Egy indiai férfi be akarja perelni a szüleit azért, mert miattuk kell léteznie

  • 2019. február 7.

Lélek

A 27 éves férfi pedig ebbe soha, semmilyen formában nem egyezett bele.

Raphael Samuel mumbai üzletember ötletéről a BBC írt: a férfi szerint nem a mi döntésünk volt, hogy megszülessünk, még akkor sem, ha leheteltlen lett volna azelőtt beleegyeznünk a létbe, hogy létezünk.

Samuel szerint a létezés nem más, mint egy életen át tartó szenvedés, aminek a szüleink tettek ki minket.

Samuel ezért bíróság elé szeretné állítattni szüleit, akik — talán nem teljesen függetlenül ettől a kívánalomtól — mindketten ügyvédek.

Raphael anyja egyébiránt csodálja fia vakmerőségét. Azt mondja, hogy "ha Raphael előjön egy racionális magyarázattal arra nézvést, vajon miként kérhettük volna a beleegyezését a létbe, elismerem a hibámat."

Samuel egyáltalán nincs egyedül a világon azzal a gondolattal, hogy nem feltétlen helyes morális értelemben gyermkeket nemzeni az élettel járó rengeteg szenvedés miatt — ezt a filozófiai irányzatot antinatalizmusnak vagy nemzésellenességnek nevezzük. Maga a fogalom Théophile de Giraud belga íróhoz, filozófushoz, aktivistához kötődik.

false

Samuel szerint ha mindenki követné ezt a filozófiát, eltűnne az emberiség, és ez a bolygónak is sokkal jobb lenne.

„Az emberiségnek nincs értelme. Annyian szenvednek. Ha az emberiség kihalna, a Föld és az állatok bldogabbak lennének. Jobb lenne. És ember sem szenvedne többé.“ — vallja a férfi.

Samuel ilyesféle gondolatokat osztott meg Nihilanand nevű Facebook-oldalán az elmúlt egy évben.

A férfi saját bevallása szerint ötéves kora óta antinatalista.

A már említett anya egyébként minderről így beszélt a BBC cikke szerint: „Örülök, hogy a fiam félelem nélküli, szabadon gondolkozó fiatalember. Tudom, hogy megtalálja az utat a boldogságához.“

Samuel egyelőre nem talált olyan jogászt, amelyik vállalná az ügyet.

false

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.