Nem csoda, hogy pár nappal később már özönlöttek a panaszok, hogy ebben a formában nincs rá szükség, hosszabbítsák meg, vigyék át Budára. Ennek nyomán már márciusban a Bem József utcáig, májusban pedig a Széna térig járt az új busz, amely nemcsak gyorsabb volt a villamosnál, de jóval drágább is. A járat gazdájának, a Székesfővárosi Autóbusz Üzemnek azonban így is megérte a körúti kaland, és a 12-es hamarosan az egyik legismertebb és legforgalmasabb viszonylattá nőtte ki magát. A negyvenes években a Széll Kálmán tér lett a végállomása, utána majd’ húsz évig változatlan útvonalon haladt.
De 1961 áprilisában meghosszabbították, és maratoni körforgalmi járattá vált: a Boráros tértől a Petőfi hídon át, a Kosztolányi Dezső érintésével, a Karolina úton jutott el a Villányi útig, majd az akkor még nem létező BAH-csomópont és a Déli pályaudvar érintésével a Moszkva téri régi végállomásig; onnantól régi útvonalát járta. Ugyanekkor a korábbi „Boráros tér – Moszkva tér” táblákat a 12A jelzésű betétjárat kapta, a 12-esnek pedig a Karolina úton jelölték ki a végállomását, és mivel az új járat innen indult, és ide érkezett, irányjelző táblájára azt írták, hogy „Karolina út – Karolina út”. De valójában nem volt klasszikus végállomás. A formátum a hagyományos buszmegállókat idézte: leszúrtak az utca két oldalán egy-egy megállótáblát, amivel nagyjából el is intézték a dolgot. Azért csak nagyjából, mert a Karolina út 2. számú lakóház földszinti üzlethelyiségében ún. tartózkodót is berendeztek a járművezetőknek, hiszen nem várhatta el tőlük azt senki, hogy teljes munkaidejükben – pihenő nélkül – körözzenek a busszal.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
