"Sok mindentől függ, milyen fokú fájdalmat okozunk"

  • Kőszeg Fanni
  • 2019. január 19.

Lélek

Megcsalásról, párterápiáról, a Tinder nyújtotta illúzióról beszélgettünk Esther Perellel, és arról, hogy mitől más a szex a diktatúrában.

Írt könyvet a monogám házasságon belüli szexualitásról (Szeretkezés fogságban) és a hűtlenség következményeiről is. A pályája elején azonban nemcsak a szexszel és a félrelépéssel, hanem különböző származású párok problémáival foglalkozott terapeutaként New Yorkban.

A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában interjút közöl Esther Perellel. Ízelítő a beszélgetésből:

MN: Ha az egyik félben felmerül, hogy a partnere megcsalja, gyakran az illető magánnyomozóvá válik, és teljes őszinteséget követel, ha szembesítésre kerül a sor. Ez hasznos módszer? Egyáltalán: megbocsátható a hűtlenség, bármekkora fájdalmat is okoz?

EP: Hozzám általában olyan párok jönnek, akik meg akarják menteni a kapcsolatukat a megcsalás ellenére is. De mit értünk őszinteség alatt? A piszkos részletek pontos leírását? A tények teljesen átgondolatlan felsorolását? Azt szoktam javasolni, hogy jól gondoljuk át, mit és főleg hogyan mondunk el. Általában nem az a helyzet, hogy a hűtlen fél száz százalékban erkölcstelen, önző bűnös, a másik fél meg a szerencsétlen, teljesen ártatlan áldozat.

Rengeteg különböző történet van, de a hasonlókat is egészen máshogy éljük meg. Sok mindentől függ, milyen fokú és milyen minőségű fájdalmat okozunk, gondoljunk csak arra az esetre, amikor valaki akkor csalja meg a partnerét, miközben az komoly egészségügyi problémákkal vagy terméketlenséggel küzd. Mindenkinek megvan az elképzelése arról, mit tudna megbocsátani, de kiderülhet, hogy a gyakorlatban egész másként viselkedik.

Esther Perel

Esther Perel

 

 

Erre is kihatnak a kulturális különbségek. Volt egy filippínó család ügyfelem, ahol a férj rendszeresen verte a feleségét. Végül a tágabb család több tagja szervezett egy találkozót a férj és a feleség otthonába, de nem azzal kezdték, hogy azonnal hagyja abba. Hosszan és kedvesen felsorolták a jó tulajdonságait, arról beszéltek, milyen rendes ember, amikor nem bántja a feleségét. Még süteményt is vittek. Ezek után a férj viselkedése megváltozott.

(...)

MN: A technológia meglehetősen negatív hatással van a kapcsolatok minőségére.

A mai nyugati világban sokkal több lehetőségünk van párkeresésre, több potenciális partner közül választhatunk, mint valaha. Fogyasztóként viszonyulunk a párválasztáshoz, és az elmúlt évek technológiai újításai – az olyan randialkalmazások, mint a Tinder – csak tovább gerjesztik a végtelen választási lehetőségek illúzióját, de egyben megnehezítik az igazi kapcsolódást.

A teljes interjút az újságárusoknál kapható Magyar Narancsban olvashatja el, vagy megrendelheti, előfizetheti itt is a lapot:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.