Kisebb túra feljutni az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetbe, ha az ember nem autóval érkezik. A dombokon felvezető hosszú lépcsősorok még egy egészséges embert is próbára tesznek, és az épületen belül is lépcsőzni kell, lift csak pár emeletig van.
A sportteljesítmény után leülhetünk végre: kóruspróbára jöttünk. Olyan betegek énekelnek, akiknek komoly gondot okoz maga a levegővétel is, a kórustagok többsége ugyanis krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenved. Pár éven belül ez lesz a harmadik vezető halálozási ok világszerte.
Igazi népbetegség
„Ezt a légszomjat az ellenségemnek sem kívánom. Napközben megvagyok oxigén nélkül, de előfordul, hogy annyira fulladok, hogy nappal is kell. Éjszaka viszont oxigénnel alszom, különben nem jutna elegendő a szervezetembe” – mondja a 78 éves Mária, akinél 18 éve derült ki, hogy asztmás, nem sokkal később pedig COPD-t is megállapítottak nála.
„Már nyugdíjas voltam, amikor észrevettem, hogy egyre nehezebben kapok levegőt. Elmentem a háziorvosomhoz, aki továbbküldött a tüdőgondozóba, de ott nem foglalkoztak velem. Pár évvel később súlyosbodott a nehézlégzés, így ismét elmentem, ezúttal egy másik orvost kaptam, aki alaposabban megvizsgált és kiderült ez a két betegség” – folytatja az asszony. Mária példája nem egyedi, a becslések szerint ma Magyarországon körülbelül 600 ezer embert érint a COPD, viszont csak a felét diagnosztizálják.
| ||
„Ennek oka többek között a speciális szűrés hiánya, illetve az, hogy a háziorvosok gyakran rosszul kérdezik a betegeket, így sokáig rejtve marad a betegség, egészen addig, amíg már a páciens súlyosabb tüneteket nem produkál” – mondja Várdi Katalin tüdőgyógyász. Kezdetben fulladás, száraz vagy váladékos köhögés jelentkezik, a beteg azt veszi észre, hogy nehezére esik csomagokkal felmenni a lépcsőn, később már csomag nélkül is, a fulladás és köhögés pedig egyre rosszabb lesz. Ha valaki nem sportol rendszeresen, könnyen lehet, hogy csak később derül ki nála a betegség, mert nem tűnik fel, hogy elkezdett romlani a teljesítőképessége.
A COPD gyógyíthatatlan betegség, mely két tünetcsoport, az idült hörghurut (bronchitis) és a tüdőtágulás (emfizéma) egyidejű megnyilvánulásával járó, gyulladásos kórfolyamat. Az idült hörghurut a légutak hörgőinek beszűkülésével és fokozott váladékképződéssel jár, a tüdőtágulás pedig a tüdőhólyagocskák folyamatos pusztulását jelenti. Mindez jól kezelhető, ha időben diagnosztizálják.
Várdi doktornő szerint a gyógyszeres kezelések, a rendszeres légzésrehabilitáció, a sport és a dohányzással való felhagyás lassítja a betegség folyamatát, de nem állítja meg. A COPD négy stádiuma közül a legtöbb beteget a második-harmadik stádium körül diagnosztizálják, a legelején nagyon ritkán, mert amíg nem jelentkeznek tünetek, addig a páciens el sem jut az orvosig. Ezt ki lehetne küszöbölni kötelező, COPD-re irányuló speciális szűréssel, de erre egyelőre nincs lehetőség, pedig az évenkénti tbc-szűrés jól mutatta, hogy mennyire hasznos ez a gyakorlat. (A tbc miatt bevezetett kötelező lakossági tüdőszűrést néhány éve szüntették meg, mert a betegség az elmúlt évtizedekben jelentősen visszaszorult, 2014 óta csak célzott szűréseket végeznek a rizikócsoportokban, például a hajléktalanoknál, HIV-betegeknél vagy börtönben dolgozóknál/lakóknál.)
Várdi Katalin népbetegségnek nevezi a COPD-t, amelynek lefolyása egyénfüggő. „Nagyban függ az életminőség és az élettartam attól, hogy az illető abbahagyta-e a dohányzást, illetve van-e más betegsége. Van olyan eset, ami pár év alatt halálhoz vezet, de sokan vannak, akik még hosszú évekig élnek, és csak lassan épülnek le” – mondja a tüdőgyógyász. A légzésrehabilitáció, illetve az oxigénpalack használata mellett a tüdőtranszplantáció hozzájárul az élethossz növeléséhez, de ezt a műtétet csak 65 éves korig lehet elvégezni. Magyarországon évente nagyjából 20 ilyen beavatkozást hajtanak végre.
A COPD kialakulása nem csak a dohányzástól függ (bár ez katalizátora lehet a betegségnek), elsősorban genetikai hajlam áll a háttérben. Ha ez megvan, a lehető legrosszabb döntés a cigaretta, emellett pedig a légszennyezés is kiváltó tényező lehet. „Világéletemben nem volt semmi bajom, persze dohányoztam, most már természetesen nem. Fizikailag egyre nehezebb minden, de nem vesztettem el az optimizmusomat, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ennek az a vége, hogy az ember becsukja az ajtót” – mondja Mária, aki már egy ideje nem tud egyedül bevásárolni, ugyanis a tüdőkapacitása annyira leromlott, hogy oxigénpalackkal kellene közlekednie, az viszont neki nehéz. „Negyven kiló vagyok, örülök, ha magamat elbírom, nem tudok egy 3-4 kilós szerkezetet is cipelni.”
„Megnőtt az önbizalmam”
„Keményen nyomtuk tegnap, megcifráztuk!” – hangzik a vidám felkiáltás a Korányi egyik termében, ahol lázasan készül egy kisebb csoport. „Fellépünk egy koncerten, mindenki énekelni fog” – mondja az egyik beteg. A jókedv ellenére persze izgulnak is, hiszen sokaknak okoz nehézséget a légzés, többen oxigénpalackot használnak. A tüdőbetegekből álló kórus ötlete Várdi Katalintól származik, aki pár évvel ezelőtt az interneten látott egy kisfilmet, amelyben súlyos tüdőbetegek énekeltek. „Arra gondoltam, hogy ez csodálatos, és ki lehetne próbálni itthon is.
| ||
Korábban a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben voltam osztályvezető főorvos, ahol nyitottak voltak arra, hogy a klasszikus, évente 2-3 alkalommal, három hétig tartó légzésrehabilitációból egy hét arról szóljon, hogy a betegek megtanulnak egy dalt, amit aztán elő is kell adniuk” – meséli Várdi. A doktornő azt szerette volna, hogy az éneklésnek legyen célja, s maga a koncert is élvezhető élmény legyen a közönség számára. Ezért profi énektanárokat kért fel a betanításra. A hangképzés a légzési segédizmokat működteti, s így erősíti is őket, de a légzőgyakorlatok és maga az éneklés úgymond „felrezgeti” a tüdőben lévő váladékot, amit így könnyebb lesz felköhögni. A felkészülés a koncertre mindössze egy hét, ezalatt minden kórustag bent lakik a tüdőintézetben, és naponta többször próbálnak. „Intenzív, stresszes, ugyanakkor örömteli egy hét ez.
Arról, hogy az éneklés milyen hatással van a tüdőbetegekre, eddig nem voltak információk. Most viszont összehasonlítottuk, és az egy hét énekléssel kiegészített rehabilitáció ugyanolyan hatékony, mint a klasszikus rehabilitáció, amelynek során bicikliznek, tornáznak, sétálnak a betegek” – magyarázza a szakember. Szerinte érdemes lenne az éneklést beemelni a klasszikus rehabilitációba, mivel szakmailag ugyanolyan eredményes, viszont a részvétel az alkotási folyamatban olyan többlet, amit a klasszikus rehabilitáció nem ad meg.
„Egy barátommal, aki éppen tüdőtranszplantációra várt, megbeszéltük, hogy eljövünk a kórusba. Nem bántuk meg, nagyon jól éreztük magunkat. A koncert igazán megható volt, eljött a családom, és sok dicséretet kaptunk” – emlékszik vissza Sándor, aki a törökbálinti kórusban énekelt még tavasszal. Sándornak a COPD mellett szívelégtelensége is van, tüdőkapacitása pedig annyira lecsökkent, hogy oxigén nélkül már nem nagyon tud eljönni otthonról.
„Gyakran megállok pihenni, mert hamar elfáradok. Ez nagyon zavart, viszont a fellépés után megnőtt az önbizalmam, bátrabban mozgok az utcán” – folytatja a férfi. A tüdőbeteg kórus egyik célja pontosan az, hogy a közös program és az értékteremtés ráébressze a betegeket arra, hogy nem kell egész nap otthon ülniük. Várdi Katalin számos alkalommal hangsúlyozta, hogy bár mindenki tudja, ezek az emberek ebben a betegségben fognak meghalni, nem a halállal kell foglalkozni, hanem azzal, hogy milyen tartalmas életet lehet élni tüdőbetegként is. Sándor napi tíz órát használ oxigént, ha otthon van, akkor a helyhez kötött oxigéntartályt veszi igénybe, házon kívül azonban vinnie kell magával az oldalra csatolható 4 kilós palackot, amelytől egy vékony csövön keresztül az orrába jut az oxigén.
„Sokkal szorgalmasabbak és kitartóbbak, mint az egészséges emberek, mert tudják, hogy az énekléstől erősödnek” – ezt már Philipp György karmester mondja, aki a Korányi Intézetben készíti fel az újabb tagokból álló tüdőbeteg kórust. Az énekcsoport nem állandó tagokból áll, a törökbálinti társaságból már nem mindenkinek engedi meg az állapota, hogy újra részt vegyen az egyhetes próbafolyamaton. Az eltelt időben többen meghaltak.
„Mindössze egy hétig tart az egész, aminek a végén van egy koncert. Most szerveztük meg a második kórust, ez valójában három kisebb csoportból áll, hiszen a Korányi Intézet mellett két másik tüdőgyógyintézet, Farkasgyepű és Mátraháza is csatlakozott a kezdeményezéshez” – meséli az orvosnő, aki Philipp Györggyel közösen dolgozta ki azt a technikát, amivel a rehabilitáció szempontjából a lehető legeredményesebben tudják énekeltetni a betegeket.
„Nagyon jó érzés gyakorolni, persze izgulok is” – mondja a próbaszünetben az egyik beteg. „2004 óta járok a Korányiba rehabilitációra, félévente egyszer három hétig lakom bent, ez alatt az idő alatt megerősítenek, viszont fél év múlva ismét jönni kell” – folytatja a kórustag, akinél már súlyosabb állapotban derült ki a betegség. „Korábban volt tüdőgyulladásom, amit nem vizsgáltak ki rendesen, később pedig annyira fulladtam, hogy mentő vitt el. Ekkor derült ki, hogy COPD-s vagyok.”
A próba folytatódik. Előkerül a zongora is. A karmester nem szereti a lazsálást, addig gyakoroltat egy-egy részt, amíg az a lehető legjobb nem lesz. Persze senki sem profi énekes, de mindenki a maximumra törekszik, komolyan veszi a feladatot: koncertre készülnek, melyen a másik két intézet lakóival együtt fognak fellépni, összesen hatvanan (a koncertre a COPD világnapján, a Benczúr Hotelben került sor – a szerk.). Várdi Katalin szerint elengedhetetlen, hogy tényleg jó produkció szülessen, ugyanakkor fontos, hogy az énektanár empatikus is legyen a betegekkel.
Az énekóra végén, állva próbálják elénekelni a Ha eljönnek az angyalok című LGT-számot, mert a koncerten is állni fognak. Többen megjegyzik, hogy kellene a színpadra szék is, hiszen oxigénpalackkal állni tíz percen át sokaknak megterhelő. Most azonban mindenki igyekszik állva maradni, a legtöbben meg is hatódnak a végére: a közös éneklés olyan élményt nyújt nekik, ami felér bármilyen terápiával. Végül megkérik az énektanárokat, hogy azok a kórus nélkül énekeljenek el egy dalt. „Inspirációnak, és azért, hogy erőt adjon. Olyan szép” – mondják.
