Egy indiai férfi be akarja perelni a szüleit azért, mert miattuk kell léteznie

  • 2019. február 7.

Lélek

A 27 éves férfi pedig ebbe soha, semmilyen formában nem egyezett bele.

Raphael Samuel mumbai üzletember ötletéről a BBC írt: a férfi szerint nem a mi döntésünk volt, hogy megszülessünk, még akkor sem, ha leheteltlen lett volna azelőtt beleegyeznünk a létbe, hogy létezünk.

Samuel szerint a létezés nem más, mint egy életen át tartó szenvedés, aminek a szüleink tettek ki minket.

Samuel ezért bíróság elé szeretné állítattni szüleit, akik — talán nem teljesen függetlenül ettől a kívánalomtól — mindketten ügyvédek.

Raphael anyja egyébiránt csodálja fia vakmerőségét. Azt mondja, hogy "ha Raphael előjön egy racionális magyarázattal arra nézvést, vajon miként kérhettük volna a beleegyezését a létbe, elismerem a hibámat."

Samuel egyáltalán nincs egyedül a világon azzal a gondolattal, hogy nem feltétlen helyes morális értelemben gyermkeket nemzeni az élettel járó rengeteg szenvedés miatt — ezt a filozófiai irányzatot antinatalizmusnak vagy nemzésellenességnek nevezzük. Maga a fogalom Théophile de Giraud belga íróhoz, filozófushoz, aktivistához kötődik.

false

Samuel szerint ha mindenki követné ezt a filozófiát, eltűnne az emberiség, és ez a bolygónak is sokkal jobb lenne.

„Az emberiségnek nincs értelme. Annyian szenvednek. Ha az emberiség kihalna, a Föld és az állatok bldogabbak lennének. Jobb lenne. És ember sem szenvedne többé.“ — vallja a férfi.

Samuel ilyesféle gondolatokat osztott meg Nihilanand nevű Facebook-oldalán az elmúlt egy évben.

A férfi saját bevallása szerint ötéves kora óta antinatalista.

A már említett anya egyébként minderről így beszélt a BBC cikke szerint: „Örülök, hogy a fiam félelem nélküli, szabadon gondolkozó fiatalember. Tudom, hogy megtalálja az utat a boldogságához.“

Samuel egyelőre nem talált olyan jogászt, amelyik vállalná az ügyet.

false

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.