"Az idei esztendő nem mondható valami termékenynek a budapesti architektúra dolgában. Sőt határozottan sovány esztendő volt úgy a magán-, mint a középítkezés terén" - méltatlankodott Lyka Károly a Művészet című folyóiratban az 1914-es év fővárosi beruházásairól, és csak egy félmondatot szentelt a nyáron kirobbant világháborúnak, "amely természetes pangást idézett elő mindennemű, a csaták ügyét nem szolgáló tevékenységben". A jeles művészettörténésznek mennyiségi és minőségi kifogásai is voltak, de a '14-es év legimpozánsabb új épületére, a Budapest legforgalmasabb belvárosi kereszteződésénél emelt Astoria szállodára ő sem tudott rosszat mondani.
Forradalmi újítások
A Kossuth Lajos utca és a Múzeum körút sarkán álló, a Magyar utcába is benyúló hotel tervezői, Ágoston Emil és Hikisch Rezső nem akartak világszenzációt a történelmi utcasarokra, talán nem is lett volna rá lehetőségük. A leendő szálloda két telekre épült, ám tulajdonosai nem tudtak megegyezni a tervező személyében, így mindkét építészt megbízták, de nem voltak társszerzők. Hikisch a Magyar utcai részen dolgozhatott a Kossuth Lajos utcai "portáléig", Ágostonnak a Múzeum körút jutott. "Jóllehet Hikisch és Ágoston önállóan végezték a maguk számára szabott feladatot, viszont a kettőt aztán oly harmonikusan egyeztették össze, mintha elejétől kezdve közösen csináltak volna minden vonást" - írta Lyka Károly. Majd hozzátette: "Az épület a maga nyugodt, éles felületeivel tömören, monumentálisan zárja a Kossuth Lajos utca és Múzeum körút sarkát s igazi - azt is mondhatnánk, hogy elegáns - nagyvárosi képet ad."
A szálló 1914. március 14-én nyílt meg, az elegáns, nagyvárosi képhez hozzátartozott az is, hogy kezdettől fogva központi fűtésű volt, az akkori legkorszerűbb felvonók működtek, sőt beépítettek egy speciális porelszívó rendszert. De újdonságnak számított a szuterénban kialakított pinceborozó is.
A hotelt nem a tulajdonosok működtették, hanem egy Amerikából hazatért vendéglátós, Gellér Mihály. ' lehetett a névadó is, mivel korábban a New York-i Waldorf Astoriának volt az alkalmazottja, az pedig a világ legmenőbb szállodájának számított akkoriban. Gellér Amerikában szerzett tapasztalatai birtokában az Astoriát a legmenőbb magyar szállodává tette, ami jótékony hatással volt a provinciális hazai vendéglátóiparra is.
Nem tudni, hogy 1918 őszén mekkora lehetett a luxusszálláshelyek iránti érdeklődés az éhező és fázó Budapesten. Valószínűleg igen szerény, így nem csoda, hogy a szállodát a forradalom nemzeti tanácsa foglalta el. Károlyi Mihály október 30-án az Astoria első emeletéről szónokolt az odasereglett tömegnek, ami az "őszirózsás forradalom" nevezetes eseménye. Azokban a napokban állítólag a politikai foglyok is a szálló vendégei voltak. Több helyen említik, hogy ideszállították Budapest városparancsnokát, Lukachich Gézát is, akit - nyilvános kivégzésnek mondva - valamelyik magasabb, emeleti ablakból akartak kidobni, és a tábornok csak Károlyi közbenjárásának köszönhette, hogy civilben, más forrás szerint pincérnek álcázva a személyzeti bejáraton el tudott menekülni. Károlyi egyébként nemcsak dolgozni járt az Astoriába, itt is lakott, a negyedik emeleten, a 14-es szoba volt az övé. A jelenleg 411-es számot viselő lakosztályban a januári árlista szerint 140 euró egy éjszaka.
Stílus, nácik, államosítás
A húszas-harmincas években sorra nyíltak az új szállodák Budapesten, s 146 szobájával a 206 férőhelyes Astoria már nem is számított annyira nagynak. De nem a bővítés miatt alakították át 1928-1930 között, sőt Gellér nem is versenyezni akart, inkább stílust teremteni. "Az Astoria talán ekkor éli legszebb éveit. Berendezése szerény a többi nagy szálloda lenyűgöző berendezéséhez képest, de szépsége, hangulata megejtő. A kávéházban, a szálloda halljában drága szőnyegeken lépked a vendég. Nem sajnálják a fényt, a csillogó tükröket. A falakat barna színű lambéria fedi, a szobákban és a közös helyiségekben értékes festmények és műtárgyak adnak művészi élményt az itt tartózkodóknak" - írta Gyenes József, a szálló későbbi igazgatója a Szállodák Pesten és Budán című alkalmi kiadványban (Hungarhotels, 1981), pedig akkoriban nagyon ritkán emlegettek 1930-as évekbeli dolgokat pozitív előjellel.
| ||
1944-ben a németek az Astoriát szó szerint megszállták: a Gestapo budapesti főhadiszállása volt. Gyenes József könyvében arról ír a forrás megjelölése nélkül, hogy 1944. március 19-én "egy órán belül kiürítik a házat: az árják poggyásszal, a zsidók csak utcai ruhában távozhatnak, a borozóban több száz szerencsétlen embert kínoznak meg a németek". Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián hitelesebbnek tekinthető Budapest a diktatúrák árnyékában című könyvéhez készült honlapon, a titkosbudapest.hu-n ilyesmiről nem esik szó. Azt viszont ott is megerősítik, hogy a szállodát 1945 elején a németek fosztották ki, az oroszok "csak" szétlőtték. Budapest ostroma idején két bombatalálatot és huszonnégy belövést kapott az épület. Ennek ellenére már 1945-ben megnyitják az épen maradt részeit: az amerikai hadsereg tisztjeit szállásolják el, de 1946-tól már bárki igénybe vehette 13-100 forint közötti áron, ami csillagászati összegnek számított. Csakhogy alig akadt olyan hotel Budapesten, amiből maradt volna valami, a szétlőtt városban az Astoria biztosította a legnagyobb fényűzést. Ehhez persze az akkori tulajdonos, Unger István leleményességére és lelkesedésére is szükség volt; rövid idő alatt sikerült neki a régi időkre emlékeztető luxusnak legalább az illúzióját megteremtenie. Nemcsak új bútorokat, új műtárgyakat vásárolt, de a szálló rendelkezésére bocsátott bizonyos darabokat a magángyűjteményéből is. (Ezek közül néhány még ma is megvan, a hallban és az étteremben.) Unger az új időkhöz is igyekezett alkalmazkodni: 1947-ben alacsony árakról, olcsó éttermi szolgáltatásokról, no meg a 3 éves terv teljesítéséről nyilatkozott, ám egy évvel később mindez teljesen hidegen hagyta az államosítás végrehajtóit: 1948-ban szó szerint kidobták a szállodából, állítólag csak két pezsgőspoharat vihetett magával. Meg sem állt Amerikáig, de később, ahányszor hazatért, az Astoriában szállt meg, és egyáltalán nem viselkedett sértett emberként. Pedig oka lett volna rá: nem csak meglopták, előtte jól át is verték. Vas Zoltán, az újjáépítést koordináló Gazdasági Főtanács főnöke személyesen ígérte meg, hogy nem lesz államosítás, újítsa csak fel nyugodtan a szállodáját... Ráadásul még az 1948-as adót behajtották rajta.
"Betechnikázták"
Különös, hogy az Astoria nevét nem változtatták meg az ötvenes években. Az étterméből népbüfét alakítottak ki, de így is a legelitebb szállodának számított a népi demokrácia idején. Csakhogy egyáltalán nem gondoskodtak róla, ráadásul 1956-ban találatot is kapott. Ám egy évvel később már így lelkendezett a Vendéglátás című lap: "Az ellenforradalmi események során súlyos károkat szenvedett Astoria Szálloda újjáépítése befejeződött és ezzel egy időben készült el a volt Népbüfé helyén egy új hidegkonyhás kávéház, amely augusztus 7-én nyílt meg. (...) Az újjáépített Astoria Szálloda a rövidesen megnyíló Grilljével együtt mint vendéglátó kombinát áll a belföldi és külföldi vendégek rendelkezésére, és magas színvonalú szolgáltatást nyújt a nap minden szakaszában, reggeltől kezdve az éjszakai szórakozásig és az ezt követő pihenésig."
| ||
Sajnos arra nem tértek ki, hogy mit értettek pontosan éjszakai szórakozás alatt, de biztos, hogy a "hidegkonyhás kávéház" mint új vendéglátó-ipari kaland Imbisz és Mézes Mackó néven igen nagy karriert futott be a hatvanas évek elején, Budapest számos pontján. Ami pedig ennél is fontosabb: ugyanekkor kezdett ismét éledezni az idegenforgalom a fővárosban. De akkor még egyáltalán nem volt olyan szálloda Pesten, ami ne váltott volna ki gúnykacajt a Nyugatról érkező turisták részéről. Az illetékesek 1962-ben szánták rá magukat, hogy felújítsák az Astoriát, sőt egy teljesen stílusidegen szárnnyal bővítették is a Magyar utcában. 1964-ben ezt írta az akkori igazgató, dr. Groff Emil a Vendéglátásban: "Ennek a szakmai eseménynek ezúttal elsősorban a műszaki jelentőségét kell hangsúlyoznunk. A rekonstrukció magába foglalta az egész régi épület vízvezeték nyomóvezetékének, részben lefolyó vezetékeinek, a központi fűtés teljes csőhálózatának kicserélését, új személyfelvonók beépítését. (...) Az új épületszárnyban pedig 48 kétágyas fürdőszobás szoba, 8 személyzeti szoba, 10 irodahelyiség létesült. (...) 200 szállodai szobával rendelkezik most az Astoria, maximálisan 400 vendég elhelyezési lehetőségével. A fürdőszobák száma 86."
Valószínű, hogy a hatvanas évek hasonló besorolású nyugat-európai szállodáiban ennél jobb volt az arány, ám erről nem írt dr. Groff, meg arról sem, hogy valószínűleg ekkor szerelték be azokat a berendezéseket is, ami inkább az állambiztonsági szervek komfortérzetét növelte, és nem a vendégekét. A már idézett titkosbudapest.hu szerint "más vendéglátó-ipari egységekhez hasonlóan a kádári titkosszolgálatok a szálloda több szobáját is 'betechnikázták'. Jelenlegi ismereteink szerint, bizonyos szobákban álcázott hang- és feltehetően képrögzítő berendezések is működtek. (...) A szállodában üzletvezető-helyettesként dolgozó szt (szigorúan titkos) tisztek közül kettőnek a karrierje azonosítható. Az intézménynek szerepe volt Schmitt Pál karrierjében, aki 1976 és 1981 között az Astoria igazgatóhelyettese volt."
Arról csak sejtéseink lehetnek, miféle kompromittáló felvételek születhettek akkoriban, azt viszont az Astoria egyik munkatársától tudtuk meg, hogy a rendszerváltás előtt, közvetlenül a recepció mellett volt egy elsötétített üvegű helyiség, ahová a szálloda alkalmazottainak sem lehetett belépniük, viszont volt egy utcára nyíló ajtaja is. Szerinte itt működhetett a lehallgató központ. Mégsem a helyi belügyesek mondták nap mint nap (bár mondhatták volna), hogy "kapcsoljuk az Astoria szálló hallját". A rádióban konferálták fel így évtizedeken át, minden hétköznap a "Ki nyer ma?" című komolyzenei villámvetélkedőt. A dolognak csupán egy szépséghibája volt: a közvetítés helyszíne a legtöbb esetben a szálloda étterme volt, és nem a hall. De volt itt Jancsó-Hernádi-bemutató is. 1979-ben a bárban mutatták be a Mata Hari című "történelmi blődlit" a színésznőikerpárral, Marsek Gabival és Ottíliával a címszerepben.
Az Astoriát a bővítés óta többször, a nyolcvanas és a kilencvenes években is felújították, legutóbb pedig 2007-ben, szigorú műemlékvédelmis kontrollal. A jelenleg négy csillagot érő szállodának 138 hangszigetelt szobája van - mindegyikben van már fürdőszoba is -, viszont a legvonzóbb közönségcsalogatókat (szauna, konditerem, uszoda, nagyobb méretű konferenciaterem stb.) képtelenség lett volna beépíteni, és nemcsak műemlékvédelmi okokból. Nem szerencsés az sem, hogy a szállodának nincs saját parkolója, így az autóval érkezőknek egy Reáltanoda utcai parkolóházból kell visszasétálniuk. Mégsem panaszkodhat a vezetés: kialakult egy stabil vendégkör, amely vagy a ma már hangsúlyosan felvállalt ódon hangulat miatt jön, vagy csak azért, mert szeret a belváros közepén megszállni.
