Lélek

Magyarországon a hatóságok nemigen tudnak mit kezdeni az illegális partikkal. Míg Angliában külön törvény született a "hangos", "monoton ütemű" bulik visszaszorítására, és a rendőrség agresszívan lép fel az illegálisan helyet foglaló fiatalok ellen, addig Magyarországon senki sem tudja, hogy mi van. Az illegális, féllegális partik szervezőinek egyik legkomolyabb csoportosulása a Szonár Alapítvány. A kuratórium elnökével beszélgettünk.

Németországban két született német konvertitáról nemrég kiderült, hogy egy nemzetközi terrorhálózat tagjaiként merényletterveket szövögetnek. De mi sarkall valakit Nyugaton arra, hogy áttérjen az iszlámra?

A "pro bono publico" munka, vagyis a közjóért ingyenesen vagy jelképes összegért végzett jogi szolgáltatás az angolszász irodák életében napi gyakorlat, a világ más tájain egyelőre egzotikum. A budapesti központtal működő nemzetközi szervezet tavaly óta azon van, hogy nálunk is gyökeret verjen. Állítólag ez a legmegfelelőbb pillanat.

A CEU professzora is részt vesz az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) idén Nobel-békedíjjal elismert munkájában. Az épített környezet klímaváltozással kapcsolatos vizsgálati eredményeinek volt a koordinátora.

Százhat éve adják át a Nobel-békedíjat, s a pénzzel is járó medál kiosztása során sosem csitultak a viták. Idén viszont egy kormányközi klímakutató szervezet munkatársaiként több magyar is akadt a díjazottak között.

"Ha te nem szereted a törvényeket vagy a sztenderdeket, mert te a szabadság zászlaja alatt éled az életed, akkor nyugodtan menj ki a Himalájába, mássz rá fel, a hegyet nem fogja érdekelni, ha belepusztulsz. Akkor esetleg kezded majd tisztelni, hogy van olyan dolog, ami úgy van akkor is, ha téged nem érdekel. One of them is gravity."

Az alternatív rocklegenda, úgy tűnik, megtalálta a neki rendelt elfoglaltságot, a továbbiakban a környezetvédelemnek szenteli életét. Menyhárt Jenő a világ jelenlegi állapotát tarthatatlannak véli, s kiszámíthatatlan fejleményektől tart, ha minden így megy tovább.

A hónap elején Ray Charles-estet adott a határőrség bigbandjével a Károlyi-kertben, aztán Balatonlellén, a Nosztalgia Fesztiválon zenélt több estén át, július 14-én pedig a francia utcabálon harmonikázott. Eredetileg bárzongorista, de aztán inkább a dzsessz felé tájékozódott.

A múlt hét végén immár tizenharmadik országos találkozójukat rendezték a névtelen alkoholisták. A háromnapos eseménynek idén Kecskemét adott otthont. Aki tudott, eljött, hogy megmutassa magát, és nagyobb társaságban is megszabaduljon démonaitól.

"Szetey Gábor vagyok. A Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok és európai... Társ, barát, néha ellenfél. És meleg." A XII. Meleg, Leszbikus Biszexuális és Transznemű Fesztivál megnyitóján hangzottak el ezek a mondatok, amelyek előzményeiről és utóéletéről kérdezzük a szerzőt.

A vád szerint százötvenezer forintért két személyt bérelt fel férje megölésére. A tettesek 2003. január 23-án, baseballütővel és tőrrel gyilkolták meg a férfit, Budapesten, az északi összekötő vasúti hídnál. A közvetítő tíz évet kapott, a tettesek közül az egyik tizennyolc, a másik leghamarabb harminc év múlva szabadulhat. P. Ferencné tizenöt évet kapott felbujtóként. Négy év után eltávozásra mehetett a 33 éves nő, aki egy presszóban ránk is áldozott egy órát a hetvenkettőből.

Körülbelül egy éve beszélt nekünk ("Nem hobbiból sértünk törvényt", Magyar Narancs, 2006. június 29.) a downhill kerékpározás lehetőségeiről, ami azt jelentette, hogy aki Magyarországon szeretné ezt a sportot űzni, szükségszerűen illegalitásba szorul. Azóta csoda történt: Sopron környékén megnyílt az első hivatalos downhill pálya.

Az igazságügyi DNS-azonosítás egyik legkiválóbb honi szakértője szerint semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy az a naiv sajtóközleményekből látszik. Az igazságügyi genetika több tudományterületből építkező tudományág, eszköztárában igen fontos szerepet játszik a statisztika és a valószínűségszámítás, s ezzel a büntetőjogászoknak is tisztában kell lenniük.

Hogy érdemi intézkedések történjenek az ezredforduló óta romló közlekedésbiztonság javítására, ahhoz az évi 1300 halott és a nemzetgazdaságot érő közel 300 milliárd forintos veszteség sem tűnik elégnek. A megoldások kézenfekvőek, a befektetések pedig a jelek szerint gyorsan megtérülnek. A politika mintha óhatatlan veszteségnek tekintené a közlekedés áldozatait.