Ajánlott küldemény: Tisztelt Belügyminiszter úr!

Kõrössi P. József
2000. július 27.

Lélek

Feleségemet 1998. december 13-án éjszaka egy V. kerületi étteremben kirabolták. Elvitték a táskáját, benne a személyi igazolvánnyal, jogosítvánnyal, a gépkocsi forgalmi engedélyével, folyószámlánk bankkártyájával és az egyebekkel. Még abban az órában ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, amiről jegyzőkönyv készült. Amint később arról is, hogy még azon az éjszakán az egyik áruházlánc boltjában megtakarított pénzünket hiánytalanul levásárolták. Azaz kifosztottak bennünket.

Három vagy négy nappal később egy telefonhívást követően az iratokhoz egy kapu alatt (háromezer forint ellenében) hozzájutottunk. A tényről, hogy az iratok, valamint a darabokra tépett bankkártyák megkerültek, az illetékes főkapitányságot telefonon, majd faxon, még azon az éjszakán értesítettük.

1999 januárjában arról tájékoztattak, hogy ismeretlen tettes ellen a nyomozást (eljárást?) beszüntették. Feleségem ezt írásban fellebbezte meg.

A kurvaéletbe! Harminc nap után még ne. Ne! Hiányzott az a cipőboltban távolmaradásunk ellenére levásárolt nyolcvanezer.

Másfél évvel később, minap, 2000. június 2-án, annál a köröndi OTP-fióknál, ahol 1993 óta számlánkat vezetjük, a fiók vezetője kihívta a rendőrséget, mondván, hogy feleségem személyi igazolványa körözés alatt áll.

A fiókvezető által arcátlan módon megrendelt ügyeletes rendőr egyetlen telefonhívással tisztázta a helyzetet, miszerint az 1998. december 13-án feleségem rovására - rovására! - elkövetett rablás következményeként mára már a bankfiókba is eljutott körözés eredményeképpen lett (a feleségem) a köröndi bankfiókban (hét év ügyféli szolgálat után) fiókvezetői utasításra megszégyenítve.

Az ügyeletes kolléga (az öné) udvariasan és készségesen arról is tájékoztatta feleségemet, hogy amennyiben az V. kerületi rendőr-főkapitányságon kérvényezi, még a mai nap folyamán (2000. június 2-án) lekerülhet személyi igazolványa a körözött dokumentumok listájáról. Aminek következtében már pénzéhez is hozzájuthat.

Ekkor hívott telefonon. Ez már férfiak dolga, ő ezt nem érti, segítsek.

Belügyminiszter úr! Én sem értem. Feleségem az elmúlt másfél évben legalább háromszázharminc esetben járt ügyintézni az említett bankfiókban. Mi az ördögért nem állták útját, miért nem tartóztatták le? Hiszen körözték a személyijét. Keresték azt, aki helyette ő. Ugyanez idő alatt, hála a belügyminisztériumi dolgozók fokozott közúti éberségének, legalább nyolcszor (megszámoltuk) már igazoltatták is nyugodalmasnak nem mondható édes hazánk országútjain, és - körözött személyi ide meg oda - az éber kollégák másfél éven át mindannyiszor épségben elengedték. Számos alkalommal, igaz, útlevél (nem személyi!) felmutatása után, átlépte az országhatárt. Keleten és Nyugaton is járt.

Tíz éve a rend őreinek szeretetére nevelem magam és gyermekeimet. Egyik, másik kollégáját (mint egy polgár a jobbak közül) már sikerült a korrumpálhatóság útjáról legalább két és fél perc erejéig letérítenem. Ebből is láthatja: rengeteg energiám, pénzem fekszik önökben. Távol áll tőlem, hogy pestiesen cikizzem önt vagy a szert.

Csaknem letartóztatott feleségem azonban már megnevelhetetlen.

Személyi igazolványát panaszunk ellenére, a körülmények tisztázása után is - még mindig, vagy: már megint - körözik.

Nem bűzlik ebben a rendszerben - azonkívül, ami bűzlik - még valami?

Kőrössi P. József

(Egy polgár a rosszabbak közül)