"Nem akarunk műteni" (Vincze Krisztina, az Országos Bábaszövetség elnöke)

  • Orosz Ildikó
  • 2007. május 10.

Lélek

Az első hazai szülésznői szakmai és érdekvédelmi szervezet öt évvel ezelőtt alakult. Folyóiratot alapítottak, honlapot működtetnek, konferenciákat, továbbképzéseket szerveznek, sőt a kismamák bevonásával megválasztják az év bábáját is.

Magyar Narancs: A szakmai szempontokon túl mi indokolta, hogy szövetségbe tömörüljenek?

Vincze Krisztina: Korábban szinte az orvosok csatolt részeként, teljes szakmai elszigeteltségben dolgoztunk, nem tudtuk, mi történik a szomszéd kórházban, a külföldi gyakorlatról nem is beszélve. A szövetség ezen igyekszik változtatni. Van egy bábakörünk, ahol havonta egyszer pszichológus segítségével beszélgetünk a szülésélményekről; meg tudjuk osztani egymással, ha egy szép vagy különleges szülést kísértünk, és segítséget kapunk a traumatizáló élmények feldolgozásához is. Részben a tevékenységünknek köszönhető, hogy a Szent Imre Kórház szülésznői útjára indították a régi hagyományt felelevenítő "Bábafonót", melynek keretében sorra látogatjuk a kórházakat, személyes és szakmai tapasztalatcsere céljából.

MN: Milyen előnnyel jár a nagyobb szülésznői önállóság?

VK: Gazdaságtalan az országnak, hogy tizenegy évig képeznek egy szülész-nőgyógyászt azért, hogy jelen legyen egy normál élettani szülésnél. A szülések 85-90 százaléka magától is komplikációmentesen lezajlik, ehhez Nyugaton már a legtöbb helyen nem alkalmaznak főállású szülész-nőgyógyászokat. Ott a szülésznő felsőfokú képzettségű, kompetens szakember, aki fel van készülve azoknak az eseteknek a felismerésére, amelyek már nem tartoznak ebbe a kategóriába. Olyasmi ez, mint a háziorvos és a szakellátó viszonya. Angliában már átalakították a rendszert, és sokszoros többségben vannak a bábák az orvosokkal szemben. A szülész-nőgyógyászok csak a képzettségi szintjüknek megfelelő kóros, komplikált esetekkel foglalkoznak, a többi a bábák dolga. Ehhez képest ma Magyarországon körülbelül 2000 bábára háromszor annyi szülész-nőgyógyász jut. A struktúraváltás nagyon nehéz és hosszadalmas folyamat, de hosszú távon rengeteget lehetne spórolni vele.

MN: Ehhez a szülésznők képzésének is fel kellene zárkóznia. Hogy állunk ezzel?

VK: Eddig a szülésznők hároméves felsőfokú OKJ-képzésen vettek részt, de idén ez már főiskolai szintűvé alakult. Természetesen rengeteg a kiegészítenivaló, de a képzés egész jól megfelel az EU-direktívákban megfogalmazott elvárásoknak, vagyis olyasmit is megtanítanak, amit a magyar szülészetben még nincs lehetőségük alkalmazni, a külföldi bábapraxisban azonban az alapfeladatok közé tartozik. Nálunk a szülésznők keze nagyon meg van kötve. A gyakorlat azt mutatja, hogy ahol a főorvos beengedi az osztályra az alternatív megoldásokat, az az osztály át fog alakulni, és megnő a szülésznő szerepe is. Ám ha győzedelmeskedik a rutin, akkor hiába ígéri meg az orvos a kismamának, hogy nem lesz például gátmetszés, csak ha feltétlenül szükséges - a tapasztalt szülésznő a választott orvos nevét hallva már pontosan tudja, hogy lesz-e lehetőség a gátvédelemre, vagy "feltétlenül" szükséges lesz a gátmetszés. Ma gyakorlatilag a Dél-pesti Kórház az egyetlen, ahol Csákány M. György főorvos irányításával bevezették, hogy bábák kísérik a szülést. Ez precedens értékű kezdeményezés.

MN: Mit jelent ez a gyakorlatban?

VK: A változás a szakembernek látványos, a laikus számára azonban alig észrevehető. Az egy mítosz, hogy a kismama fogad egy orvost, aki ott lesz vele végig a szülés alatt, és fogja a kezét. Sokan az első szülésnél döbbenten szembesülnek avval, hogy a választott orvos óránként egyszer-kétszer arra jár, s valójában a szülésznő van a kismamával, akit ő ott lát életében először. Ez teljesen rendben van így, pontosan megfelel a munkaköri leírásoknak, a gond csak az, hogy a kismamák az orvoshoz kötődve hordják ki a babájukat, ezért nehezen feldolgozható csalódás számukra, hogy más a valóság, mint ahogy azt kilenc hónapon keresztül megálmodták. Az orvos általában csak a szülés végén van tartósan jelen, konzervatív helyen csinál egy gátmetszést - alternatív helyeken ettől már eltekintenek, néha az első szülésnél is. A bába az, aki igazán sok időt tölt a szülő nővel, ezért a normál szülés folyamataiban sokkal nagyobb tapasztalata van - nem azért, mert zseni, hanem mert akár 8-10 órán át egy levegőt szív a szülő nővel. A tapasztaltabb bábáknak az orvosok informálisan bár, de rendszeresen kikérik a véleményüket. A szülésznőnek van ideje kivárni, nem érdeke az oxytocin, a császármetszés, mert nem tud és nem is akar műteni. Szögezzük le, hogy a WHO-ajánlások szerint a klinikákon, tehát a legveszélyeztetettebb, legkomplikáltabb eseteket tömörítő intézményekben 12 százalék lehet a császármetszések aránya, egyéb intézményekben pedig nyolc. Ehhez képest Magyarországon az országos átlag 25 százaléknál több, egyes klinikákon 38 százalék, vagy még magasabb. Ez szakmailag semmiképpen nem indokolható.

MN: Mi a különbség a szülésznő és a bába között?

VK: A bába a szülésznő szinonimája, de a mi értelmezésünkben a bába annyival több, hogy magasabb szintű tudása és nagyobb kompetenciája van, valamint holisztikus szemléletű, s nagyobb felelősséget képes vállalni, mint egy egyszerű orvosasszisztens.

MN: A régi bábák végigkísérték a nők útját a várandósságtól a szülésen át a gyermekágyig. Most viszont semmi folytonosság nincs.

VK: A legtöbb fejlett országban ma is ugyanaz a személy végzi az egymással szorosan összefüggő szakmai tevékenységeket. Az anyává válás nem a szülés aktusával történik meg. Ma a kismama kilenc hónapig jár egy védőnőhöz, aztán elmegy szülni, a szülőszobán találkozik egy szülésznővel, a gyermekágy idején más szülésznőkkel, csecsemősökkel, aztán megint megy vissza a védőnőhöz. Nemigen tudja feldolgozni az élményt. Sok védőnő próbál segíteni, de nehéz úgy, hogy a szülésnél nincs jelen. Másrészt a szülésznő sokkal hatékonyabban tud segíteni, ha már ismeri a kismama előtörténetét, a személyiségét. De a legtöbb intézményben az a gyakorlat, hogy a kismama és a szülésznő csak a 36. hét után találkozik, a rutinszerű CTG-vizsgálatok megkezdésekor, mivel ezeket a szülőszobákon végzik. Tudunk olyan helyről, ahol kifejezetten ellenzi a vezető főorvos, hogy a szülésnél segédkező szülésznő a gyermekágy idején, ebben a nagyon érzékeny időszakban felkeresse a kórteremben a kismamát, hogy a testét-lelkét együttesen ápolja. Az ilyen tiltások jól mutatják, hogy pontosan ezek azok a veszélyes vizek, ahol a társadalmi nyomásra legkönnyebben elindulhatnak a változások. Természetesen nem minden szülésznő igényli az önálló munkavégzést, nem minden kismama vágyik az utógondozásra, és nem minden védőnő akar a szüléssel is foglalkozni. De egyre többen - és nekik lehetőséget kell adni. Fogyasztói társadalomban élünk, meg kell tanulnunk sokkal jobban alkalmazkodni a kismamák elvárásaihoz. A tenyerünkön kell hordoznunk őket, felismerve, hogy a rendszer hatékonyabbá és átjárhatóbbá tétele mindannyiunk közös érdeke.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.