Évente körülbelül százharmincan ugranak vonat elé Magyarországon, s bő többségüknél végzetesnek bizonyul ez a gesztus (ezt hívja a szakma befejezett öngyilkosságnak). Az is egyértelmű a statisztikákból, hogy – akárcsak a világon bárhol, vagy akárcsak minden más elkövetési típusnál, amely helyhez kötött, mint mondjuk a hídról való leugrás – vannak kedvelt elkövetési pontok. (Egy holland kutatás szerint Hollandiában például a „kultikus” vasúti pontok jelentős része pszichiátriai kórházak közvetlen közelében van.) Dr. ifj. Wernigg Róbert Heves megyei tiszti főorvos a MÁV Zrt.-től szerzett adatokra hivatkozva állítja, hogy Budapesten is és néhány nagyobb vidéki város vasúti pályáinak közelében is több helyen észlelték a befejezett öngyilkosságok számának helyi halmozódását. „Felderítésük azért is fontos, mert gyakran ezek a helyek válhatnak a megelőzés fontos színterévé” – hangsúlyozza Wernigg. Ehhez képest azonban a MÁV a magyarnarancs.hu-nak azt nyilatkozta, hogy „nincs olyan terület, amelyre ki lehetne jelenteni, hogy több az öngyilkossági szándék, mint az ország más területén”, ezért nem is kutatják fel a veszélyeztetett pontokat. Másik mondatukban viszont rögtön ellent is mondanak önmaguknak: „természetesen ahol nagyobb a népsűrűség, ott több eset fordul elő.”
Maga dolga
Márpedig ezeknek a pontoknak a fokozott őrzése révén javítani lehetne a szomorú statisztikákon, ez teljesen egyértelmű a nemzetközi tapasztalatokból. Egy, 2011 nyarán indított európai uniós program, a RESTRAIL (REduction of Suicides and Trespasses on RAILway property) keretén belül 12 ország vasúttársaságai dolgoznak a vasúti területek védelmén, a balesetek és az öngyilkosságok visszaszorításán. Ők számos kutatócsoporttal együtt azt találták, hogy a közvetlen megelőzés leghatékonyabb eszköze a veszélyeztetett helyek elzárása. A vasútszakaszt kerítésekkel teszik átjárhatatlanná, ahol pedig ezt nem lehet megoldani, táblákat helyeznek ki életre bátorító, utolsó szalmaszálként működő üzenettel és egy segélyszolgálat telefonszámával. „A vasút sajnos nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel egy öngyilkossági szándékkal a síneket megközelítő személyt tettétől el tudná tántorítani” – reagált prevenciós módszerekre vonatkozó kérdésünkre a MÁV. Pedig nem csak az elzárás és a segítséget kínáló tábla az egyetlen eszköz. Ilyen az alkalmazottak képzése is. A brit „Samaritans” nevű civil szervezet az Egyesült Királyság vasúttársaságainak tart tréningeket, amelyekben felkészítik az alkalmazottakat, hogy miképp lehet megelőzni a tragédiát, másrészt felkészítik őket arra a stresszre és sokkra is, ami egy ilyen véres eseménnyel jár, ha mégsem sikerül megelőzni az ugrást. A tréningek eredménye a gördülékeny csapatmunkában és a személyes magabiztosságban, cselekvőkészségben csapódik le, nem is beszélve arról a gyakran életmentő bizalmi légkörről, amit egy profi, összeszokott csapat tud teremteni. A Samaritans programjának első két és fél éve alatt több mint negyven vasúti alkalmazott számolt be általuk megakadályozott öngyilkossági kísérletről. Egyikük például azt mesélte, hogy felfigyelt egy emberre, aki a sínek közelében bóklászott, odament hozzá, egyértelművé vált az öngyilkossági szándék, ám sikerült lebeszélnie róla. (A nemzetközi statisztikákból az is kikövetkeztethető, hogy az ily módon meg nem történt öngyilkossági kísérletek többségét nem követi újabb kísérlet.) Magyarországon a mozdonyvezető és a jegykezelő kötelessége az elsősegélynyújtás, ám egyáltalán nincsenek felkészítve az öngyilkossággal járó krízishelyzetekre. A MÁV arról számolt be, hogy a tragédia megtörténte után „a bekövetkezett eseményeket és következményeket a dolgozók részére vasútszakmai oktatásokon ismertetik”. A vasúti dolgozókat érő trauma és a vasúti közlekedésben történő fennakadás is jelentős anyagi és időkiesést okoz. A sínlezárás, helyszínelés, a vonat és a sín tisztítása több órát vesz igénybe. Idén egyetlen befejezett öngyilkosság miatt 15 személyvonat összesen 1724 percet késett. „Megállapítható, hogy a legnagyobb kárt a gázoló, és az utána megállt vonatokon várakozó több száz utas szenvedi el egy baleset után” – mondja a MÁV. Ebből a mondatból, valamint abból, hogy csak a bekövetkezett tragédiával hajlandóak foglalkozni, egyértelműen rajzolódik ki az a szemlélet, hogy az öngyilkosságra készülővel a szállításra szakosodott cégnek nincs dolga, az vessen magára, ne akarjon a vonat elé ugrani.
Van megoldás
Magyarországon a rendszerváltás óta jelentős visszaesést sikerült elérni az öngyilkosságok számában. (A 80-as években ebből világelsők voltunk.) „Számos, nemzetközi viszonylatban is példaértékű program zajlott, de még mindig sok a teendő. Jelenleg széles körű szakmai hálózat dolgozik azon, hogy Magyarországon önálló kormányzati öngyilkosság-megelőzési stratégia működjék. A megelőzési stratégiák része lehet a MÁV Zrt. és más közlekedési vállalatok bevonása” – hangsúlyozza Wernigg Róbert. Oriold Károly, a Lélekben Otthon Alapítvány vezetője szerint ezeknek a programoknak egy a lényege: hogy folyamatosan hallják és lássák a letört, depressziós vagy krízishelyzetben lévő emberek azt, hogy az öngyilkosság nem a megfelelő eszköz problémáik megoldására, mindig van más út. „Fontos, hogy úgy érezzék, lehet segítséget kérni, de ez nehéz dolog egy kirekesztő, megkülönböztető kultúrában. Szükség van az általános bizalom növelésére” – mondja Oriold.
| Ahol biztos vár valaki Sokáig az országban nem létezett egységes lelki segéllyel foglalkozó forródrót, az egyes régióknak külön számaik voltak. 2011. július elsejétől azonban európai uniós szabványnak megfelelően a Lelki Elsősegély Telefonszolgálat 116-123-as száma az egész országban, a nap 24 órájában elérhető, s mind vezetékes, mind mobiltelefonról ingyenesen hívható. A hívásokat ugyanúgy a régiós call centerekbe osztják szét a helyzet könnyebb kezelése érdekében. Ezekben a telefonközpontokban összesen ötszáz önkéntes dolgozik. Alapelvként kezelik, hogy minden egyes hívást fogadnak, napszaktól és egyéb körülményektől függetlenül. Szintén alapszabály az, hogy mind az önkéntesek, mind a hívók fenntarthatják anonimitásukat. |
