Valódi hazám csak a fagy mi átölel

  • - palosm -
  • 2018. november 1.

Lélek

Méltatlanul elhunyt embertársainkra emlékeztek versek felolvasásával az Új Köztemetőben A Város Mindenkié csoport szervezésében.

"Azt szeretnénk, ha egy olyan közösségben élnénk, ahol annyira erősek az emberi kapcsolatok, hogy senki sem maradhat teljesen magára. Ha maga az ország is egy ilyen közösség lenne. Azért vagyunk itt, hogy kifejezzük: senki sem maradhat teljesen egyedül.“

Ezt Bolba Márta evangélikus lelkész mondta Halottak Napjának napsütéses délutánján a méltatlan halállal elhunytak emlékére állíttatott sírkőnél az Új Köztemetőben. A közvetlenül az 56-os hősi halottak fala mellett lévő emlékhelyet a Hajléktalanok a Hajléktalanokért Egyesület adta át 1999-ben.

A lakásszegénységben, a fagynak kiszolgáltatva, rokonok, barátok nélkül, egyedül, méltatlan körülmények között meghalt emberekre közel négy tucat ember emlékezett A Város Mindenkié csoport (AVM) szervezésében.

false

 

Fotó: Narancs

„Tavaly télen több mint 100 ember halt meg csak a hideg miatt Magyarországon“ – mondta a csoport önkéntese, Udvarhelyi Tessza. De az AVM hagyományos évi megemlékezésén nemcsak rájuk gondolnak, hanem a csoport saját halottjaira is, róluk a csoport blogján osztottak meg megrendítő visszaemlékezéseket az elmúlt napokban: „a csöndes, kék szemű, nagy szakállú, mosolygó Zátrok Lászlóra, Csorba Jánosra, akinek "ereje és elszántsága a hajléktalan emberek érrdekvédelméért folytatott munkában nagyon fog hiányozni"; Csorba Jánosné Nuer Erikára, aki "halála előtt pár nappal részt vett egy rendőröknek és szociális munkásoknak szóló képzésen, ahol életében először mesélt a nyilvánosság előtt az életéről, hajléktalanságáról és az utóbbi idők megfeszített küzdelmeiről a kispesti lakásokért"; Gabira, akinek egyik emblematikus állítása volt, hogy "én már születésem óta hajléktalan vagyok“; a Fedél Nélkül önkéntes szerkesztőjére, szerzőjére, terjesztőjére, Leé Józsefre, valamint a csoporthoz egy éve csatlakozott Szentiványi Csillára, aki betegen is igyekezett a kiszolgáltatott emberekért tenni valamit.

false

 

Fotó: Narancs

Az egyperces csönd előtt verseket olvastak fel: Weörestől a Bolerót — „Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, / a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át" —, Pilinszkyt, Juhász Gyulát, az AVM-es Csepregi László egyik költeményét: „valódi hazám csak a fagy mi átölel / hogy hideg világban így szenderedjek el.“

Többen saját elhunyt rokonuknak ajánlják a verset, többen sírással küzdenek felolvasás közben — mások könnyebben engedik ki könnyeiket.

Több kisgyerekes család is eljött, nem kevés izgalmat okoz a tízpercenként elzúgó utasszállítók szokatlan közelsége, a temetői kereszteződésben a forgalmat irányító rendőrök látványa.

Egy kereskedelmi televízió jelenlétén kívül egyetlen momentum utal az eseményen arra a szomorú aktualitásra, hogy október 15. óta hajléktalan embereket szabálysértéssel, közmunkával vagy elzárással büntethetnek azért, mert „életvitelszerűen köztéren tartózkodnak“.

„Ma egy olyan korszakban élünk, ahol a lakásszegénységben élő, hajléktalan embereket nem meleg otthonnal segíti az állam, hanem üldözi őket“ – mondja Udvarhelyi Tessza, aztán lassan mindenki elszállingózik hazafelé.

false

 

Fotó: Narancs

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.