Hivatalosan is megerősítették, hogy Magyarországon két helyen a madárinfluenza H5N1 vírusától elhullott vadmadarakat találtak. A Bács-Kiskun megyei Nagybaracskán és Csátalján a háziszárnyasokra vonatkozó zárlatot rendeltek el. Mennyire komoly a helyzet? Erről beszélgettünk Varga János egyetemi tanárral, az MTA levelező tagjával.
*
Magyar Narancs: A következő héten a Mindentudás Egyetemén előadást tart Madár-influenza: járvány vagy hisztéria? címmel. Ön szerint mi van most Magyarországon?
Varga János: Nehéz kérdés. Járványról egyelőre biztosan nem beszélhetünk. Az történt, ami nagy valószínűséggel megjósolható volt: a délről visszaköltöző vándormadarakkal együtt megjelent a madárinfluenza emberre is veszélyes H5N1 vírustörzse. Ilyen esetekkel fogunk még a jövőben találkozni. Járványról akkor beszélhetnénk, ha a vírustörzs megjelenne a háziszárnyasokban is. Erről azonban ma még nincs szó. Ezért fontos, hogy az észlelt esetek körzetében bizonyos óvintézkedéseket léptettünk életbe.
MN: Ebben semmi rendkívüli nincs?
VJ: A madárinfluenza mint állatbetegség egyáltalán nem új jelenség. Ezt az évszázados kórt 1933-tól tudjuk tenyészteni is. A madarakban tünetekkel járó megbetegedést leggyakrabban a H5-ös és a H7-es altípusú A-influenzavírusok okozzák. A H5-ös törzsek például már a 80-as években is feltűntek az USA és Mexikó egyes részein. Ezek egyik variánsa a H5N1. Az teszi igazán veszélyessé, hogy erősebb a megbetegítőképessége, ezért is terjed ilyen gyorsan.
MN: A madarak körében?
VJ: Természetesen. Alapvetően a madarak betegségével van dolgunk, amely testváladékkal, bélsárral, ritkábban pedig légúton terjed közöttük. Ha egy adott állományban megjelenik, akkor döntően légúton. A gyors terjedés miatt ilyenkor az állomány 60-90 százaléka elhullhat a háziszárnyasok között. De a vadmadarak nagyon eltérőek az ellenálló képességüket tekintve. A galambok és a kacsák például természetes módon védettebbek, a hattyúk érzékenyebbek. Nem véletlenül találtunk épp hattyútetemeket.
MN: Mitől vált ez ennyire hírhedt emberi betegséggé a köztudatban?
VJ: A H5N1 még az emberi áldozatoknál is kizárólag madárvíruselemeket tartalmazott. Humán genetikai szakasza nem volt. Ez azt jelenti, hogy szó sincs bármiféle mutációról. Az, hogy emberek haltak bele, a vírus nagy koncentrációjának a következménye. A fokozott fertőzési veszély pedig az enyhén szól-va nem megfelelő tartási körülményekből ered. Emberek együtt éltek az állatokkal, sőt a megbetegedett és elhullott egyedeket fogyasztották.
MN: Milyen tünetei vannak az emberre átterjedt betegségnek?
VJ: A normál emberi náthához hasonló megfázásos tünetek. Viszont a betegség súlyosan károsítja a tüdőereket, erős vérzékenységet okozva a tüdőben. A kevés számú áldozat szinte megfulladt a vérében, bármily szörnyen is hangzik.
MN: Kik lehetnek még érintettek?
VJ: A másik fokozottan veszélyeztetett kör természetszerűleg a fertőtlenítőkből került ki. Ha Magyarországon is az állományok elpusz-títására kerül sor, nekik feltétlenül vírusszűrő maszkban és egyszer használatos védőfelszerelésben kell eljárniuk. Annak azonban semmi értelme nincs, hogy mindenki maszkokat vásároljon, mint láttuk ezt a híradásokban.
MN: Mi lesz a termelők veszteségével? Nem kell attól tartani, hogy nem jelentik be az észlelt eseteket, félve a megsemmisítéstől?
VJ: Az ilyen, bejelentési kötelezettséggel járó vírusos fertőzések utáni irtásokért az állam kártérítést fizet az erre létrehozott alapból, melynek egy részét európai uniós pénzek pótolják.
MN: Mennyire beszélhetünk tömeges emberi érintettségről?
VJ: Erről szó sincs. Még Dél-Ázsiában is a több mint 2800 gócponton - ahol 100 millió állat pusztult el - alig 200 fő betegedett meg! A madárinfluenza döntően vadmadárbetegség, amely átterjedhet a jóval érzékenyebb háziszárnyas-állományra, és innen - de nagyon kis százalékban - az ezzel a már fertőzött állománnyal fokozottan érintkező emberekre. A legfontosabb, hogy Magyarországon és Európában már azt megakadályozzuk, hogy a háziállatok megfertőződjenek.
MN: Sikerülni fog?
VJ: Bízom benne. Az időben észlelt lehetséges gócoknál megelőző intézkedések szükségesek (a tetemek begyűjtése, a lakosság felvilágosítása stb.), de véleményem szerint minden háziszárnyas elzárva tartásában bízni: illúzió. Ám ha megjelenik egy tenyészetben, akkor azt, nincs mese, meg kell semmisíteni, és preventív oltást kell alkalmazni. Ha az emberek felelősen viselkednek, kicsi az esélye a humán fertőződésnek.
MN: Emberről emberre nem terjed?
VJ: Határozottan kijelenthetem, hogy a jelenlegi törzs nem! Annak persze fennállhat a minimális esélye, hogy az emberi és állati vírus egy egy időben mindkét típusú (emberi és állati) náthától fertőződött egyénben kombinálódik és emberi járványt okoz, de erre valószínűleg már a mai védőoltások továbbfejlesztésével is válaszolni tudnánk.
MN: Hatásosak az oltóanyagok?
VJ: Igen. Mind a humán, mind az állatállományra kifejlesztettek a jelek szerint képesek megfékezni a továbbterjedést, persze egyéb óvintézkedésekkel együtt. Más kérdés, hogy a kutatóállományunk az éveken át tartó forrásmegvonások miatt erős létszám- és eszközhiánnyal küzd. De semmi ok a hisztériakeltésre. "vatosan, okosan kezelve a madárinfluenza megmarad madárbetegségnek a jövőben is.
1964-ben szerzett diplomát az Állatorvos-tudományi Egyetemen, jelenleg is itt tanít. 1994-től az állatorvos-tudományok doktora, 2001-től az MTA levelező tagja. Több, az állatok fertőző betegségeivel foglalkozó hazai és nemzetközi tudományos testület és szakmai folyóirat munkájának aktív résztvevője. Elnöke az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának és az Országos Állat-egészségügyi Tanácsnak.
