Magyar Narancs: Soha nem tudtam rávenni a nagymamámat, hogy egyen inkább teljes kiőrlésű barna kenyeret a finomított fehérlisztből készült helyett, mert azt mondta, az rossz ízű, és különben is, a "szegények kenyere". Nem is kell a legidősebb generációig menni, a kérdés ugyanaz: a kialakult étkezési szokások, a hagyományos ízek rabjai vagyunk?
Antal Emese: Gyerekkorban kell elkezdeni az egészséges táplálkozás vagy inkább életmód megtanítását, hiszen ez is éppúgy tanulandó, mint az írás-olvasás. Ha a gyerek jól tanulja meg, akkor a későbbiekben megmarad. Míg egy felnőtt beidegződött szokását sokkal nehezebb megváltoztatni, jóval több pénz, energia.
MN: A BBC nemrég bemutatott egy angliai riportot arról, ahogy egészen kicsi gyerekek csoportos foglalkozáson tanultak helyesen enni. Például közösen válogatták, rakosgatták az ételeket aszerint, hogy melyik egészséges vagy egészségtelen.
AE: Ma már nálunk is vannak hasonló kezdeményezések, például óvodai programok, igaz, ezeket egy nonprofit szervezet indította. Szerintem mostanra az államok rájöttek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, hiszen kimutatható: ha a prevencióra áldoznak, akkor az - ugyan hosszú távon, de - megtérül. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk, hozzáteszem: ez a politikától is függ. Legalább tíz-tizenöt év, egy generációváltás kell a változáshoz, míg a politikusok általában négy évre vagy még rövidebb időre terveznek.
MN: Az iskolai büfék reformja is állami döntéssel indult, azután teljesen felhígult. Miközben az elmúlt öt évben gyakorlatilag megkétszereződött a túlsúllyal küzdő gyerekek száma.
AE: A büféreform sem áll meg egymagában: ha ezzel párhuzamosan nem oktatjuk a pedagógust, sőt nem oktatjuk a szülőt, akkor lehet, hogy a gyerek a jó dolgokat veszi meg a büfében, de hazamegy, és a szülő adja neki a nem megfelelő ételeket. Ez egy soktényezős harc. Az alaptantervben már szerepel, hogy az egészséges táplálkozásról valamilyen formában szót kell ejteni, mondjuk biológiaórán vagy szülői értekezleten. Ehhez a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége készített is az alsósoknak, felsősöknek és a szülőknek egy bemutatóórát, a tanárok számára ingyenes segédanyagot is, amit sokan letöltöttek. Ez az egy óra persze kevés, de az a fontos, hogy vannak különféle kezdeményezések. Az öszszefogást viszont hiányolom. Mert mindenki kicsiben csinálja a saját dolgát, de ezeknek az összehangolása hiányzik.
MN: Pedig nyilvánvalóan össztársadalmi problémáról van szó, hiszen a magyar lakosság több mint fele elhízott vagy túlsúllyal küzd. Hol rontjuk el?
AE: Az információ- és a tudáshiányt mondhatnám - de inkább a tudásét, mert információ manapság már van. Sőt. Mivel az egészséges életmód divatba jött, és mindenhol ezt hallani, rengeteg fals információ jelenik meg, gondoljunk csak a különféle fogyókúrákra. Megy az attrakcióhajhászás, és sajnos az emberek erre kaphatóak. Szélsőségekben gondolkodnak, miközben az arany középutat elvesztik. Pedig tényleg nincs tiltott élelmiszer, csak betartandó mennyiségek és gyakoriság van.
MN: Felmérések bizonyították, hogy napjainkban a magyar emberek is sokkal jobban keresik az egészséges életmóddal kapcsolatos információkat. Ugyanakkor sokkal inkább az ismerősökön, barátokon keresztül tájékozódnak, és kevésbé szívesen fordulnak szakemberekhez. A fejekben mintha az lenne, hogy annak kell dietetikus, aki beteg.
AE: Magyarországon a dietetikusok több mint nyolcvan százaléka kórházban dolgozik - sehol a világon nem ez az arány, a szakembereknek legalább a fele a prevencióban vesz részt. Például hatósági intézményekben, élelmiszer-biztonsági területen, cégeknél vagy háziorvosok mellett. Magyarországon ez nem az alapellátás része, de azért van néhány háziorvos, aki keres maga mellé dietetikust. Igaz, akkor ezt magának kell fizetnie, mert az OEP nem finanszírozza. Januártól a mi szervezetünk is elindított egy tanácsadó szolgáltatást, ahová be lehet jelentkezni, ugyanúgy, mint egy rendelőbe. Igaz, akik hozzánk jönnek, azoknak többnyire van már valamilyen problémájuk, vese-, cukorbetegség stb. Sajnos még nem jellemző, hogy azért kérnek tanácsot, mert egészségesebbek szeretnének lenni és száz évig élni.
MN: Ha valaki rendelkezik a megfelelő ismeretekkel, nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezeknek megfelelően cselekszik. Nem akarunk jót magunknak?
AE: Azt tapasztalom, hogy a felelősségtudat hiányzik. A fiatal úgy gondolja, "mit szövegelnek itt, hogy tíz év múlva milyen bajom lesz, igenis megiszom mindennap az energiaitalt, és mindennap bemegyek a gyorsétterembe". Megjegyzem, az energiaitalokat bizonyos stresszes időszakokban lehet fogyasztani, sportolóknak is ajánlott kemény edzések alatt, de nem mindennap, hiszen a cigarettához, kávéhoz hasonló függőséget okozhat. Az idős viszont azt mondja, hogy "ugyan, most már mit változtassak?". Pedig az öregebbek étkezésén is lehet változtatni, mert megéri. Csak náluk kis lépések is elegendőek, már az is jó, ha a sertészsír helyett olajat használ, vagy több salátát, zöldséget eszik.
MN: A többség úgy vélekedik, hogy aki egészségesen táplálkozik, az szenved: meg kell ennie bizonyos ételeket, míg egy csomó mindent nem lehet. A folyamatos önmegtartóztatás a riasztó.
AE: Sajnos, az egészséges táplálkozás valami csodadologként jelenik meg, pedig pofonegyszerű. Mi azt valljuk, hogy mindent lehet, csak mértékkel. Igenis, be lehet menni a gyorsétterembe, csak lehetőleg ne mindennap, és mellette főzzünk is, valamint a nyers ételekről se feledkezzünk meg. Az egyensúlyt kellene megtalálni. A helyes táplálkozáshoz tulajdonképpen mindenki ért: ha valaki - már bocsánat - nem fér bele a gatyájába, akkor valamit rosszul csinál. Lehet, hogy primitívnek hangzik, de ennyi az egész: az energiafelvételnek és -leadásnak egyensúlyban kell lennie. Mindennap együnk gabonaféléket, zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket és húskészítményt. Igyunk min. 1,5-2 liter folyadékot, és étkezzünk négyszer-ötször egy nap. Aki kövér, egyen kevesebbet, és mozogjon többet. Az emberek viszont sokszor inkább bűnbakot keresnek, hányszor halljuk, hogy "szinte a levegőtől is hízom, pedig alig eszem".
MN: Az egészségtudatos táplálkozás azért pénztárcától is függ, hiszen például egy liter extra szűz olívaolaj ára többszöröse az ócskább sütőolajoknak vagy a zsírnak.
AE: Olcsó alapanyagokból is lehet jól, és drága élelmiszerekből is lehet rosszul táplálkozni. A problémát inkább a változatosság hiánya jelentheti, mert valójában ez kerül pénzbe. Aki szegény, az nem tudja megvalósítani, hogy sokféle ételt egyen, mindegyik ételcsoportból, zöldséget, gyümölcsöt, tejtermékeket, húsokat, gabonakészítményeket vegyesen mindennap. Ehelyett gyakran kenyeret és krumplit eszik, ez egyszerű és olcsó. Régen a kövérség státusszimbólum volt, a gazdagok voltak kövérek, mára viszont szociológiailag már nincs nagy különbség abban, hogy ki a túlsúlyos. Igaz, akik jobb anyagi körülmények közt élnek, azok tudatosabbak, inkább elmennek szűrővizsgálatokra, vagy a munkahelyükön figyelnek erre is. Az igény viszont mára sokakban megvan. Az utóbbi években meghatványozódott a szűrővizsgálatok száma, mert nagyon sok cég, intézmény szervez olyan programokat, ahol mi, dietetikusok testsúlyt, testtömegindexet, vérnyomást, vércukorszintet mérünk. És sorban állnak az emberek! Bennük már valami elindult, de meg kellene tartani és végigvezetni őket. És itt jön be ismét a tudás kérdése. Mert hiába tanult mindenki valamennyit a vitaminokról, ez rendszerint nem megy át a gyakorlatba, a többség a paprika kivételével talán egy zöldségről sem tudná megmondani, milyen vitaminban gazdag. A dietetikus feladata, hogy a telített zsírt, a fehérjét, az ómega-3 zsírsavat vagy a citokineket lefordítsa élelmiszerre. Azért, hogy ha valakinek száraz a bőre, akkor tudja, mi hiányzik a szervezetének, és abból egyen.
MN: A legtöbben már csak akkor kapnak észbe, ha ennél jóval súlyosabb tüneteket tapasztalnak vagy megbetegszenek. A túlsúllyal járnak a szívbetegségek, a magas vérnyomás, a cukorbaj és gyomorpanaszok, de amíg ez be nem következik, a legtöbb embernek esze ágában sincs feladni a szokott helytelen táplálkozását.
AE: Nekünk, akik táplálkozással foglalkozunk, Finnország a legjobb példa, ahol a '70-es években nagyon magas volt a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Amikor ezt felismerték, hatalmas prevenciós program indult, mindenhol mindenki erről beszélt, a templomoktól kezdve a rendőrségig, célzottan jött át az információ. Ezzel pedig az élelmiszeripart is befolyásolni lehet, például azért kezdték el gyártani a csökkentett zsírtartalmú tejet, mert az emberek ezt keresték, nem a 3-4 százalékos zsírtartalmút.
MN: A ránk zúduló információk között rengeteg az egymásnak ellentmondó állítás. Az egészség jolly jokerének számító gyümölcs egyes táplálkozási irányzatok szerint egyenesen árt, az egyik szakember a tejfogyasztást ajánlja, míg mások óva intenek tőle. Sokan elbizonytalanodnak, mi számít igazából egészségesnek, gondoljunk csak a cukrozott, csokidarabokkal teli müzlikre.
AE: Hamarosan lesz egy új uniós szabályozás éppen azért, hogy ne lehessen egy terméket olyan nonszensz ígéretekkel reklámozni, mint heti 5 kiló fogyás. Egy sor szervezet ellenőrzi majd, klinikailag bizonyított-e, ami a reklámban vagy a címkeszövegen van. Csak a megfelelő vizsgálati eredmények mellett lehet majd rámondani egy termékre, hogy fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet.
MN: Az ételek tele vannak adalék anyagokkal. Sokan a mesterséges összetevőkből álló élelmiszereket, a műkajákat teszik felelőssé az elhízásért.
AE: Az adalék anyagokat mi hívtuk életre, az életmódunk. A nők ugyanúgy dolgoznak, nincs idejük mindennap főzni, általában hetente, havonta vásárolunk be. Ezeknek a szokásoknak köszönhetők a félkész és készételek. Az unió az úgynevezett E-számokat szabályozza, pontosan előírja, az élelmiszerekben milyen adalék anyagok alkalmazhatók és milyen mértékben. Az egészségre tehát nem ártalmasak, de nem mindegy, hogy mennyi van belőlük egy termékben. Azt is meg kell említeni, hogy bizonyos daganatos betegségben szenvedők vagy allergiások néhány adalék anyagot nem fogyaszthatnak. Nem véletlenül mondjuk, hogy mindenki olvassa el a címkét, mire sokan azt gondolják, hogy nem fognak egyenként megnézegetni mindent a boltban. Pedig nincs más megoldás.
MN: A mesterséges étrend-kiegészítők száma is hihetetlenül megnőtt, döbbenetes szám, hogy naponta két-három új készítményt regisztrálnak az OÉTI-ben.
AE: Az egészséges ember számára a kiegyensúlyozott, változatos étrend tartalmazza a szükséges tápanyagokat, és emellett nincs szükség a vitaminkészítményekre, ómega-3- vagy fokhagymakapszulára. Vannak persze olyan időszakok, amikor szükség lehet rájuk, ha valaki stresszel, vizsgázik, terhes vagy hiánytünetei vannak, de csak átmenetileg és nem nyakló nélkül. Fogalmuk sincs az embereknek, sokszor mekkora lóadagokat vesznek be. Például egy tabletta multivitamin már maga fedezheti a napi ajánlott vitaminmennyiség 100 százalékát, viszont eszünk is mellette. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az evés élvezet is. Persze az a legideálisabb, ha mindig odafigyelünk a táplálkozásunkra, de nem vagyunk robotok. Semmi gond nincs azzal, ha többet eszünk vendégségben, esküvőn vagy karácsonykor, csak készüljünk rá, és előtte ne együnk annyit, vagy utána csökkentsük a mennyiségeket. Azt szeretném, ha megmaradna a változatos reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, és a brokkolilevest lehetőleg ne kapszulában együk, mert a lényeg fog elveszni.
A szerző az origo munkatársa.
