Egy súlyosan beteg autista hányattatásai az intézményrendszerben

Kivert kutyaként  

Lélek

Az autizmussal élő és más betegségekkel küzdő Csabát a gondozói az őket ért állítólagos bántalmazás miatt feljelentették, büntetőügye bíróságon van. Korábban viszont felmerült, hogy éppen a gondozója verte meg őt. A történet néhol kibogozhatatlan, és mindvégig rémisztő.

Gondozói feljelentése után az egyik tiszántúli járásbíróság előtt folyik a súlyosan értelmi fogyatékos Csaba állítólagos bántalmazás miatti büntetőügye – ő a vádlott. Beszámíthatósága, így büntetőjogi felelőssége több mint kérdéses, ekként a börtönt nagy valószínűséggel elkerülné. A másik lehetőség, hogy a Budapesti Fegyház és Börtön területén belül az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) kerül mindaddig, amíg állapotában érdemi javulás nem következik be. Erre roppant kevés az esély, hiszen az IMEI dokumentálhatóan eddig nem tartott nyilván értelmi fogyatékossággal, autizmus-spektrumzavarral élő, valamint pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeket – vagyis hiányzik a gondozáshoz és az állapotjavuláshoz minimálisan szükséges tudás és felkészültség. (Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 2017-es átfogó vizsgálata szinte minden szempontból lesújtó képet festett az IMEI-ről.)

Csaba – az ügyét tárgyaló járásbíróság jóindulatú hozzáállásának is köszönhetőn és az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) segítségével – egy ideje a Dél-Alföldön nemrég létesített új intézményben, az ottani autistaházban él. A jelenlegi jogszabályok szerint ez azonban egy rendhagyó, a kereteken kívül álló, ideiglenes megoldás. A fiatalembernek a rá váró büntetőper után vagy a szabadságvesztését kell letöltenie, vagy a számára tökéletesen alkalmatlan IMEI-be kell bevonulnia. Pedig „Csaba állapotában kizárólag akkor várható javulás, ha gondozása a továbbiakban szakszerű autista-specifikus ellátást nyújtani képes intézményben történik” – írta Kővári Edit, az AOSZ elnöke, aki szerint a fiatalember ellátására az IMEI alkalmatlan, éppen ezért feltételezhető, hogy állapota még inkább romlani fog, és ennek akár tragikus kimenetele is lehet. A bántalmazási ügyet tárgyaló járásbíróságnak címzett levélben Kővári Edit kifejtette, Csaba viselkedésproblémáinak adekvát kezelése kizárólag korszerű módszerek mellett lehetséges, amire alkalmas az az újonnan megnyílt dél-alföldi otthon, ahol a fiatalember most él. „Kérem a Tisztelt Bíróságot, ezt a körülményt az ítélethozatal során vegye figyelembe!”

Nem mellékesen az sem világos, milyen hozzáértő segítő révén tudná a súlyosan értelmi fogyatékos autista vádlottat érdemben kihallgatni a bíróság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.