Kiállítás: Fából faragó király (Pálfi János játékai)

  • - legát -
  • 2001. október 4.

Lélek

Ajátékot nem csak filozófiai és gyakorlati értelemben kell komolyan venni, hanem az eszközök vonatkozásában is. Egy gondosan elkészített játék már önmagában örömforrás, hát még használat közben! Ilyenkor kizökken a világ, pokolba szaladnak a hétköznapok korra és nemre való tekintet nélkül, a menekülés azonban elmarad, helyette a tapasztalatszerzés sokszor fájdalmas folyamata válik elviselhetővé, sőt élvezetessé.

vKiállításAjátékot nem csak filozófiai és gyakorlati értelemben kell komolyan venni, hanem az eszközök vonatkozásában is. Egy gondosan elkészített játék már önmagában örömforrás, hát még használat közben! Ilyenkor kizökken a világ, pokolba szaladnak a hétköznapok korra és nemre való tekintet nélkül, a menekülés azonban elmarad, helyette a tapasztalatszerzés sokszor fájdalmas folyamata válik elviselhetővé, sőt élvezetessé.

Mivel a dolog gyakorlatilag minden embert érint így vagy úgy, egyáltalán nem meglepő, hogy a játékkészítés ma már ugyanúgy a nagyipar része, mint a kőolaj-finomítás vagy a baromfi-feldolgozás. Itt is természetesen a multik osztják a lapot, ha játékboltba tévedünk, ámuldozhatunk a csodákon vagy éppen kavaroghat a gyomrunk. Disneylandi bacchanália és kínai kópiák, rémes babák, rajzfilmfigurák, akcióhősök. A felhozatal mellett az üzenet is egyértelmű: a játékgyártás is a szórakoztatóipar része, a többiek, vagyis a képességfejlesztők, a szellemi-tornászok, a kis kreatívok csak a futottak még kategóriába tartoznak.

A játékboltban tehát elsősorban nagyipari termékeket találunk, és ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, más nem is létezik.

Pálfi János szentendrei kiállításán azonban minden az ellenkezőjére fordul, a negyvenhat éves mester fából készült játékait látva, hajlamosak leszünk azt hinni, a témában ismét a magányos hősök ideje jött el. A faipari iskolát végzett, majd dekorációval foglalkozó Pálfi minden bizonnyal akkor "ért haza", amikor elkezdett kisméretű bútorokat, járműveket fúrni-faragni saját készítésű gépeivel, kizárólag fa felhasználásával. Az eredmény lenyűgöző, a játékok egész egyszerűen bravúrosak, minden illesztés a helyén, semmi elbarmolás, olcsó megoldás. Mégse gondoljuk, hogy csupán arról lenne szó, hogy egy precíz mester bababútorral, mozdonnyal, furgonnal próbálja lekoppintani a való világot, és mi, felnőttek elismerően csettin-

tünk. Ezek a tárgyak a szó legnemesebb értelmében játékok, és csak azután míves alkotások.

Nem csoda, hogy a kiállítás vendégkönyvében is oldalakon át egymásba érnek az elismerő bejegyzések, becéző szavak, az ámulatot ragozó közhelyek. Mindezek közül a legértékesebb azonban mégis az lehet, amit egy általános iskolai osztály névsorát kiegészítendő írtak a könyvbe a gyerekek: Ez kirááály!

- legát -

(A kiállítás október 15-ig látható a szentendrei Művészet Malomban)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.