Lélek

Január közepén alakult meg a Magyar Tetoválómûvészek Társasága (MTMT). Az alapítók célja nem kevesebb, mint hogy az igényesség és a mûvészi színvonal nagyobb figyelmet kapjon.

A szökõár után rengeteg hír érkezett Thaiföldrõl. Kevesebb Srí Lankáról, Indiából, és szinte alig Indonéziából, pedig a legtöbben - mintegy százhatvanezren - ott haltak meg. Tíz nap is eltelt, mire a polgárháborús övezetbe beengedték az elsõ külföldi orvoscsoportot. A magyarok között ott volt Toldy-Schedel Emil harminchárom éves belgyógyász. (Portréját lásd: Fiatal felnõttkor, Magyar Narancs, 2004. szeptember 16.)

Bulvárgyanús hír jelent meg a Népszabadságban (Hajléktalanok a bányászok múzeumában, 2005. január 5.): a frissen felújított salgótarjáni Bányamúzeumot hajléktalanok foglalták el, többüket korábban tbc-vel kezelték. A kis színest ezúton megfosztjuk vad árnyalataitól, de ami marad, az is nagyon jellegzetes.

A Dániában élõ tudós az elsõ szakember, aki most megjelent könyvében (Egy klónozó vallomásai) teljes nyíltsággal beszél a klónozás buktatóiról és kudarcairól, bemutatja a történetét, módszereit és perspektíváit. Vajta Gábor a legfeljebb száz gyakorló klónozó egyike: nevéhez fûzõdik a kézi klónozás (HMC - hand-made cloning).

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma legutóbbi, 2004. júniusi országjelentésében leminõsítette Magyarországot az emberkereskedelem elleni védekezés hatékonyságának szempontjából. Olyan országok közé sorolta, mint Grúzia, Albánia, Angola, Etiópia, Kambodzsa, Indonézia, Malajzia, Thaiföld.

A melegházasság politikai slágertéma lett. Bush fúrta - gyõzött. Igaz, ellenfele, Kerry sem engedélyezte volna. A spanyol Zapatero beígérte és nyert. Buttiglione EP-biztos visszalépett, mert lekezelõen beszélt a szexuális kisebbségekrõl. Akkor most hol a szabadság hazája?

Ünneplõbe öltözött lelkek, idegbaj, gajra ment süteményhegyek. Karácsony, vagy amit akartok.

Mi tagadás, látványos volt, amikor egy motorkerékpáron ülve megjelent a semmibõl, fekvõ helyzetben összement 40 centisre, elõvarázsolt egy automobilt, megjósolta a lottószámokat, teleportálta magát egy mûholdon keresztül televizionált homokos tengerpartra, és eltüntetett 13 nézõt (inklúding Détár Enikõ) - de ilyesmikre számítani lehetett. Az viszont valódi sokként hatott, hogy Balázs Pali, Korda György és Zalatnay Cini neve is elhangzott a mágus szájából a színpadon.

A rossz idõjárás miatt pénteken elmaradt a "központi" rendezvény, így az egy nappal korábban, a Nyugati téri aluljáróban Az Utca Embere, a Fegyver Helyett Kenyér és a Zöld Fiatalok demonstratív virrasztása, a Szolidaritás Éjszakája vált az idei hajléktalannap legharsányabb eseményévé. Néhány elszánt nõ azonban házi süteménnyel ostromolta a társadalom perifériáját. Elkísértük éjjeli portyáján a Muffinkommandót.

Gondolatai 64 fekete és fehér négyzet körül cikáznak, szellemi energiájának nagy részét majd' 20 éve egyetlen célnak szenteli: sarokba szorítani egy fakirályt egy fatáblán. A hétköznapi tónusok is ettõl függõen sötétebbek vagy világosabbak. Ma már - néhány héttel a Kramnyik elleni 7-7-es döntetlennel és így az orosz címvédésével végzõdött világbajnoki döntõ után - minden világos.

A gödöllõi Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének igazgatója szerint gyökeres változásra van szükség a hazai mezõgazdasági viszonyokat illetõen. Ehhez azonban elõbb a "vidék", a "vidékiség" fogalmát is újra kellene definiálni.

Nemrégiben egy mindig feketében járó fiatalember arról igyekezett meggyõzni, hogy a rendszeres temetõlátogatás nemcsak a nyugdíjas özvegyek számára egészséges elfoglaltság: "Mutass még egy helyet Pesten, ahol ennyi zöld és ilyen csend van! Ami ennyire fenséges!" Lelkesedése annyira magával ragadott, hogy a múlt héten nemcsak azokba a temetõkbe látogattam el, ahol rokonaim és ismerõseim nyugodnak - többé-kevésbé - békében, hanem a Kegyeleti Múzeumba is.

Hülyére dolgozza magát. Belebetegszik az idegeskedésbe. A házimunkában csak magára számíthat. Megfájdul a feje a vitától. Le sem hunyta a szemét, feláldozta az életét. És hol van, aki mindezt észreveszi?

A Mozgó Világ legutóbbi számában A depresszióipar címmel megjelent tanulmányát egyesek botrányosnak, mások új kapukat döngetõen merésznek tartják. A tanulmány fõként Amerikában publikált esetekre és kutatásokra támaszkodva megkérdõjelezi az antidepresszáns gyógyszerek hatékonyságát. Az 50 éves pszichológus tíz éve a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének tudományos munkatársa.