helyrajzi szám

A Karolina úti buszvégállomás  

Lokál

Az 1932. január 25-én indított 12-es busz a Boráros tértől a Vígszínházig közlekedett a Nagykörúton, vagyis olyan útvonalon, ahol akkor már több mint negyven éve villamos is járt.

Nem csoda, hogy pár nappal később már özönlöttek a panaszok, hogy ebben a formában nincs rá szükség, hosszabbítsák meg, vigyék át Budára. Ennek nyomán már márciusban a Bem József utcáig, májusban pedig a Széna térig járt az új busz, amely nemcsak gyorsabb volt a villamosnál, de jóval drágább is. A járat gazdájának, a Székesfővárosi Autóbusz Üzemnek azonban így is megérte a körúti kaland, és a 12-es hamarosan az egyik legismertebb és legforgalmasabb viszonylattá nőtte ki magát. A negyvenes években a Széll Kálmán tér lett a végállomása, utána majd’ húsz évig változatlan útvonalon haladt.

De 1961 áprilisában meghosszabbították, és maratoni körforgalmi járattá vált: a Bor­áros tértől a Petőfi hídon át, a Kosztolányi Dezső érintésével, a Karolina úton jutott el a Villányi útig, majd az akkor még nem létező BAH-csomópont és a Déli pályaudvar érintésével a Moszkva téri régi végállomásig; onnantól régi útvonalát járta. Ugyanekkor a korábbi „Boráros tér – Moszkva tér” táblákat a 12A jelzésű betétjárat kapta, a 12-esnek pedig a Karolina úton jelölték ki a végállomását, és mivel az új járat innen indult, és ide érkezett, irányjelző táblájára azt írták, hogy „Karolina út – Karolina út”. De valójában nem volt klasszikus végállomás. A formátum a hagyományos buszmegállókat idézte: leszúrtak az utca két oldalán egy-egy megállótáblát, amivel nagyjából el is intézték a dolgot. Azért csak nagyjából, mert a Karolina út 2. számú lakóház földszinti üzlethelyiségében ún. tartózkodót is berendeztek a járművezetőknek, hiszen nem várhatta el tőlük azt senki, hogy teljes munkaidejükben – pihenő nélkül – körözzenek a busszal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.