
FB: Gyakorlatilag én vezetem a csoportot, én írom az edzéstervet, én tervezek meg mindent, Zoli és Füles főleg a levezetésben segít. Amúgy nagyon eltérő karakterek vagyunk, így az edzésvezetésünk is eltérő. Engem például eléggé le tud szívni egy edzés, mivel "érzelmileg" élem meg. Ha valami sikerül, euforikus hangulatba kerülök, ha nem, pokolian haragszom az egész világra. Ezt a gyerekek is érzik, és ha azt akarják, hogy cirkuszoljak, megoldjákÉ Zoli maximalista, úszónak is az volt, edzőként és szülőként is az, emiatt gyakran van konfliktusa a gyerekeivel. Nagyon hálás vagyok neki, hogy 2006 óta gyakorlatilag rám bízta őket. Dávid 18 éves volt, Evelyn 17, és mindenki azt gondolta, hogy azért esett rám a választása, mert fiatal vagyok és lehet irányítani. Pedig nem ez történt. Bizalmat kaptam a papától. Szakmait is, pedig kezdő edző voltam. De valamiért megérezte, hogy ez a dolog működni fog, és azóta is töretlenül hisz bennem. És amikor kell, akkor segít, ott áll mellettem. Mert az ő háta szélesebb. Füles három-négy évig kint volt Olaszországban, ahol teljesen más munkát végzett, mint itthon. ' is rengeteg tapasztalatot tud átadni. Például hogy egy helyzet pszichés oldalát hogyan lehet megfogni. Egy úszóedzés borzasztó konfliktusokkal jár, ezeket meg kell oldani. Folyamatosan kapom a véleményeket, hogy ez most jó vagy nem, és ebből össze tudok rakni egy működő edzésrendszert.
MN: Milyen konfliktusok vannak?
FB: Gyermekkorosztályban inkább a szülőkkel, aztán ahogy leválnak, a sportolóval kerülsz konfliktusba. Van, hogy a szülő baromi jónak látja a gyerekét, és közben nem annyira az. De olyan is volt, akivel amiatt konfrontálódtunk, mert jól úszott a gyereke, de hiába mondtam, hogy most ne 50 gyors legyen a gyermekbajnokságon, nézzük inkább a 400-at, azzal jött, hogy ez micsoda hülyeség! Pedig egy gyereknek nem kell minden versenyen nyernie. Verrasztó Dávid például soha nem nyert gyermekbajnokságot. Biológiailag éretlenebb srác volt, aki nem veri meg a sokkal fejlettebb fizikumú, azonos életkorú gyereket. Ezt föl lehet dolgozni, Zoli erre tökéletesen alkalmas volt, mert szülőként hamar felfogta, mi a helyzet. Orvosként és szakedzőként ért hozzá.
MN: Miből fakadnak a sportolóval kialakuló konfliktusok?
FB: Hogy világszintű teljesítmény mínusz egyet kérünk a gyerekektől. A fáradt test és a fáradt pszichikum nehezen tolerálja ezt bizonyos helyzetekben. Azt gondolják, túl sokat várunk. Pedig nem.
MN: Milyen a csoportod?
FB: Van öt nagy úszónk, ők a csoport legeredményesebbjei, ők talán a legidősebbek: Verrasztó Evelyn, Mutina Ági, Jakabos Zsuzsi, Verrasztó Dávid, Molnár Ákos. Ági 2007 tavaszán jött, 2004-ben ifi Európa-bajnok volt a váltóval. Jakabos Zsuzsi pécsi, korábban sokat edzőtáboroztunk együtt, szeptemberben hazajött Amerikából, mert úgy gondolta, inkább velünk edzene: tavaly a vb-n Hosszú Katinka és közte 4 másodperc volt, most 3 tized! A többiek elég régóta itt vannak a Jövő SC-ben. Mind az ötükért irigylem magam, mert a munkához való hozzáállásuk - ami a legproblémásabb szokott lenni egy gyereknél - maximális. Ha jönnek az eredmények, az 95 százalékban munka, és csak 5 százalékban tehetség. Nem is szeretem ezt a szót, mert az a tehetség, aki megoldja a helyzeteket, és ő lesz a bajnok. Szóval azt mondanám inkább: jó adottságokkal rendelkezik. És ha tehetséges, érvényre juttatja a jó adottságait. Ennél az öt gyereknél nekem az az óriási szerencsém - és ebben Szélesnek hatalmas szerepe van -, hogy megtanultak edzeni. Ugyanis három dolgot kell a gyerekekkel végigcsinálni, meg kell tanítani úszni, edzeni és teljesíteni. Ha valamelyik kimarad, akkor a gyereket nem lehet "megcsinálni". Ez három teljesen különböző dolog. Az úszástanítás sem olyan egyszerű, ki kell alakítani egy technikai repertoárt, amire a gyerek bármikor képes, és mint az operaénekes, bármikor leskálázza magának. Meg kell tanítani, hogy a terheléses edzést végrehajtsa, és ettől nagyon sok gyerek szenved. De Evelynék ezt is nagyon szépen megtanulták, az edzés szent és sérthetetlen számukra, nem kérdés, hogy teljesítenek. És a saját magukkal szembeni elvárás olyan magas, hogy nekem abba nem kell beleszólnom. Evelyn és Muti amúgy is két nagyon kemény csaj, állandó háborút folytatnak egymással az edzésen, de ez egészséges rivalizálás, normális keretek között. Néha vannak csak mellékzöngék, azokat mindig megoldjuk. A fiataloknak hozzájuk kell fölzárkózni, ami elég nehéz, mert ennek az ötnek tényleg olyan az edzésmorálja, hogy azt csak nagyon kevesen bírják. Volt például egy kislány, aki följött Zalaegerszegről, hogy beállna hozzánk. Kettő napot bírt. Kovács Emese ezt meg tudta oldani, ő azt nem tudta kezelni, hogy sikeres, és amikor láttam a problémákat és megpróbáltam letörni az oldalhajtásait, mindenki ellenem fordult, s a gyereknek adott igazat. Látjuk a végeredményt (2005-ben ifjúsági olimpiát nyert, a 2007-es rövidpályás Eb-n és a 2008-as Eb-n 200 m pillangón ezüstérmes lett, majd a pekingi olimpián 27.-ként végzett. Ezt követően klubot váltott, majd visszatért a Jövő SC-be - S. A.). Hiába szóltam még a legelején, amikor jöttek az első kicsi eredményei. A sportolónak, ha eredményeket ér el, többet megengednek. Jobban figyel rá az edző, a szövetség. Igen ám, de ezzel párhuzamosan a kötelezettségei is nőnek. És ezt nem mindenki veszi figyelembe. Úgy vannak vele, hogy nekem sikerült valami, nyertem egy ifi Eb-t, akkor én vagyok a király, és majd megmondom, mi legyen. Holott ilyenkor kellene még koncentráltabban odafigyelni, mert itt csúszik el a gyerekek nagy része.
MN: Hányféle életet élsz egyszerre?
FB: Ötöt. Tök más mindegyik. A lányokkal valamiért jobban megtalálom a hangot. Érzelmileg sokszor olyan reakciókat mutatnak, amiket jobban tudok kezelni. Kevésbé lehet biztosra menni velük, mert a serdülőkor után megváltozhatnak a testi adottságaik. De a lelküket illetően sokszor azt gondolom, hogy a lányok keményebbek a fiúknál. Bizonyos helyzetekben egy lány jobban terhelhető. Akár pszichésen, akár fizikálisan. Mindegyikükhöz megvannak a magam apró fortélyai, bár ezek nem mindig jönnek be. Vannak mondatok, amik ülnek, és a gyerek utána szárnyal, és vannak, amik miatt még két nap múlva is morog. Mutina Ágival konkrét elvárásaink vannak egymással szemben. Evelynnél is így van, de ő kicsit lelkizősebb, többet kell az érzelmeivel foglalkozni, viszont rettentő céltudatos. Pontosan tudja, mit akar, de úgy kell irányítani, hogy ez kijöjjön belőle. A tavalyi, római vb-t kudarcként élte meg: ő úszott a legtöbbet, öt számban jutott döntőbe, de egyikből sem lett érem, 200 vegyesen 7. lett. Utána kaptak három hét szünetet, és amikor szeptemberben leültünk, azt mondta: "Balázs, mondd meg, mit csináljak még jobban, mert én nem hetedik akarok lenni, hanem az első!" Összeszedtem pár dolgot a magánéletével és a szakmai munkával kapcsolatosan, amik szerintem leszívták az energiáit, és a kislány minden mondatomat elfogadta. November közepén világrekordot úszott 200 vegyesen Moszkvában, majd a rövidpályás Eb-n szintén világrekorddal nyert.
MN: És a többiek?
FB: Zsuzsinál inkább érzelmileg kell közelíteni, ő rendkívül alázatos, de elég sok benne a bizonytalanság és az érzelem. Határozottnak kell vele lenni, de ő kicsit finomabb műszer. Persze a másik két lány is érzelmes. De Ákos lelkével is sokat kell foglalkozni, mert vannak bizonytalan dolgai. El kell vele hitetni, hogy ő jobb annál, mint amit magáról gondol. Verrasztó Dávidhoz pedig egész ember kell. Rengeteg örömöt és bánatot jelent, hogy vele mindig mindent meg kell beszélni, mert ő akkor tudja rendesen megcsinálni, ha teljesen a magáénak érzi, ha azt látja, be van avatva. Volt egy gesztusa az Eb után, amiben nem az volt a fontos, amit adott, a szponzortól kapott laptop, hanem ahogy adta. Nem egy teátrális gyerek, könnyeket sem hullajtott, hogy köszönöm, Balázs, és nem úgy adta oda, hogy mindenki lássa. Amikor megkapta, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hátrafordult és azt mondta: "Tessék. A tiéd úgyis olyan gagyi."
MN: Láttalak a 400 vegyesen szerzett ezüstérme után: néztél előre, valamerre, tapsoltál is...
FB: Lepergett az elmúlt négy év, amikor nem sikerültek dolgok, de a gyerek töretlenül hitt bennem, és meg sem fordult a fejében, hogy esetleg mi nem csinálunk valamit jól. Van egy pszichológusa, aki nagyjából megértette velem, hogy ez most miről szól. Itt a dolog emberi oldalát kellett megoldani, a szakmait kevésbé. És amikor beért, azt éltem meg, hogy ezt közös munkával sikerült elérni. Azt, hogy jól fog úszni, tudtam, mert felkészült. És most végre az élet lehetőséget adott neki, hogy megoldhassa. És megoldotta. Nem is izgultam, hogyan úszik majd a délutáni döntőben. Inkább azon gondolkodtam, hogyan éli meg, és a következő lépésen járt az agyam. Mert elértünk egy szintet, ezt kellene most továbbvinni. A lányoknál inkább csak örültem, ott nem kellett azon gondolkodni, hogy a Muci most ennyit úszott, és akkor a harmadik 50-nél vagy a második fordulónál jobban kellene majd figyelni. Ott az egészet érzelmileg éltem meg, Dávidnál viszont szellemileg. De a legnagyobb élményem a 4°200-as gyorsváltó volt, amiből Evelyn utolsó 25 métere kimagaslik.
MN: Alig egy órával előtte egy századdal maradt le az aranyról 200 vegyesen. Hogyan álltatok föl ebből?
FB: Tíz percig a halálán volt a gyerek, szó szerint vegetatív problémái voltak, mert egy ilyen hajrá után minden marhára fáj. Ha te nyersz egy századdal, nem érzed, ha a másik, majd' beledöglesz. Kudarcként élte meg, de nem kellett különösebben vigasztalnom vagy fölhívnom a figyelmét arra, hogy a váltóra szedje össze magát. Igazából hagytam, hogy magától megoldja. Beküldtem a medencébe, hogy vezessen le a 200 vegyes után, készüljön föl lelkileg a váltóra, és álljon oda, csinálja meg. Megcsinálta, utolsó emberként odavágta! Pedig amit 175 méternél érezhetett, azt nem kívánom senkinek! Két könyvet lehetne írni abból, ami azon az utolsó 25 méteren lejátszódott benne. Hogy mi lesz most, mit kell csinálnia, és honnan lesz rá ereje? Ugyanazzal a franciával csatázott, és az a 25 méter döntött, amit ő előtte egy órával elrontott. Még egyszer meg kellett csinálnia, és még egyszer nem ronthatta el. Össze kellett magát kaparnia, mert baromi fáradt volt, és a teljesítőképességének a határán egy olyan pszichés dolgot kellett végrehajtania, amire száz emberből jó, ha egy képes. Itt jön az, hogy ki a tehetség. Minden tiszteletem az övé.
MN: Most már a legvisszafogottabbak is mint London lehetséges bajnokát emlegetik.
FB: Egészen sűrű lett a mezőny, a világ első öt-hat úszója 3-4 tizeden belül van. A váltóban nyújtott utolsó 25 méterre és arra a hihetetlen pszichés tartalékra alapozva kell végigcsinálnunk ezt a két évet. Voltunk világrekorderek, egy századdal másodikok - Evelyn a siker és a relatív sikertelenség minden oldalával megismerkedett. Ezekből kell úgy összeraknunk, hogy az olimpián ő legyen a legjobb. De a sanghaji vb-re is úgy megyünk ki, hogy szeretném, ha világbajnok lenne. Õ is ezt várja magától, és ha én most nem ezt mondanám, elküldene a francba!
