Interjú Rácz Zsuzsa íróval

„A nők nem bírják, sem fizikailag, sem lelkileg”

  • Iványi Zsófia
  • 2012. október 9.

Lélek

Rácz Zsuzsa író, az Aranyanyu Díj és a Terézanyu-pályázat alapítója sok női sorssal találkozik a pályázatok révén. Úgy látja, hogy nemcsak a társadalom végtelenül konzervatív a férfi-nő szerepfelfogást illetően, hanem maguk a magyar nők is.

magyarnarancs.hu: Mi az Aranyanyu-kezdeményezés lényege?

Rácz Zsuzsa: Magyarországon a legtöbb nő az oktatásban és az egészségügyben dolgozik – tudjuk, mekkora terhet cipelnek a vállukon, és közben mennyire nincsenek sem anyagi, sem erkölcsi értelemben megbecsülve. A Richter Aranyanyu Díjat ezen a két területen dolgozó nők kaphatják mások ajánlása alapján.

magyarnarancs.hu: Az elismerés mellett anyagi jutalommal is jár?

RZS: Igen, három kategória van – orvos, egyéb egészségügyi dolgozó, pedagógus –, az egyes kategória nyertesei kétszázezer forintot kapnak. A válság ezeket a területeket sújtotta a leginkább, miközben ezek talán a legfontosabb hivatások egy társadalomban. A zsűri azt próbálja felderíteni, hogy akit ajánlanak, az a közösségére milyen hatással van, mennyire mutat példát, miben és hogyan segít másoknak. Az idei pályázatnak szerdán lesz a beadási határideje.

magyarnarancs.hu: Az ő jutalmazásukon túl mi a célja a pályázatnak?

RZS: A nők társadalmi megbecsültségének növelése. Épp azért választottuk ezt a három területet, mert ezekben élesen megmutatkozik az, ami össztársadalmi szinten is nyilvánvaló: hogy egyáltalán nincs megbecsülve a nők munkája. Tudjuk, hogy a nők mennyivel rosszabbul keresnek, mint a férfiak – az EU-s átlag 17 százalék –, de ami igazán sokkoló, az az, hogy Magyarországon szülés előtt a nők nagyjából 80 százalékának van munkája (nem mellesleg a magyar nők közt van a legtöbb diplomás), míg gyerekvállalás után jó, ha a nők fele vissza tud menni dolgozni. Mint szinte minden gendermérőszámban, ebben is utolsók vagyunk az unióban. Egyszerűen elveszítjük a tanulásba, továbbképzésekbe, nyelvtudásba stb.-be belefeccölt rengeteg energiát, pénzt, mindent. Egy hatalmas önellentmondásban élünk: nyomják a nőknek, hogy „szüljél, szüljél, szüljél!”, de ha megteszed, akkor hátrányos helyzetbe kerülsz, effektíve büntet téged a társadalom, mert a gyerekvállalástól kezdve már sokaknak nincs visszaút a munkaerőpiacra.

magyarnarancs.hu: A Terézanyu-pályázat nyertes írásaiból is az jön le, hogy jobb, ha nem hiszem el a reklámok és a közbeszéd sugallta anyamítoszt, miszerint ha majd egyszer gyerekem lesz, boldogan mosolygunk egymásra egy tiszta, rendben tartott lakásban reggeltől estig, és egyetlen gondom az lesz, milyen finomságot főzzek szintén nagyon vidám és snájdig férjuramnak vacsorára. Tényleg, mennyire segítőkészek a magyar apák?

RZS: Ebben is teljesen hátul vagyunk. Nagyon szembetűnő az apák hiánya: egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a négyszáz beérkezett pályaműből hányban említik meg az apát mint aki tevőlegesen részt vesz a gyerekek ellátásában és nevelésében. Nagyon sok az olyan történet, ahol a férj afféle harmadik gyerekként jelenik meg, aki nemhogy nem segít, de elvárja, hogy mindent alátegyenek. A legtragikusabb az – és ezt felmérések bizonyítják –, hogy nemcsak a társadalom végtelenül konzervatív a férfi-nő szerepfelfogást illetően, hanem maguk a magyar nők is. Egyszerre akarunk teljesíteni a hagyományos szerepekben és a munka világában. A nők nagyon durván magukra húzzák az összes felelősséget: nemcsak arról van szó, hogy a férfiak nem vállalnak részt, hanem arról is, hogy annyira erős bennünk a konzervatív minta, hogy amint elkezdődik az anyaság, a helyükre kattannak ezek az automatizmusok. Olyan párok, akik odáig mindent együtt csináltak, felosztják a szerepeket, és onnantól kezdve a férfi dolga a pénzkereset, miközben szabadon mozoghat, szemben a nővel, akitől azt várják el, hogy otthon üljön, takarítson, főzzön és babázzon egész nap. A nők ebben a kettős elvárásban őrlődnek fel leginkább: tökéletes háziasszonyok és családanyák akarnak lenni, de közben – ezt szinte ki se merem mondani, mert nők esetében már szitokszóvá vált – karriert építeni is akarnak.

magyarnarancs.hu: Sokan pedig még csak nem is önmegvalósítani, hanem szimplán csak megélni szeretnének – akár a végzettségüknél jóval alacsonyabb színvonalú munkából is.

RZS: Pontosan. Nagyon fontos lenne, hogy az anyák vissza tudjanak menni a munkaerőpiacra, mert az egyre mélyülő szegénység elsősorban a nőket és a gyerekeket sújtja. Ahhoz, hogy egy család stabil lábakon álljon, két keresőre van szükség – itt baromira nem a nők önmegvalósításáról van szó, hanem arról, hogy a gyerekek ne éhezzenek. Ha valakinek a gyesen vagy a gyeden túl nincs jövedelme, akkor teljesen kiszolgáltatottá válik. Arról nem is beszélve, hogy a házasságok fele válással végződik: mi lesz azokkal az anyákkal és a gyerekeikkel, akik egyedül maradnak, és akiket kivet magából a munkaerőpiac? Rendkívül gyakori jelenség, hogy egy nő nem tudja eltartani a gyerekeit, mégse beszélünk az ilyen dolgokról soha – ezek a legnagyobb tabuk.

magyarnarancs.hu: Mit gondolsz a családon belüli erőszakot tárgyaló törvényjavaslat körüli botrányról?

RZS: Varga István akaratán kívül nagyon jót tett a magyar nőkkel: végre nyilvánvalóvá vált az – kurzustól függetlenül, mert ez a gondolkodásmód nem csak a kormányzó párt sajátja –, hogyan vélekedik a nőkről és hogyan bánik a nőkkel ez a társadalom. A családon belüli erőszak ügyének, akármilyen faramuci módon is, de jót tett ez a botrányos felszólalás: soha ekkora nyilvánosságot nem kapott ez az életbevágóan fontos ügy. Ráadásul Varga honatya a minősíthetetlen hülyeséggel, amit állított, tankönyvi pontossággal lemodellezte a viktimizálódás, a bántalmazottá válás folyamatát: először a bántalmazó, majd később azok is, akikhez segítségért fordulna, magát az áldozatot teszik felelőssé azért, ami történt vele.

magyarnarancs.hu: Ha el is fogadják a törvényt, az szerinted visszaszorítja a családon belüli erőszakot? Jobban odafigyel majd ettől a környezet, a rendőrség, a szociális szervek?

RZS: Több generáció kell ahhoz, hogy ezek a dolgok megváltozzanak. De az első lépés mindig az, hogy beszélünk róluk. Nem szabad, hogy a nők ne merjék elmondani, mi történt velük, hogy féljenek segítséget kérni – de éppen most derült ki, miért is olyan nehéz ez.

magyarnarancs.hu: A Terézanyu-pályázat díjazott művei közt nem kevés tabutéma előkerül, például a szülés utáni depresszió, a fogyatékos gyerek nevelése, vagy csak szimplán a gyerekekkel járó őrültekháza.

RZS: Mi sem számítottunk rá, hogy ilyen szinten kiborítják majd az anyák a bilit, de persze nagyon örülünk, hogy megtették. Hihetetlenül bátor és őszinte írásokkal találkoztunk. A legszívfájdítóbb a minden határon túlmenő megfelelési kényszer és felelősségvállalás. Az írásokból egyértelműen lejön, mennyire tarthatatlan ez a felállás: a nők egyszerűen nem bírják sem fizikailag, sem lelkileg.

Neked ajánljuk

Minden elmúlik

Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.

A kígyó

Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.

Nyíltan és aktívan

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Fejre mentek

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Horthy helyett Deák

Teljes arculatváltást és névváltoztatást kezdeményezett a Jobbik, azt bizonyítandó, hogy végleg szakított szélsőséges múltjával. Az új vezetés a Fidesz alternatíváját kívánja nyújtani a konzervatív választóknak. Jókora ambíció, miközben egyelőre az a kihívás, hogy a párt megugorja a parlamenti küszöböt.