Két gyermeket nevel, három szobában él, és négy kerék nélkül nemcsak a hétköznapok, de a futás is elképzelhetetlen a számára. Speciális futószékről és a New York-i maratoniról álmodik.
Dóra Krisztina: Tizennégy éves koromban történt egy baleset. Leestem a cseresznyefáról, a gerincsérülés miatt nem lett volna szabad megmozdítani, de a barátaim mindenáron el akartak juttatni egy orvoshoz, motorra ültettek, és ez maradandó károsodást okozott.
MN: Baleseted előtt sportoltál valamit?
DK: Kosárlabdáztam és kajakoztam. Elég sok mindent kipróbáltam, de egyik sportágban sem voltam elég aktív és kitartó.
MN: A maratoni futást mikor kezdted el?
DK: Öt éve, 26 éves koromban. Az első két évben nem sportoltam versenyszerűen, legfeljebb csak annyiban, hogy elindultam a budapesti, illetve a magyarországi utcai futóversenyeken. Aztán kihagytam nyolc hónapot, s amikor visszaültem a székbe, rögtön a világbajnokságra kellett készülnöm.
MN: Miért ezt választottad?
DK: Egyrészt Magyarországon ezt senki nem csinálja a mozgássérült nők közül, másrészt úgy gondoltam, ez egy látványos sport, és hatékony eszköz lehet egyfajta szemléletváltásban, hogy másképp nézzenek ránk az emberek.
MN: Legjobb eredményeid?
DK: Az idei Európa-bajnokságon értem el. Amire nagyon büszke vagyok, az a 400 méter pályaatlétikai eredményem. Ott hetedik lettem, és ötödik maratonban. Utóbbira kevésbé vagyok büszke, mert időeredményem alapján sehol nem lennék, de szerencsém volt.
MN: A közönség keveset tud a mozgássérültek sportjáról. Az időeredmények alapján van például magyar csúcs?
DK: Persze, Leganza György tartja. ` is kerekes székes atléta, viszont csak maratonban indul, nem pályaatlétikázik. A világ leggyorsabb kerekes székes futója egyébként egy óra huszonvalahány perc alatt teszi meg a maratoni távot. Nálunk a fiúk olyan egy óra 55 perc körül futnak. Én még nagyon messze vagyok ettől, a legjobb mért maratoni időm 2 óra 22 perc.
MN: A mozgássérülteknél élesen elválik az, hogy ki számít amatőrnek, illetve profinak?
DK: Nem annyira, ez inkább az épek sportjában jellemző. Amatőrök tulajdonképpen nincsenek is, legfeljebb arról beszélhetünk, hogy egy mozgássérült szabadidő-tevékenységként űz egy sportágat. A sportok többségéhez egyébként speciális eszközök szükségesek. Ezek rendkívül költségesek, így a kezdők többnyire saját székükben, saját eszközeikkel kezdenek sportolni, vagy olyan sportszereket kapnak, amelyeket jelenlegi profi sportolók nem használnak. Ezek használtak, nem testre szabottak, nehéz velük eredményt elérni. Ilyenkor kellenének a szponzorok, csak hát Magyarországon a fogyatékossportban a cégek nem látnak fantáziát. Nincs reklámlehetőség, nincs médiamegjelenés.
MN: Mennyi idő kell, hogy nemzetközi versenyekre kikerülj? Változik ez szakáganként?
DK: Abszolút. A legnehezebb az atlétika és az úszás. Én három és fél év után vettem részt először nemzetközi versenyen, és megdöbbentett, mekkora a különbség a hazai és a külföldi versenyzők között. Technikai felszereltség terén például szakadéknyi. Egy profi futószék súlya mindössze 6 kilogramm és akár 40 km/h sebességre is képes - az ára azonban meghaladja az egymillió forintot, egy pár első magas nyomású gumi 25, egy pár kesztyű 20 ezer forint. A hátrányos helyzet azonban nemcsak a technikai feltételeknek köszönhető, hanem annak is, hogy nincs kidolgozott edzésmódszertan a mozgássérültek számára, így nincs speciális edzőnk sem. Az én edzőm atlétikai edző, "főállásban" az épekkel foglalkozik. Vagyis amit át lehet ültetni az épek sportjából a fogyatékosokéba, azt átültetjük, amit nem, azt meg kitaláljuk vagy jól, vagy rosszul.
MN: Azt mondod, hogy a paralimpia magyar résztvevőinek sincs saját edzőjük?
DK: Csak két-három olyan edző dolgozik, aki mind az épek, mind a fogyatékosok sportjában otthon van. Elképzelhető egyébként, hogy létrehoznak egy parasportlabort. Ebben mondjuk meg lehetne nézni, mennyi a tested sótartalma, milyen edzettségi állapotban vagy, milyen szinteket, mutatókat érhetsz el a testeddel.
MN: Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a futást a száguldás miatt csinálod. Mekkora sebességre vagy képes a futószékeddel?
DK: Ki tudom tekerni a 24 km/h-t, de megtartani csak 21-22-t. Ez vízszintes talajra és egyenes szakaszra érvényes. Lejtőn akár 65 km/h-t, de ez életveszélyes. Nagyon hosszú táv kell, hogy lelassulj, s elég rámenned egy kavicsra, már az felboríthatja a kocsit. Egyébként a kerekes széken egy fék van, az első kerekeken. Egy merev vázat képzelj el, ami úgy van beállítva, hogy ha nem változtatsz a kormányon, egyenesen tart, illetve karmozdítással egy ívet vesz fel, s így kanyarodsz. A lényeg az, hogy a karod minél kevesebb időre vedd le a kerekekről, mert ezzel időt és sebességet vesztesz.
MN: Mikor láthatunk profi futószékben versenyezni?
DK: Hamarosan. Tavasszal nyertem 1,2 millió forintot a Wesselényi Sport Közalapítvány egyik pályázatán. A pénzből egy futószéket szeretnék vásárolni. Ehhez azonban ki kell utaznom az Egyesült Államokba, ami nem csekély szervezést igényel. A kiutazás költségeit a munkahelyem, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fedezi. Ha minden igaz, novemberben kijutok. Hétfőn méretet vesznek, pénteken kezembe adják a futószéket, vasárnap pedig már indulhatok az új székkel a New York-i maratonin. Ezzel egyszerre két álmom is megvalósulna.
- gánóczy -
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon a fogyatékkal élők száma 600-700 ezer közé tehető. A WHO szerint minden ötödik család érintett a kérdésben. Hazánkban mintegy 700 iskola áll a tanulásban akadályozott tanulók rendelkezésére.
2000-től csak versenyigazolvánnyal vehetnek részt a mozgássérültek a sportversenyeken. Eddig 5500 igazolványt igényeltek, s mintegy 1400-an kapták meg azt. Hivatalos adat nincs arról, hogy hány mozgássérült végez sporttevékenységet Magyarországon.
