Álldogálunk úgy háromszázan a budai szálloda előterében, az előadásnak több mint egy órája kellett volna kezdődnie. Néhányan a falat támasztjuk, de a többség pezseg. Nehéz eldönteni, hogy valójában ki ismer kit, mert valamiféle éteri kötelék van köztük, legalábbis erre utal, ahogy rendre csillogó szemmel arcon csókolják egymást, aztán üdvözült mosollyal 5-10 másodpercig szorosan összeölelkezve állnak, majd rövid beszélgetés után továbbsétálnak.
Próbálom kitalálni, melyikük lehet az a fiatal nő, akiről a férje pár napja mesélte, hogy mióta tavaly ellátogatott egy, a "pénzintelligenciáról" szóló tanfolyamra, megbolondult. "Amikor hazajött, olyan volt, mintha holdkóros lenne. Nem mondott egy szót sem, hogy mit tanult, mivel mi, kívülállók, azt úgysem értjük, viszont egyből kidobta a mikrót, mert az káros. Azóta egyre kevesebbet beszél. Olyan, mintha beleszeretett volna valakibe, hiába van itt, gondolatban máshol jár." A háromnapos kezdőkurzus 150 ezer forintba került, amire helyből további 130 ezret fizetett rá, mert úgy a folytatás olcsóbb volt.
Végre megnyílnak az ajtók, és ezer forintért beléphetünk a tágas konferenciaterembe. Az első sorokból hamar elküldenek, mert oda csak az "integráltak" ülhetnek, de középen se jó, mert az a négyeseké, ötösöké és hatosoké. "Ülj hátrébb a salátákhoz vagy a tescósokhoz" - javasolja valaki segítőkészen, úgyhogy biztos ami biztos, beülök leghátulra. Húsz percig nem történik semmi, ketten elöl, egy asztalnál laptopokat nézegetnek. Végül egyikük beleszól a mikrofonba, hogy mielőtt jönne Sanyi, csendesedjünk már el.
Szavainak egy falra vetített mandala, három vászonra nyomtatott egyiptomi maszk és két asztali mécses ad nyomatékot. Elhalkulunk, így hallhatóvá válik a monoton masszázszene. Megint ránk szólnak, csend lesz, és csak a zene duruzsol. Próbálják kikapcsolni, nem megy. Aztán mégis sikerül. "Ez a csend már a Sanyiból jön, erre csak ő képes" - súgja valaki mellettem. Múlnak a percek, háromszáz ember lélegzet-visszafojtva ül, a csendnek kezd ereje lenni. Nagyon várom Sanyit.
Meghatározhatatlan korú, 25 és 50 közötti férfi lép be. Fehér tornacipő, szűk fekete nadrág és bíborvörös, sujtásos, álló gallérú köntös van rajta. ' az, érzem. Leül az egyik laptophoz, matat. Várunk. Feláll, elkezd furcsán grimaszolni meg gesztikulálni. Az elöl ülők nevetgélnek, kicsit kirekesztve érzem magam itt hátul. Utoljára tizenöt éve, egy Amway-szeánszon vártam így az igét, csak az kicsit jobban meg volt szervezve.
"Amióta a férjem a space-esekhez jár, a kurzusokra, hétvégékre, nyári táborra és egyebekre legalább félmillió forintot vagy annál is többet költött, nem tudom pontosan - számolt be szorongva a Narancsnak egy középkorú hölgy a férje mániájáról. - Most egy teljesen önellátó házat akarnak építeni valahol, hogy
ők háromszázan túléljék
a katasztrófát, ami 2012-ben majd bekövetkezik. A családokat teljesen kizárják, a férjem szerint azért, mert ez egy szekta, így mondta nekik a Sanyi is. Hogy ők egymásért lettek teremtve, és mi visszahúzzuk őket, családra, gyerekre meg a katasztrófa miatt úgysem lesz már szükség. Szerintem valamilyen pszichés módszerrel manipulálja őket, és azt a férjem is mondta, hogy a végső lépés az identitásuk lebontása lesz. Azért nem telefonálhatnak hétvégén haza, nehogy megzavarjuk az elméjüket."
Sanyi beszélni kezd. Nagyon figyelek, de eleinte elég nehezen érteni, mert motyog, ráadásul úgy minden negyedik mondata angol, a magyart amerikaias akcentussal, enyhén törve ejti. De különös módon, ha néha belelendül, hibátlan, választékos mondatokban beszél, tökéletes kiejtéssel. Aztán feleszmél, és két magyar mondat közé gyorsan beszúr a "szóval" helyett egy "so"-t. Mintha Hufnágel Pisti ugrott volna haza kicsit téríteni-szédíteni Mézgáékhoz, de a Billy Graham-gyorstalpalón felszedett szentenciákat a biztonság kedvéért félig angolul mondja.
Ám evangelizációról szó sincs, lassan az est tematikája is körvonalazódni kezd. Megtudjuk, hogy a mai tanítás fókuszában az A Course in Miracles című new age-szöveg néhány passzusa áll majd. Sanyi nem sok jóval kecsegtet: "Az újak természetesen úgy mazsoláznak belőle, ahogy akarnak, de aki velünk együtt tanul, annak fel szeretném hívni a figyelmét, hogy nagyon sok jelentést lehet kicsavarni belőle, de igazából megérteni soha nem fogod. So, a Course úgy van prezentálva, hogy közben egy praktikális tréningen mész át, és ott felismered, ahogy tényleg üzemelsz."
A bevezetőben is idézett negyvenperces, végtelenül zagyva expozé után egy hölgy olvas fel a Course erősen hevenyészettnek tűnő magyar fordításából úgy két oldalt. Görcsösen próbálom megfejteni, miről szólhat, hátha megspórolhatom a praktikális tréninget és a százezreket, de csúfosan elbukom. (Az első pár mondatot az érdeklődők kedvéért külön mellékeljük.) Az lehetett a baj, hogy nem a sejtjeimmel hallgattam, ahogy Sanyi kérte, de szerencsére a rákövetkező két órában segít értelmezni az elhangzottakat.
Tömören összefoglalva arról van szó, hogy mi, kívülállók (Sanyi szóhasználatával: tescósok) nem tűzünk ki magunk elé valódi, a lelkünk még romlatlan, de rejtett belső dimenzióival harmóniában álló célokat (a Sanyi-féle spirituális hunglishben "outcome-okat"). Ehelyett szituációorientáltak vagyunk, így sajnos tudatunkat és cselekedeteinket az egónk (Sanyi: "ígó") félelmei vezérlik. Nem annak fényében értékeljük a pillanatnyi helyzetünket, hogy az outcome-unk szempontjából hasznos-e, hanem látszatigazságok dzsungelében bolyongunk. Sanyi közben elküld egy sms-ező fiatalembert: "A te attitűdöd a mi közösségünkben elfogadhatatlan. Menj el, és ne gyere többet." Mi, szerencsések, maradhatunk.
"A feleségemtől tudom, hogy a legelső háromnapos kurzus elején a Sanyi közölte, hogy aki neki nem tetszik, mert negatív, azt hazaküldi.
Az elején még visszaadták a pénzt,
utána már nem, úgyhogy mindenki meghúzta magát. Eleinte sokat beszéltek arról, hogy a space segít, hogy sokkal több pénzed lehessen, mert hát a legtöbben ezért vannak ott. Aztán lassan kiderült, hogy ez inkább valamilyen most formálódó szekta, a pénzszerzés csak a kezdő lépés. Fontosabb a belső út megtalálása és a közösségépítés. A bankok, a biztosítók a legfőbb gonoszok, de a pénz amúgy is csak káros kötelék, úgyhogy előbb-utóbb meg kell majd szabadulni a lakásaiktól, értékeiktől. Lehet, hogy amikor majd beköltöznek a házba, a pénzüket is oda kell adni a Sanyinak, de ezt nem tudom biztosan. Nagyon félek, hogy teljesen tönkre fogja tenni a családunkat."
Valószínűleg állatias, tescós létállapotom az oka, de nagyon várom már a szünetet, hogy a boltban végre egy kiadósat dőzsölhessek az ásványvizek között. Ám a szünet előtt még kihámozni vélem Sanyi cikornyás mondataiból, hogy a space-es tanok és módszerek valójában
három egységre
bonthatók. A spirituális a most megismert, Sanyi-féle Course-interpretáció. Ennek a materiális világhoz fűződő, sejt- és kristályszintű viszonyát a kvantumfizika írja le, "ahogy a hidrogén és az oxigénatomok egyesülnek". Valódi lényünk és céljaink megismerésének, valamint az azokat blokkoló, korábbi problémák feltárásának és integrálásának az eszköze pedig az NLP, azaz a neurolingvisztikai programozás nevű pszichoterápiás módszer lesz majd. Sanyi egy gyors kitérő erejéig még kifejti, hogy nem szabad olyan pártra szavazni, amelyik egészségügyi reformot akar, mert az ő egyik családtagja nagyon beteg, kórházban van, és nagyon úgy néz ki, hogy "meg fogják ölni". Érintőlegesen szó esik valamilyen gonosz zsidó főhivatalról is, de a mibenlétéről sajnos nem tudunk meg többet. A szünetben, miután engedtem alantas konzumösztöneimnek, az ölelkező emberek beszélgetésfoszlányait próbálom elcsípni. Sorjáznak a sikersztorik. "Most már ott tartok, hogy a pillám mögé nézek, és érzem a szinteket, a váltásokat. Fantasztikus nyugodtságot, letisztultságot ad. Közben a múltkor kitettem egy célt, aztán pár nappal később bejött egy egymilliós üzlet." "Az egyik nap eszembe jutott, hogy mennyire szeretnék elutazni, másnap kiderült, hogy pont ilyen embert keresnek egy hétre trénernek Párizsba."
A szünet után Sanyi átengedi a fórumot a kérdéseknek. Egy tescós kötözködni kezd: összeegyeztethető-e, hogy a Course spirituális tanítását a pénzszerzés szolgálatába állítsuk? "Igen!" - válaszol mosolyogva Sanyi, a space-esek megtapsolják a frappáns replikát. Az egyik hölgynek nagyon tetszettek az elhangzottak, szeretne csatlakozni, ám Sanyi lehűti: a magyarok negatív hozzáállása, a túl sok okoskodó miatt ő nem tart több tanfolyamot kezdőknek. Ha lesz a haladók között, aki alkalmas rá és hajlandó, akkor majd talán, de Sanyi letett rólunk. Szeretném megkérdezni, hogy akkor mire fel a nyílt nap, de nem merem.
Jó hír viszont, hogy Sanyi marad, mert a space-es közösségben nagyon jó jelek mutatkoznak, és az ő dolga most ezeknek az erősítése. "Relax. A Course nem akar veled beszélgetni. No questions asked. So. Akik nagyon félnek, azok már rögtön az elején bírálásba kezdenek, és az pont jó, hisz egy irányba megy azzal, ahogy én."
Célok kitűzése
"A szentlélek céljának gyakorlati alkalmazása végtelenül egyszerű, ám kétségtelen. Tulajdonképpen ahhoz, hogy egyszerű legyen, kétségtelennek is kell lennie. Az egyszerű azt jelenti, hogy könnyű megérteni, és ennek nyilvánvalóan világosnak kell lennie. A szentlélek célkitűzése általános. ' most veled fog dolgozni, hogy specifikus legyen. Vannak bizonyos konkrétan meghatározott támpontok, melyeket ő biztosít valamennyi helyzetben. De ne feledd, hogy te még nem ismered fel általános érvényű alkalmazásukat. Ezért elengedhetetlen jelenleg még, hogy használd ezeket a támpontokat minden egyes helyzetben, egészen addig, amíg biztosabbá nem válsz abban, hogy miként láss túl az egyes helyzeteken, ami már olyan megértés, ami sokkal szélesebb annál, mint amivel most rendelkezel."
Sanyi angol Course-példánya több mint 750 oldalas, a felolvasott rész valahol a közepén van. További idézetek a szervezet honlapján: www.comtud.com.
