vKiállításAjátékot nem csak filozófiai és gyakorlati értelemben kell komolyan venni, hanem az eszközök vonatkozásában is. Egy gondosan elkészített játék már önmagában örömforrás, hát még használat közben! Ilyenkor kizökken a világ, pokolba szaladnak a hétköznapok korra és nemre való tekintet nélkül, a menekülés azonban elmarad, helyette a tapasztalatszerzés sokszor fájdalmas folyamata válik elviselhetővé, sőt élvezetessé.
Mivel a dolog gyakorlatilag minden embert érint így vagy úgy, egyáltalán nem meglepő, hogy a játékkészítés ma már ugyanúgy a nagyipar része, mint a kőolaj-finomítás vagy a baromfi-feldolgozás. Itt is természetesen a multik osztják a lapot, ha játékboltba tévedünk, ámuldozhatunk a csodákon vagy éppen kavaroghat a gyomrunk. Disneylandi bacchanália és kínai kópiák, rémes babák, rajzfilmfigurák, akcióhősök. A felhozatal mellett az üzenet is egyértelmű: a játékgyártás is a szórakoztatóipar része, a többiek, vagyis a képességfejlesztők, a szellemi-tornászok, a kis kreatívok csak a futottak még kategóriába tartoznak.
A játékboltban tehát elsősorban nagyipari termékeket találunk, és ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, más nem is létezik.
Pálfi János szentendrei kiállításán azonban minden az ellenkezőjére fordul, a negyvenhat éves mester fából készült játékait látva, hajlamosak leszünk azt hinni, a témában ismét a magányos hősök ideje jött el. A faipari iskolát végzett, majd dekorációval foglalkozó Pálfi minden bizonnyal akkor "ért haza", amikor elkezdett kisméretű bútorokat, járműveket fúrni-faragni saját készítésű gépeivel, kizárólag fa felhasználásával. Az eredmény lenyűgöző, a játékok egész egyszerűen bravúrosak, minden illesztés a helyén, semmi elbarmolás, olcsó megoldás. Mégse gondoljuk, hogy csupán arról lenne szó, hogy egy precíz mester bababútorral, mozdonnyal, furgonnal próbálja lekoppintani a való világot, és mi, felnőttek elismerően csettin-
tünk. Ezek a tárgyak a szó legnemesebb értelmében játékok, és csak azután míves alkotások.
Nem csoda, hogy a kiállítás vendégkönyvében is oldalakon át egymásba érnek az elismerő bejegyzések, becéző szavak, az ámulatot ragozó közhelyek. Mindezek közül a legértékesebb azonban mégis az lehet, amit egy általános iskolai osztály névsorát kiegészítendő írtak a könyvbe a gyerekek: Ez kirááály!
- legát -
(A kiállítás október 15-ig látható a szentendrei Művészet Malomban)
