HEGYMENET - A Vértes felfedezése

A legkisebb testvér

Lokál

A konkurencia miatt messzi vidéknek tűnik, pedig egy óra alatt a legtávolabbi pontja is elérhető Budapestről.

Ha sorra vesszük a fővárosi közönség kedvelt kirándulóhelyeit, a Börzsöny, a Pilis és a Budai-hegység mindent visz, ami ezeken túl van, már világvégének számít. Ezt az igazságtalanságot leginkább a Vértes szenvedi el: hiába van közel a fővároshoz (az M1-es vagy az M7-es autópályáról csak egy ugrás), hiába járható be sokkal könnyebben a Börzsönynél, a Pilisnél. E mellőzöttségnek sok oka lehet, például a csúcsok hiánya. A hegység legmagasabb pontja nincs 450 méter, emiatt sokan eleve olyan vidéknek tartják, amely kevesebb izgalmat tartogat. De ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. A Vértes attól izgalmas, hogy valahol félúton van a síkság és a hegység között; rendkívül változatos domborzati viszonyok és klímahatások alakították, kis kiterjedése (314 négyzetkilométer) ellenére állat- és növényvilága is igen gazdag. A leírások szerint a magasabb részeken parlagi sast, kígyászölyvet, sőt kerecsensólymot is láthatunk, az előtte elterülő mocsár- és lápvidék pedig mindenféle vízimadár kedvence.

 

Csákvári rajt

Délen Csákvárt nevezik a Vértes kapujának (északon Tatabányát, nyugaton Mórt), amely inkább egy kellemes, ám nem túl érdekes mezővárosra emlékeztet. A főutca legfeltűnőbb jelensége a cukrászda, bejáratán tábla hirdeti a parmezános, körtés fagylaltot, a 2016-os országos bajnokság második helyezettjét, de a 2011-es aranyérmes gesztenyéből is van bőven. Ennél persze nagyobb nevezetesség a város szimbóluma, az Esterházy-kastély, de aki kirándulni akar, annak a város határá­ba kell menni. A legcélszerűbb a hétállomásos, 3,5 kilométeres Haraszt-hegyi tanösvényen végigmenni, amely egyfajta „Vértes-összefoglalónak” tekinthető. A pusztaságtól a sziklavidékig sok mindent megismerhetünk rövid idő alatt, nem beszélve arról, hogy a tájékoztató tábla szerint „a Vértes növényvilága első kutatójának – Kitaibel Pálnak – útinaplóját tanulmányozva kiderül, hogy a csákvári szőlőtermő területek fölött magasodó kopár sziklákról több mint 200 éve feljegyzett növények többségét még ma is ott találjuk”. A többnyire szigorúan védett tanösvény másfél óra alatt körbejárható.

A tanösvényt a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány létesítette és gondozza, központjuk a Csákvár határában álló Geszner-házban van, amely talán a legjobb starthely a Vértes felfedezése előtt azoknak, akik semmit nem bíznak a véletlenre. A ház munkatársától tudjuk, hogy az egykori vízimalomból átalakított épületben, az ún. látogatóközpontban térképeket, tanösvényekkel kapcsolatos anyagokat adnak, de a környék élővilágát bemutató kiállítást is berendeztek itt – kitömött állatokkal, élethű környezettel. Noha sem szállás-, sem étkezési lehetőség nincs a házban, a Pro Vértes honlapjának szállás menüpontjában a kulcsos háztól a tatabányai Árpád hotelig mindenki kedvére választhat. Érdemes előre szólni akkor is, ha a Geszner-ház az úti cél, mivel előzetes bejelentkezés után többféle program közül is választhatunk, például a tanösvényi sétákhoz is delegálnak szakavatott kísérőt. Legnépszerűbb programjuk az ún. pusztabuszos kirándulás a zámolyi medencében; ez a tájékoztató szerint nem kevesebbet ígér, mint hogy ekhós szekéren, „hol füves, száraz úton, hol vizes, tocsogós ingoványon” haladva „szakvezető segítségével ismerkedhetünk meg a vizes élőhely gazdag állat- és növényvilágával”, de az útvonal érinti „az egykori tanyavilág hangulatát őrző majorsági épületeket is”.

Remeték és atomtámadás

 

Ha Csákvárról Oroszlány felé indulunk, az egykori bányásztelepülés elővárosának számító Majk a legnagyobb szenzáció, amit nemcsak horgásztavának, hanem a 12. századból eredeztethető egyházi objektumának is köszönhet. A majki prépostságot először egy 1235-ös oklevél említi – bár a most látható épületegyüttesnek 300 éves múltja sincs. A török pusztította romokat Esterházy József bocsátotta 1727-ben az itáliai kamalduli barátok rendelkezésére, s rendezett be számukra középkori stílusú remetelakokat; mindezt a közelmúltban újították föl, miután a 20. század második felében bányászlakásként használták őket. (Az egykori bánya, „Oroszlány-Majkpuszta XX. akna” is itt van a közelben.) Könnyű erdei sétával hamar odaérünk, de kiérve az országútra másik világba csöppenünk.

Míg Majkon minden igyekezet a harmónia megteremtésére irányul, a bányaüzem bejáratához vezető aszfaltozott bekötőút ennek az ellenkezőjét sugallja. A buszforduló melletti, ülőke nélküli padmaradványok, a betört ablakú betonépítmények leginkább a Csernobilról készült képekre emlékeztetnek. De ez itt csak a magyar bányaipar mementója, sokkal inkább az, mint két kanyarral később a hivatalos bányamúzeum. Az udvaron mindenféle hatalmas gépek sorakoznak, a megmaradt üzemi részekben minden részletre kiterjedően szemléltetik, hogyan került a felszínre a szén, van két mesterséges vájat is, és persze emléktábla meg ásványgyűjtemény. Az egykori irodaépületben tombol a retró: telefonok és írógépek a hetvenes-nyolcvanas évekből, fénykép Kapolyi elvtársról, faliújságrészlet az eocén-programról, törzsgárda-kitüntetések. Idegenvezetőnk valaha bányász volt, meglepő, hogy inkább tárgyilagos, mint nosztalgikus. Azt mondja, szerencsésnek tartja magát, ahogy a feleslegessé vált kollégáit is, hiszen az itteniek, az oroszlányiak, a tatabányaiak legalább találtak más munkát. Nem úgy, mint salgótarjáni vagy komlói kollégáik…

 

Várkert bazár

A Vértes egyik legnagyobb vonz­ereje lehetne, hogy minden bizonnyal itt van a legtöbb középkori rom: vár-, torony- és kolostormaradvány. Elsősorban Várgesztest és Vitányt ismerik, ezeket az Országos Kéktúra is érinti, de mindenképp érdemes a szinte titokban tartott vértesszentkereszti kolostort (bővebben: El-elhordott kő, Magyar Narancs, 2016. október 27.) vagy az erdőben szó szerint megbúvó Gerencsérvárat is megnézni, amelyet a középkorban még egész falu vett körbe. Az összes közül azonban a szintén kéktúrás Csókakő a leghíresebb, amely a hasonló nevű település fölé magasodik. A falu végéből valóban káprázatos látvány, ahogy a 415 méteres csúcson álló várat a nap megvilágítja, míg a főleg borospincéi miatt vonzó utcák árnyékban állnak. A vár aljában lévő, szezon idején fizetős parkolóban éppen aszfaltoznak. Az egykori mészkőbánya vöröslő maradványa, előterében zöldellő gyeppel, padokkal, asztalokkal, kellemes pihenőhelynek tűnik, bár valószínűleg nem csak pihenésre használják – erre utal a döbbenetes nemzeti installáció, amely a környezetet uralja. Van itt szikladarab és fakereszt Nagy-Magyarország-térképpel, rovásírásos tábla, két ugyanolyan bronzturul kőoszlopokon, Horthy-mellszobor meg egy bőgő oroszlán, melynek talapzatára azt írták: csendőr emlékmű. Úgy tudjuk, a műtárgyak szép lassan gyarapodtak a hegy aljában, például Horthyt 2012-ben, az oroszlánt 2014-ben avatták fel. De legalább ennyire megdöbbentő az is, ahogy a várat újítják fel több lépcsőben: kipótolták a romokat, új épületeket húztak; mindez inkább Disneylandet, mint a magyar középkort juttatja az eszünkbe.

 

Bauxit city

A Vértes közepén fekvő Gánt is Árpád-kori eredetű, de a török dúlás utáni túlélését annak köszönheti, hogy a 18. századtól szlovák szénégetők, később német telepesek vették birtokba. Országos jelentőségűvé azután lett, hogy 1926-ban bauxitbánya nyílt a közelben. A bánya 1988-as bezárásáig 13,6 millió tonnát termeltek ki, mondhatnánk azt is, hogy kifacsarták a hegyet, mégis a bauxithoz köthető a legnagyobb gánti nevezetesség: az a majd’ 130 ezer négyzetméteres bányagödör, amit ma úgy hívnak, Bauxitföldtani Park; 13 állomásos tanösvényén olyan végigmenni, mintha a Marson kirándulnánk (lásd: Üdv a Marson , Magyar Narancs, 2014. július 24.). Mindez három kilométerre van a faluközponttól. Noha a Vértes fogadóban – amely valaha özv. Schweighardtné Méri néni kocsmája volt, és itt rendezték be a bánya első irodáját – van egy emlékszoba, ezt leszámítva a faluban szinte semmi nem idézi a bauxitot. Gánt afféle takaros kirándulóközpontra emlékeztet, elindulhatunk bármerre, bizonyosan turistajelzésbe botlunk. Az Országos Kéktúra innen rajtoló, 17,5 kilométeres szakaszán például Várgesztesre lehet eljutni, ám közben – bükkösöktől ölelve – egy másik romot, a Gerencsérnél is eldugottabb Oroszlánkő várát nézhetjük meg, legalábbis azt a keveset, ami megmaradt belőle. Ennek ellenére csodálatos az egész, bár a romok láttán nem nagyon értjük, hogy miért a túra következő állomáshelyét, az egykori falut – Gánt mai üdülőtelepét – nevezik Kőhányásnak.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!