„Veres Gyula egészségügyi korlátozás alatt fogvatartott 2024. 12. 26. napján 01 óra 20 perckor a száján át történő bélsárürülés következtében meghalt. Nevezett halálával kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy az intézetben dolgozók mulasztása és a halál beállta között közvetlen kapcsolat áll fenn. A beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint Veres Gyula halálának közvetlen oka heveny agyi oxigénhiány, fulladás volt, mely hányadékbelehelés a légutak gyomortartalom általi heveny elzáródása következtében jött létre, amelyhez hozzájárult, hogy a nevezett kényszerintézkedés alatt állt, négy végtagjával az ágyhoz rögzítve, hanyatt fekvő testhelyzetben helyezkedett el” – olvasható a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak (BRFK) a rendkívüli halálesetről szóló dokumentumában. A BRFK az ügyben halált okozó gondatlan veszélyeztetés megalapozott gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el. Az eljárás még tart, gyanúsítás eddig nem történt.
Az elhunyt 33 éves autista férfi édesanyját a nyomozóhatóság arról tájékoztatta, augusztus végéig eldől, az ügyet vádemelési javaslattal átadják-e az ügyészségnek, vagy sem. A boncolási jegyzőkönyvet, valamint az áldozatsegítő támogatás igénybevételéhez szükséges igazolást, amely a fentieket is tartalmazza, csak mintegy fél évvel a haláleset után kapta kézhez az elhunyt anyja, a Nógrád megyei Tar községben élő Veres Gyuláné.
A tragédia a fővárosban található Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) II/I-es osztályán történt, a Kozma utcában. Veres Gyula ekkor a Gyulai Törvényszék jogerős ítélete alapján már közel másfél éve állt ott kényszergyógykezelés alatt, noha ez orvosszakmailag nemhogy indokolatlan, hanem éppen ellenjavallt volt. A bíróságnak a rendelkezésére álló, roppant szűkkörű mérlegelést lehetővé tevő jogi keretek ebben az esetben teljesen ellentmondtak a pszichológusok és az autizmussal foglalkozó szakemberek véleményének.
Gyula, a kivert kutya
Veres Gyula történetével 2021 nyarán már foglalkoztunk. Négy évvel ezelőtti cikkünkben (lásd: Kivert kutyaként, Magyar Narancs, 2021. június 16.) a család kérésére „Csabaként” írtunk róla. Most édesanyja hozzájárult, hogy cikkünkben fiát megnevezzük, sőt róla készült felvételeket bocsátott rendelkezésünkre.
Gyula 1991-ben Pásztón született, hétéves korában állapították meg nála, hogy autista. Édesanyja, ameddig tudta, otthon ápolta őt, ezt követően 2013-ban, 21 éves korában került a hejőbábai speciális otthonba. Kisebb kitérő után egészen 2020-ig ott is maradt. Sok évi tanulás után tízig tudott számolni, s a nevét volt képes leírni.
A Gyulához hasonló fogyatékkal élők nem kevesen vannak. Az édesanya hosszasan kutatott megfelelő ellátási hely után, kérvényei legalább 150 intézményt megjártak, de a legtöbb helyről csak visszautasítást kapott. A nemleges választ vagy azzal indokolta az adott speciális otthon, hogy nincs felkészülve ilyen típusú fogyatékosság ellátására, vagy azzal, hogy az asszony a „saját megyéjében” keressen intézményi ellátást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!