Egy súlyosan beteg autista hányattatásai az intézményrendszerben

Kivert kutyaként  

Lélek

Az autizmussal élő és más betegségekkel küzdő Csabát a gondozói az őket ért állítólagos bántalmazás miatt feljelentették, büntetőügye bíróságon van. Korábban viszont felmerült, hogy éppen a gondozója verte meg őt. A történet néhol kibogozhatatlan, és mindvégig rémisztő.

Gondozói feljelentése után az egyik tiszántúli járásbíróság előtt folyik a súlyosan értelmi fogyatékos Csaba állítólagos bántalmazás miatti büntetőügye – ő a vádlott. Beszámíthatósága, így büntetőjogi felelőssége több mint kérdéses, ekként a börtönt nagy valószínűséggel elkerülné. A másik lehetőség, hogy a Budapesti Fegyház és Börtön területén belül az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) kerül mindaddig, amíg állapotában érdemi javulás nem következik be. Erre roppant kevés az esély, hiszen az IMEI dokumentálhatóan eddig nem tartott nyilván értelmi fogyatékossággal, autizmus-spektrumzavarral élő, valamint pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeket – vagyis hiányzik a gondozáshoz és az állapotjavuláshoz minimálisan szükséges tudás és felkészültség. (Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 2017-es átfogó vizsgálata szinte minden szempontból lesújtó képet festett az IMEI-ről.)

Csaba – az ügyét tárgyaló járásbíróság jóindulatú hozzáállásának is köszönhetőn és az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) segítségével – egy ideje a Dél-Alföldön nemrég létesített új intézményben, az ottani autistaházban él. A jelenlegi jogszabályok szerint ez azonban egy rendhagyó, a kereteken kívül álló, ideiglenes megoldás. A fiatalembernek a rá váró büntetőper után vagy a szabadságvesztését kell letöltenie, vagy a számára tökéletesen alkalmatlan IMEI-be kell bevonulnia. Pedig „Csaba állapotában kizárólag akkor várható javulás, ha gondozása a továbbiakban szakszerű autista-specifikus ellátást nyújtani képes intézményben történik” – írta Kővári Edit, az AOSZ elnöke, aki szerint a fiatalember ellátására az IMEI alkalmatlan, éppen ezért feltételezhető, hogy állapota még inkább romlani fog, és ennek akár tragikus kimenetele is lehet. A bántalmazási ügyet tárgyaló járásbíróságnak címzett levélben Kővári Edit kifejtette, Csaba viselkedésproblémáinak adekvát kezelése kizárólag korszerű módszerek mellett lehetséges, amire alkalmas az az újonnan megnyílt dél-alföldi otthon, ahol a fiatalember most él. „Kérem a Tisztelt Bíróságot, ezt a körülményt az ítélethozatal során vegye figyelembe!”

Nem mellékesen az sem világos, milyen hozzáértő segítő révén tudná a súlyosan értelmi fogyatékos autista vádlottat érdemben kihallgatni a bíróság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.