Magyar Narancs: Jó hírnevének öregbítésén túl mi késztethet egy jól menő ügyvédi irodát arra, hogy egy csóró civil szervezet ügyes-bajos dolgaival foglalkozzon?
Barabás Tamás: Az angolszász világban egyre népszerűbb a felismerés, hogy senkinek sem szabad elfeledkeznie a társadalmi közegről, amelynek a boldogulását köszönheti. Az ügyvédek kitüntetett helyzetben vannak: kezükben egy értékes eszköz, a jogismeret, amivel elősegíthetik mások boldogulását. Ez a többlettudás - amivel persze igen jól lehet keresni - viszont felelősséggel jár. Megpróbálnak hát valamit visszaforgatni belőle, ezt a közösségek is elvárják. Emellett erős a hivatásrendi öntudat, Amerikában ez a jogászi kultúra szerves része. Minél jobban megy egy ügyvédnek, annál kevésbé teheti meg, hogy ne vigyen évi egy-két, lehetőleg komoly társadalmi hatású ügyet ingyenesen. A verseny pokoli erős, az élmezőnyben mindenhol a legjobb helyeken végzett ügyvédeket találni. Hogy tegyünk akkor különbséget? Erre találták ki, hogy mérjük azt is, ki mennyi pro bono munkát végez. Ebből a belterjes versengésből a társadalom nem keveset profitál: 2006-ban az USA-ban a 200 legnagyobb irodában dolgozó ügyvédek fejenként 100, összesen 4,2 millió közhasznú munkaórát végeztek. Az ügyvédeket és bírókat tömörítő American Bar Association szabályzata egyébként azt javasolja, hogy tagjai legalább 50 munkaórát áldozzanak évente a közjó előmozdítása érdekében. Egyes helyi kamarák ezt kötelezővé teszik, és jelentést is kérnek róla. A pro bono a perekben nyújtott jogi képviseleten kívül tanácsadást, oktatást, kutatást, jogi ügyintézést is jelenthet.
MN: Ha ez ilyen olajozottan megy, milyen megfontolásból alapították a PILI-t?
BT: A pro bono a világ jó részében ismeretlen. Holott az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés gyakran épp azok számára a legfontosabb, akik nem tudják megfizetni. A PILI-t 1997-ben a Columbia Egyetemen pont ezért alapították. Ügyvédek és aktivisták világszerte azon vannak, hogy a közérdek képviseletére ösztönözzék a helyi jogásztársadalmat, és megszülessenek az ehhez szükséges tapasztalatok, összefogások, programok. Ma nemzetközi civil szervezetként működünk, a központ a számos kelet-közép-európai ügy miatt került Budapestre, de van moszkvai, New York-i, belgrádi és pekingi regionális irodánk is. Sok program fut, a legizgalmasabb talán a globális ügyközvetítő iroda. Nemrég egy ciprusi menekültekkel foglalkozó szervezetet hoztunk össze egy New York-i irodával, előtte cseh környezetvédőket magyar és brit ügyvédekkel - nekik volt speciális szakismeretük.
MN: Ennek az egésznek nálunk sincs semmilyen előzménye?
BT: Az ügyvédeknek a reformkor óta igen erős a társadalmi szerepük, és az ezzel járó kötelességtudat már a Monarchia idején is megmutatta magát. Eötvös Károly a tiszaeszlári pert ennek szellemében vitte. Akkortájt történt, hogy egy vidéki ügyvéd kiszögezte az ajtajára, hogy vasárnaponként kettő és négy között ingyen fogad. 't ugyan konkurensei tisztességtelen piaci magatartás miatt még feljelentették, mondván, így próbál magának ügyfeleket szerezni. Az etikai eljárás viszont kimondta, hogy a hazai ügyvédség legszebb hagyományához tartozik, ha díjmentesen segít valaki a leginkább rászorulóknak.
MN: Hogy akarják erről lefújni a port? Megpróbálják elérni, hogy beépüljön a kamarai elvárások közé?
BT: Kelet-Közép-Európában ez irreális és igazságtalan volna, rengeteg a kis praxissal rendelkező vagy túlélésért hajtó iroda. Ezért az önkéntességre helyezzük a hangsúlyt. Egyébként megfigyelhető, hogy szinte minden ügyvéd magától is cipel akár éveken át is egy-két olyan ügyet, amiből nincs igazán pénze. Viszont igazságérzete, szociális érzékenysége, esetleg szakmai hiúsága hajtja. Azt szeretnénk, ha ez szervezetten működne.
MN: Magyarországon miért a civil szervezetekre koncentrálva, és miért most próbálják begyújtani a rakétákat?
BT: Mostanra alakult ki egy erős praxissal rendelkező réteg, melynek már egyre több ideje van arra, hogy a közjóért is cselekedjen. Ez a generáció, amely a rendszerváltozáskor kezdett dolgozni, többnyire nemzetközi irodáknál van, vagy már önálló. 'k rendkívül nyitottak. Eközben a nyugati világhoz hasonlóan az állam itt is több területről húzódik vissza. Az üres térben sokszor ott a civil szektor, ők látják és csatornázzák be a társadalmi problémákat, konfliktusokat, amelyeket aztán egy jogász segedelmével el lehet vinni Strasbourgig is. A civilek pénzügyi támogatása egyre kisebb, aligha van pénzük jogászra, a nép ügyvédjét társadalmi szervezetek nem használhatják. Miközben ha valamiféle állami feladatot látnak el - mondjuk, fenntartanak egy időseket gondozó intézményt -, nap nap után jogi problémákkal szembesülnek. És persze ott van az is, hogy az ügyvédi társadalom nagyon sokat gürizett a gazdasági rendszerváltás során, de ehhez képest inkább a negatív sztorik kaptak publicitást. Van tehát ebben jó értelemben vett pozicionálás is. Azt szeretnék, ha valós képet kapna róluk a társadalom.
MN: Ehhez az kéne, hogy az irodák tömegesen kapcsolódjanak be a kezdeményezésbe.
BT: Ha erősödik a középosztály, szélesebb lesz az ügyvédi réteg is, amely ebben részt vehet. De mindenképpen lassan kibontakozó, emberről emberre haladó folyamat lesz.
MN: Eddig kiket nyertek meg, és milyen típusú ügyeket visznek? A konferencián (október 18-19-én rendezték Budapesten az első Európai Pro Bono Fórumot) nemzetközi irodák képviselőit láttam, magyar sztárügyvédek nem voltak.
BT: A PILI amerikai kezdeményezés, kézenfekvő volt elsőként a hazai partnereik felé nyitni. Egyelőre tizenegy nagy hazai iroda vesz részt, amelyek tizenhárom szervezet tizenhét ügyével foglalkoztak. Mivel rengeteg a munkájuk, inkább kisebb ügyeket vállalnak: alapszabály-módosítást, alapító okiratot, adójogi kérdések megoldását. De van iroda, amely hátrányos helyzetű tehetséges joghallgatóknak tart olyan üzleti jogi tanfolyamot, amely az ELTE-n sem érhető el.
MN: Hogyan találnak egymásra a felek?
BT: Hamarosan indul egy honlap, a www.probonougyved.hu, amely abban segíti az ügyvédeket, hogy megleljék az "érdemes" civil szervezeteket. Mindig le kell ülni, és világossá tenni a civil szervezet számára, hogy mi az ügyvédet kívánó jogi természetű probléma, és mi a más jellegű dolog, mondjuk lobbizás egy törvényjavaslatért, vagy szervezési, szervezeti-működésbeli kérdés. Gyakran találkozunk gomolygó problémahalmazokkal, amelyekből azonban az ügyvédeknek csak a jogi probléma érdekes. Utána keressük meg a legjobb szakembert.
MN: Ingyenmunkáért el lehet várni ugyanazt a minőséget?
BT: Ezek a cégek jelentős ügyfeleknek magas szintű, makulátlan szolgáltatást végeznek. Nem is tudnak szerintem másként dolgozni.
MN: Nagy visszhangot kiváltó, potenciálisan precedensértékű ügyet is sikerült már kiközvetíteni?
BT: A roma gyerekek iskolai szegregációja ellen pereskedő Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítványnak az Allen&Overy segít. 'k írták a Miskolc város önkormányzatával szemben indított kártérítési per keresetlevelét. Ez egy mérföldkő.
MN: Miért nem a szegregáció ellen indított perbe szálltak be?
BT: Akkor még nem tudtak egymásról. De keressük a nagy és "méltó", szimbolikus ügyeket. Viszont az irodák még óvatosak. Tartanak a notórius pereskedőktől, zavarosban halászóktól, attól, hogy bizonytalan hátterű civil szervezetet képviseljenek. Ezért mi néhány beszélgetéssel, egy kis oknyomozással szűrünk közülük.
MN: A közjó érdekében az irodák bárkivel konfrontálódnak?
BT: A Latham & Watkins pár éve Texasban a halálsorról hozott vissza egy embert. Az USA Legfelsőbb Bíróságán folyó ügyben az Allen& Overy tizenegy, Guantánamón fogva tartott jemeni állampolgár képviseletét látja el 2002 óta. Egy kormánytisztviselő a céget nevesítve sajtóközleményben fejezte ki rosszallását, hazafiatlan tettnek bélyegezve, hogy "terroristákat" védenek.
MN: Ez nem inkább reklám? Bush népszerűsége a padlón, Guantánamót a közvélemény jelentős része elítéli.
BT: Nyilván nem mennek fejjel a falnak, de a tapasztalat szerint akár saját klienseik neheztelését is vállalják. Több olyan ügyről hallani, ahol konkrét üzleti hátránya származott egy irodának abból, hogy kit képviselt ingyen.
MN: Itthon mi várható? Ellentmondásos társadalmi megítélésű ügyekben is felbukkanhatnak? Perre mennének mondjuk egy befolyásos magáncéggel vagy az állami autópálya-kezelővel egy lakóközösség - tegyük, fel jogos - követelése érdekében?
BT: Ezt ma még talán nem, de később, amikor a politikai és az üzleti szféra egy kicsivel messzebb kerül egymástól, talán már igen. Akinek olyan a praxisa, hogy kormányzati szerv véletlenül sem lehetne egyébként az ügyfele, az már szerintem most is simán vinne ilyen ügyet. Pláne, ha szakmai kihívást érez.
Ugyanez zöldben
A környezetvédelmi vonatkozású jogi ügyek ingyenes képviseletére szakosodott EMLA (Environmental Management and Law Association - Környezeti Menedzsment és Jog Egyesület) is az USA-ból, egy magyar jogászprofesszor és egy magyar származású amerikai ösztöndíjas találkozásával indult. Amerikában már akkor is számtalan, főállásban ingyenes jogsegélyt nyújtó "vállalkozás" létezett, Kelet-Európában viszont ekkortájt környezetvédelmi ügyekben mindig felbillent a tárgyalóterem. A környezetszenynyezők meg tudták fizetni a legjobb ügyvédeket, a lakóközösségek viszont ott álltak üres zsebbel. Az erőviszonyok kiegyenlítése és a környezeti demokrácia erősítése érdekében tizenöt éve egyetemi tanárok és magyar kötödésű amerikai diákok Budapesten megalapították az EMLA egyesületet, a két évvel később induló iroda az első ilyen kezdeményezés az egykori keleti blokk országaiban. Az amerikai precedensjog miatt egy ún. Public Interest Law Firm alapos válogatás után összes energiáját olyan ügynek szenteli, amelytől siker esetén az egész joggyakorlat befolyásolását remélheti. Az EMLA evvel szemben lényegében senkit sem utasít el. Ügyfeleik általában környezetvédő civil szervezetek és helyi lakóközösségek. De lehetnek magánszemélyek is, mint legutóbb az a falusi, akinek lakóhelyén élelmes vállalkozók fűtőanyagként árulják a pokoli bűzt árasztó hulladék rongyot, és ők segítenek képviselni azt az asszonyt is, aki a fővárosi légszennyezettséget, illetve az önkormányzatot okolja egészségének leromlása miatt. Hatvan folyamatban levő ügyüket ma négy ügyvéd viszi. 'k maguk nem kezdeményeznek eljárásokat, de a nagy nyilvánosságot szerzett környezeti konfliktusok - autópályaperek, hulladékégetők, cementművek, Paks - felperesei mögött rendre őket találjuk. Az országos horderejű és ellentmondásos társadalmi megítélésű esetekben az ügyféllel hosszas tényfeltáró vitát folytatva mérlegelik, hogy a közérdeket szolgálja-e a beavatkozásuk. Sikermutatójuk 40 százalék körüli és típusfüggő: a presztízsberuházásoknál jóval szerényebb, kisebb és közepes ügyekben magasabb. Például az akkumulátorbontókkal kapcsolatos szinte összes pert megnyerték, ahogy a környező településeket képviselve győztek a garéi vagy a győri hulladékégető esetében is. Szolgáltatásaik ingyenesek, ám az ingatlan értékcsökkenése miatt indított eljárásoknál, ha munkadíjat nem is, az elnyert kártérítési összeg 10 százalékát egy ideje elkérik. A pro bono munka során szerzett tapasztalat, úgy tűnik, a piacon is hasznosítható. Az első időkben többek között a Rockefeller Brothers alapítvány támogatásából élő EMLA ma kormányoknak és az EU-nak végzett szakértői munkából el tudja tartani magát. A kontinensen jó renoméval rendelkező iroda munkatársai nemrég vezető szakértői lettek annak a konzorciumnak, amely a török és a horvát uniós jogharmonizáció környezetvédelmi fejezeteit teszi rendbe, de képviselőjük ott ül a környezeti demokrácia jogi alapkövének számító aarhusi nemzetközi egyezmény betartása felett őrködő bizottságban is.
